Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Női szerepek a változó időben - Bagi Zoltán: Nők a német katonai táborokban a 16-17. században
BAGI ZOLTÁN sáncásásban.20 Mindezeken túl részt vettek a család eltartásában is, hiszen fizetségért mosták a tisztségviselők ruháit, vagy koldulni jártak.21 A zsoldba fogadással megbízott hadivállalkozók nem egy esetben pedig saját javukra is kihasználták jelenlétüket, hiszen előfordult, hogy mustra alkalmával gyerekeket és nőket öltöztettek be katonaruhába, becsapva ezzel a mustramestert. A csak papíron szolgáló katona zsoldját a hadivállalkozó tette zsebre, aki a „statiszták beugrását” néhány fillérrel honorálta. így mindenki jól járt, persze a hadurat leszámítva.22 Mai fogalmaink szerint nehéz elképzelni, hogy mi késztethette ezeket a nőket arra, hogy férjeikkel vonuljanak el egy-egy hadjáratra, hiszen - mint ahogyan említettem - nekik kellett cipelniük a háztartási eszközöktől kezdve egészen a tűzifáig mindent, amire a családnak a mindennapokban szüksége lehetett. Az összsúly elérhette a 20-25 kilogrammot is. Az apró gyermekek szállítása is rájuk hárult, ha csak nem volt egy-egy nagyobb gyerek személyében segítségük. Emellett felügyelniük kellett a magukkal hozott állatokra: kutyákra vagy kecskékre is. Nem meglepő, hogy a hadak vonulása által érintett helységek templomi lajstromaiban számos olyan névtelen katonafeleségről található bejegyzés, akik a kimerültségtől haltak meg valahol az út szélén.23 Peter Burschel mutatott rá az anyakönyvek és adójegyzékek vizsgálata nyomán, hogy a katonafeleségek jó részének már nem volt idegen közeg egy-egy katonai tábor vagy helyőrség, hiszen atyáik leggyakrabban - hasonlóan férjeikhez - egyszerű zsoldosokként vagy altisztekként szolgáltak.24 Különösen nehéz lehetett ez az állandó vándorló életforma az áldott állapotban lévőknek. A mai szokásoktól eltérően ugyanis, kevés figyelmet fordítottak rájuk: a hadjárat alkalmával ugyanúgy kellett vonulniuk és dolgozniuk, mint a többieknek. Ezt azonban semmiféleképpen sem tekinthetjük csak a tábori körülmények miatti embertelen feltételek hozományának. Hiszen a nők hozzá lehettek szokva mindehhez, s tudták, hogy a terhesség ideje alatt is elvárják tőlük a kemény munkát, a szülés után közvetlenül pedig újra át kellett venniük a háztartás mindennapi teendőit.25 Felmerül a kérdés, hogy egy-egy katona hányszor házasodott. Egy, a harminc éves háborúból fennmaradt napló szerint, annak szerzője - a szolgálati ideje alatt - két alkalommal. Az első felesége közel egyéves ritmusokban hozta világra négy gyermeküket. Kettő röviddel a szülés után meghalt, de a többiek sem éltek többet pár hónapnál. A nő hamarosan meghalt, valószínűleg a kimerültségtől, ugyanis mi20 Jähns 1880. 937. o. 21 Kirchhof 1602. 107. o.; Burschel 1994. 244. o.; Waidmayr 2003. 108. o. 22 Waidmayr 2003. 55. o. 23 Burschel 1994. 242-243. o. 24 Burschel 1994. 245. o. 25 Burschel 1994. 243., 245. o.; Waidmayr 2003. o. 264
