Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)

Vármegye- és egyháztörténet - L. Balogh Béni: Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945-1949 között

L. BALOGH BÉNI

koni, vagy más ellenséges érzületek áldozatai Stibor Imre vármegyei rendőrfőkapitány visszautasította a vádat. „Hogy kik a volksbundisták, azt három körülmény dönti el: 1. saját vallomása, 2. belépési nyilatkozata, 3. tagsági igazolványa. Egyéni érdekek szerepet nem játszanak. ”56

Az ítéletek felülbírálata terén tehát nem történt lényeges változás - 1946 júniusában még mindig 1258 személyt tartottak őrizet, illetve internálás alatt a vármegye lakosai közül a komáromi táborlakók higiéniai körülményei azonban idővel valamelyest javultak. Ez Mindszenty József bíboros közbenjárásának is köszönhető, aki a belügyminisztérium politikai államtitkárához fordult az ügyben.57

II. 3. Vagyonelkobzás

Az internálásokkal párhuzamosan, 1945 tavaszán hozták meg a németség elleni első vagyonjogi intézkedéseket is. A 600/1945. M.E. sz. alatt kibocsátott földreformrendelet különösen hátrányosan érintette a hazai németeket, hiszen amíg a különböző szélsőjobboldali szervezetek esetében különbséget tett egyszerű tagok és vezetők között, s csak az utóbbiak birtokait kobozta el nagyságra való tekintet nélkül teljes egészében, addig a Volksbund esetében ez a különbségtétel nem érvényesült. Az egyszerű Volksbund-tagok birtokát éppúgy kisajátították, mint a vezetőkét, sőt még azokét is, akik német hangzású családi nevet vettek fel. A kollektív vagyonelkobzás célja a szétosztható földalap növelése, és ezáltal a magyar szegényparasztok s a menekültek, áttelepültek földvagyonhoz juttatása volt.58

Az elkobzásra ítélt volksbundista ingatlanokat a helyi Nemzeti Bizottságok által választott földigénylő bizottságok írták össze, sokszor önkényesen. Bajon például mindenkit, aki a faluból elmenekült, háborús bűnösnek nyilvánítottak.59 A kömyei földigénylő bizottság elnöke és a helyi nemzeti bizottság elnöke 1945 októberében azzal vádolták a korábbi, már megszűnt földigénylő bizottságot, hogy az a volksbundisták megállapításánál nem járt el kellő gondossággal, mivel „gyűlölködő — talán személyes haragból fakadó megállapításai nem lehetnek döntő bizonyítékok ilyen nagy horderejű, sorsdöntő kérdésben ”. Kijelentették: „annak eldöntésére, kik a volksbundisták, kizárólag az erre alakult járási igazoló bizottság

56 KEMÖL, IV-952, 1945. dec. 29-i közgyűlési jegyzőkönyv, 186-187. o.

57 Gróf: A magyarországi német lakosság a tatai járás területén... 57-58. o.

58 Romsics Ignác: Az 1947-espárizsi békeszerződés. Budapest, 2006, Osiris Kiadó, 126. o.

59 Somorjai József: A földosztás története Komárom-Esztergom vármegyében. I. rész. In Komárom- Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. Főszerk.: Fűrészné Molnár Anikó. Tata, 1991, 131. o.

206