Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között
L. BALOGH BENI kell, és vagyonukat úgy sem kapják vissza”91 Nem kizárt az sem, hogy Vándort - aki feltételezhetően a Kommunista Párt támogatását élvezte - politikai megfontolások is vezérelték, hiszen a helyi Szociáldemokrata Párt teljes vezetőségét, tagságának pedig szinte felét kitelepítette, és gyakorlatilag megszüntette a Kisgazdapárt helyi szervezetét is. így a kitelepítés előtti 146 szociáldemokratából 75 maradt a községben, a 176 független kisgazdapártiból pedig mindössze három. A kommunista párt taglétszáma nem változott, a kitelepítés előtt és után is 112-en voltak.97 98 Összességében Leányváron a „végső mentesítés” után 124 bányászcsalád maradt vissza, 390 személy. A ténylegesen kitelepítettek számát nem tudjuk pontosan. A Népgondozó Hivatal adatai szerint 868-an voltak, egy 1947-es telepfelügyelői jelentés pedig 151 kitelepített családot említ. A község lakossága a felére csökkent. A becslések szerint 750-800 ember maradhatott a kitelepítés után. A bányászokon kívül szinte minden német eltávozott: 96-97%-uk kényszerült a szülőföld elhagyására. Vonatjuk 1946. március 24-én hagyta el a leányvári állomást.99 100 A dorogi szénmedence másik kitelepített német községében, Máriahalomban - a végrehajtás szemszögéből nézve - már „olajozottabban” zajlottak az események, mint néhány nappal korábban Leányváron. A község Venczel Antal plébános kitartó közbenjárásai ellenére sem menekült meg a kitelepítéstől. 1945. június 21- én a plébános Máriahalom egész lakossága nevében levelet írt a miniszterelnöknek, amelyben „őszinte bánattal és a javulás komoly ígéretével járul a Miniszter Úr atyai tekintete, a magyar kormány és a magyar nép elé és alázattal kér megbocsáj- tást, oltalmat és támogatást.”'00 A következő év tavaszán „hivatalról hivatalra ment, egészen a minisztériumig, hogy ezt a rosszat [a kitelepítést - L. B. B.] elhárítsa és az elűzést semmissé tegye, de ez már lezárt ügy volt. ”101 1946. március 30-án a kitelepítésre ítéltek ingó és ingatlan vagyonáról leltárt vettek fel, majd április 1-jén a szomszédos Unyról megérkeztek a lovas kocsik. Másnap Tinnyéről és Dágról is jöttek szekeresek, akik egy-egy rendőr kíséretében behajtottak a kijelölt házak udvarára, felrakták a csomagokat, és a kitelepülőket a piliscsabai állomásra vitték. Egy-egy vagonba 27-35 személyt zsúfoltak be. Április 2-án este indult el a vonat Komáromon át Németország felé.102 Az egész procedúra mintegy 36 óra alatt zajlott le.103 97 Jegyzőkönyv... KEMÖL, IV-954, ad 901/1948. ai. sz. 98 Balogh Béni: „Svábkérés”... 59. o. 99 Uo. 61.0. 100 Venczel Antal plébános kérelme. Budapest, 1945. június 21. Lásd Wagenhoffer: i. m. 2. Melléklet, 103. o. 101 Johanna Haidler-Malárik visszaemlékezése a kitelepítésről (1991). Lásd uo. 1. Melléklet, 99. o. 102 Locher János néhai kirvai bíró krónikájából. Lásd uo. 5. Melléklet, 107. o. 103 Wagenhoffer: i. m. 89. o. 214
