Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Levéltárügy - Kiss József Mihály: Vízügyi történeti források a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban - avagy bemutatkozik a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár
KISS JÓZSEF MIHÁLY adatokat. Például az 1899-ben a vízügyi műszaki feladatok ellátására létrehozott Országos Vízépítési Igazgatóság iratanyagában maradt fenn a Komáromi Kultúrmérnöki Hivatal működési területén lévő újabb hidroelektromos telepekről készített 1918-as kimutatás.) Mielőtt még röviden megismerkednénk a kultúrmérnöki hivatalok jelentőségével, kénytelen leszek egy újabb kitérőt tenni. E tanulmány készítése közben természetesen felötlött bennem az a gondolat, hogy miről lenne érdemes írni. Jobb híján felütöttem a már eddig sem dicsért 1986-os fond és állagjegyzéket, ahol nagy örömmel láttam, hogy a komáromi Folyammémöki Hivatal fondja, ha nem is mondható túl nagynak, de 1874-től 1944-ig azért van három doboz, amelyben értékek lapulhatnak. Vajon helytállóak-e az évszámok? Nézzük az 1978-ban kiadott, az előbbinél pontosabb alapleltárat! Itt kezdőévként 1885 áll. Akkor most melyik segédlet mond igazat? Nézzük az iratokat! Természetesen egyik sem. A legelső csomó egy kimutatást tartalmaz a Dunán működő hajómalmokról. A Nagymarosnál felsorolt három hajómalom történetéről szóló első bejegyzés dátuma: 1889. július 6. Sajnos nem jártam jobban a másik kiválasztott fonddal sem. Az ominózus fond és állagjegyzék szerint a komáromi székhelyű Alsó-Csallóközi és Csilizközi Ármentesítő Társulat 0,12 iratfolyómétemyi iratanyaga 1839-ből való. Az információ és a valóság között csekély száz év, iratmennyiség tekintetében pedig az egy doboznyival szemben három darab irat áll. Két térkép és egy háromoldalas beadvány Luzsa Béla földművelésügyi miniszteri osztálytanácsosnak címezve, amely a csilizköziek belvízpanaszának tárgyában kelt. A beadvány szerint a csilizköziek legtöbb vízkára a fakadó vizekből származott, amely fakadásokat a Duna vízszintjének a leszállításával szerették volna kiküszöbölni. Erre nézve a társulat kidolgozott egy tervet, amit a csehszlovák földművelésügyi minisztérium jóvá is hagyott. A terv szerint az összes csilizközi belvizet a Csiliz alatt már kiépült bujtatón keresztül vezetné a társulat az ugyancsak már elkészült főcsatorna közvetítésével Aszódra, ahol egy építendő nagy szivattyú- telep emelné át azt a Kis-Dunába. A munkálatokra a csehszlovák állam a társulatnak a költségek 67,5%-áig államsegélyt engedélyezett. Az első bécsi döntés után kérték a magyar földművelésügyi minisztériumtól a munkálatok folytatását, ám arra választ 1939 júniusáig nem kaptak. Hogy a megkezdett építkezések folytatódtak- e, azt a földművelésügyi minisztérium iratanyagának ismeretében lehetne eldönteni, mert a társulat tevékenységére vonatkozó iratanyagból levéltárunk csak ezt a kis töredéket őrzi. Ezen kis kitérő után térjünk vissza kitűzött tárgyunkhoz, és röviden foglaljuk össze a folyammémöki intézmény lényegét, majd pedig téijünk vissza a forrásokhoz! 290
