Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Levéltárügy - Jaroslaw Porazinski: A tudomány és bürokrácia között: a lengyel levéltáros társadalom a második világháború után
Jaroslav Porazinski A tudomány és bürokrácia között: a lengyel levéltáros társadalom a második világháború után A probléma, amelyet írásomban szeretnék bemutatni nem új keletű, nem is specifikusan lengyel. Mégis érdemes vele foglalkozni, mert a levéltár egy olyan intézmény, amely több területen szolgálja a társadalmat, és a levéltárban foglalkoztatott személyek sorsaiban tükröződik a levéltár története. Mert a levéltáraknak és az ott dolgozóknak - a különböző történelmi időszakoktól függetlenül - egyrészt konkrét társadalmi szükségleteket kellett kielégíteniük azonnali információk szolgáltatása révén; másrészt pedig meg kellett védeniük a nemzeti kulturális kincseket a megsemmisítéstől és a feledéstől. A levéltárnak eme kettős - utilitárius (vagy hivatalnoki, adminisztrációs) és tudományos - funkciója fontos szerepet játszott Lengyel- országban a XIX. század második felében a levéltárosok intellektuális és szakmai formálásában. Emellett majdnem szabályszerű volt, hogy a levéltárak vezetősége ezekben az időkben (függetlenül attól, hogy melyik nagyhatalomhoz csatolták az adott országrészt) kiváló tudósokból, tudományos titulusokkal rendelkező történészekből állt, a levéltárban dolgozni kívánó személyeknek pedig igen magas követelményeknek kellett megfelelniük. A fizetések is elég magasak voltak. A levéltárakban dolgozók száma viszont nem volt túl magas. 1918-ban, a függetlenség megszerzése után, az egész ország területén megkezdték a lengyel levéltári szolgálatok szervezését. Abban az időben a központi levéltári hálózat foglalta magába az úgynevezett régi és új levéltárakat, amelyeket azokon a helyeken hoztak létre, ahol a legtöbb dokumentum gyűlt össze a hozzácsatolt területeken működő hivatalokból. 1939-ben (közvetlenül a II. világháború kezdete előtt) Lengyelországban 17 levéltár működött, ebből öt Varsóban. A levéltárak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez tartoztak. A városi, egyházi, kolostori, egyetemi és magánlevéltárak nem tartoztak a központi levéltári hálózatba. Abban az időben az állami levéltárakban dolgozók száma kb. 120 fő volt, ebből 60% volt a magas szakmai felkészültséggel rendelkező levéltáros. A dolgozók száma a különböző intervallumokban más és más, de megfigyelhető volt egy sajátos „menekülés” a levéltárosi hivatástól, 281
