Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Várvédő harcok a török korban - Tóth Sándor László: Az esztergomi csata 1595-ben
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ horvátországi-szlavóniai harcokat, s Haszán boszniai pasa sziszeki vereségét (1593. június 22.) követően kezdődött. Ennek első évében, rövid októberi hadjárata során Szinán nagyvezír elfoglalta Veszprémet, Palotát. Az ellentámadásba lendülő császári-királyi csapatok október végén hiába próbálták meg bevenni Székesfehérvárt, de legyőzték Székesfehérvár közelében a budai pasa felmentő seregét. A Felvidéken egy másik sereg visszafoglalta Füleket, Szécsényt és több kis várat. Az 1594- es, több fronton meginduló keresztény, szövetséges offenzíva hozott ugyan kezdeti sikereket (pl. Nógrád visszavételét), de éppen Esztergom és Hatvan ostroma nem járt eredménnyel.3 Szinán nagyvezír hadjárata annál sikeresebb volt, hiszen Tata, Szentmárton, Pápa és Győr is oszmán kézre került, egyedül Komárom verte vissza a támadást.4 A háború oszmán szempontból rendkívül sikeresen alakult, fordulatot jelentett azonban az 1595-ös esztendő. Ekkor, januárban elhalálozott a háborút elindító III. Murád szultán. Fia, III. Mehmed leváltotta Szinánt, és ellenlábasát: Ferhád pasát nevezte ki nagyvezírré. A portai változásoknál lényegesebb, hogy már 1594-ben fordulat következett be az erdélyi politikában. A háborút 1593-ban szabotáló Báthory Zsigmond fejedelem 1594-ben leszámolt a „törökpárti” ellenzékével, és 1595 januárjában megkötötte a prágai egyezményt Rudolf császár-királlyal.5 A török vazallus Erdély „pálfordulása” magával rántotta a két hűbéres román vajdaságot, Moldvát és Havasalföldet is. Veszélybe került a magyarországi török hódoltság, a fő szállítási útvonal: a Duna, továbbá az oszmán birodalom egyik élelemszállítója (gabona), Havasalföld is ellenséges területté vált. A nehéz helyzetben Szinán fia, Mehmed pasa útján még békeajánlatot is tett Rudolf császárnak 1595 februárjában, de a Magyarország teljes átadását és adófizetést is tartalmazó török békefeltételek elfogadhatatlanok voltak a császárnak, és visszautasította ezeket.6 így a Porta két- frontos háborúra kényszerült. A fő front ezúttal nem Magyarország volt, hanem az elpártoló vazallus fejedelemségek ellen, Havasalföldön keresztül támadva indított hadjáratot előbb Ferhád pasa, majd leváltása és megölése után Szinán pasa. Jóllehet a Havasalföldre benyomuló Szinán nagyvezír a Cälugäreni-i (augusztus 23.) csatában érzékeny veszteségeket szenvedett, Vitéz Mihály havasalföldi vajda hátrálni 3 Esztergom 1594. évi ostromára vő. Tóth Sándor László: Esztergom sikertelen ostroma. In A végvári dicsőség nyomában. Tanulmányok Balassi Bálintról és koráról. Szerk.: Kiss Gábor Ferenc — Kruppa Tamás. Szeged, 2004 /Belvedere Kiskönyvtár 16/, 7-25. o. 4 Az 1593-94. évi harcokra vö. Tóth 2000. 135-165. o. J Az erdélyi fejleményekre, a Porta erdélyi diplomáciájára legújabban vö. Kruppa Tamás: Erdély és a Porta 1594—1597. évi békealkudozásainak történetéhez. Századok 137 (2003) (a továbbiakban: Kruppa, Századok 2003), 603—611. o. 6 A török békeajánlatra vö. Ivanics, Mária: Friedensangebot oder Kriegerische Erpressung? (Briefwechsel des Kaisers Rudolfs II. mit dem Pascha von Ofen im Jahre 1595). Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morgenlandes. 82 (1992) 183-199. o. 22
