Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Domokos György: A törökellenes védelmi rendszer kiépítésének vázlatos története a 16. század második felében
DOMOKOS GYÖRGY bár tudták, hogy az ország nem nélkülözheti a Habsburgok pénzügyi és katonai támogatását. Amikor pedig Bécs politikai és katonai befolyása a segítséggel együtt elkerülhetetlenül megnőtt, addigi hatalmi pozícióikat féltve, hevesen tiltakoztak. Ferdinándnak velük is, miként a többi tartomány rendjeivel is, meg kellett találnia az egyensúlyt, a kompromisszumot, hiszen az adók megszavazása még mindig tőlük függött. A politikai nehézségek mellett súlyos gondot okozott a védelem helyzete is. Nándorfehérvár (és Pétervárad) elestének következményeként ugyanis nemcsak a déli védővonalak vesztek el. Nándorfehérvár és Buda között jószerével semmiféle akadály, sem természetes, sem mesterséges, nem keresztezte a felvonuló oszmán seregek útját (kivéve a Drávát, de az eszéki híd megépítése biztosította számukra a gyors és zavartalan átkelést). Ráadásul az ország belsejében levő, elavult várak alkalmatlannak bizonyultak egy új védővonal létesítésére. így Buda elvesztével az attól délre fekvő területek szinte automatikusan oszmán kézbe kerültek. A kezdetben keskeny hódoltsági sáv két oldalán sem álltak megfelelően kiépített erődítmények, így az oszmánok az elkövetkezendő években, egészen 1566-ig, Gyula és Szigetvár elfoglalásáig jócskán kibővítették a Hódoltság területét. Különösen fontosnak tartották a stratégiai fontosságú Buda védelmét, ezért kezdetben az ezt körülvevő várak, főként Székesfehérvár, Esztergom, Hatvan megszerzésére koncentráltak. 1541 után tehát ebben a teljesen megváltozott, hátrányos stratégiai helyzetben, állandó háborús viszonyok között kellett az ország belsejében új védelmi vonalat szervezni, új várakat építeni, korszerűsíteni a hadszervezetet, s megteremteni mindezek anyagi hátterét. * Ferdinánd már 1527-ben hozzákezdett a reformokhoz. Jóllehet ezek még főként az államigazgatás területére korlátozódtak, intézkedései az oszmánok elleni védekezésben később mégis fontosnak bizonyultak. Fő döntés-előkészítő és döntéshozó testületként felállította a Titkos Tanácsot, a pénzügyek központi irányítására pedig az Udvari Kamarát. Magyar szempontból fontos az először 1528-ban Budán létrehozott, majd 1531-ben Pozsonyban újjászervezett Magyar Kamara, amely az Udvari Kamara alárendeltségében intézte a magyarországi pénzügyeket. Ebből vált ki 1567 után a kassai székhelyű Szepesi Kamara. Amikor pedig 1558-ban Ferdinánd lett a német-római császár, külön tanácsok és kamara alakult a birodalmi ügyek felügyeletére. A pénzügy reformjával párhuzamosan, változások indultak meg a hadügyek terén is. Az 1530-as évektől kezdve rendszeresen megjelentek a magyarországi hadszíntéren a királyi seregek, és ezek parancsnokai lassan megfelelő helyismeretet és a törökkel szembeni hadi tapasztalatot szereztek ahhoz, hogy kezükbe vegyék az 84
