Évkönyv 2010 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 19. (Esztergom, 2010)
Vármegye- és egyháztörténet - Csombor Erzsébet: A megyei közigazgatás változásai Trianon után Komárom-Esztergom vármegyében
CSOMBOR ERZSÉBET következik. Továbbá erős meggyőződése, hogy az intézkedés nem a helyzetbe való végleges belenyugvást és az ősi vármegyék végleges megszüntetését jelenti, hanem csupán az adminisztráció egyszerűbbé és olcsóbbá tételét. A vármegyék önállósága nem tűnik el, s adott alkalommal új életre kelnek.3 A törvény rendelkezéseit, miután kényszerhelyzetben voltak, elfogadták. Feltételezhetően azonban más oka is volt a vármegye belátásának. Esztergom ugyanis az egyesített vármegye megyeszékhelye lett, ami egyértelműen előnyt jelentett a helyi tisztviselőknek, hiszen itt alakultak meg és itt működtek a közös szervek, bizottságok. Ez - a nehézségek ellenére - növelte a város lehetőségeit a jövőre nézve, fejlődési perspektívát nyitott. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a két szomszédos vármegye egyesítésére már történt kísérlet korábban is: II. József közigazgatási reformja - Tata székhellyel - 1786-ban kapcsolta össze a két vármegyét. A király halálával, 1790-ben aztán helyreállt a vármegyék régi státusa. Az 1848/49-es forradalom és szabadság- harc bukása után, 1853-ban az új közigazgatási beosztás szerint Komárom vármegyéhez tartozott Komárom és Esztergom „Dunán inneni” része Komárom székhellyel, míg Esztergom vármegyét a két dunántúli rész alkotta Esztergom székhellyel. Az 1860-as októberi diplomával azonban ez a kísérlet is megbukott. A felső hatóságok egyesítő törekvései a vármegyék ellenállásán előbb-utóbb tehát elvéreztek, de szükség idején a két vármegye segítette egymást. így történt ez a török hódoltság idején, amikor Esztergom vármegye menekülni kényszerült, és időszakosan Komárom várában talált menedéket. Az 1848/49-es szabadságharc idején az Esztergom vármegyei és városi nemzetőröknek komoly szerepük volt a vár megvédésében, 1849-ben pedig Komárom várában talált menedéket Esztergom forradalmi vezetése, amikor a város a császáriak kezére került.) * Az egyesített vármegyék élén a belügyminiszter által kinevezett főispánok álltak. A legjelentősebb testületi szerv a törvényhatósági bizottság volt, amely képviselte a vármegye egyetemét, és a legfontosabb ügyekben is ez a fórum döntött. A másik fontos testületi szerv a közigazgatási bizottság, amely az állami és közigazgatási szervek közötti összhang biztosításáért felelt. A törvényhatóságnak több bizottsága volt. A vármegye egyedi szervei a tisztviselők, élükön az alispánnal, aki a vármegyei közigazgatás vezetője, a tisztviselői kar főnöke. Helyettese a vármegyei főjegyző. A törvényhatóság jogtanácsosa a tiszti főügyész. 3 Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: KEMÖL), Esztergom Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai (a továbbiakban: IV-301), Esztergom Vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1923. évi jegyzőkönyve, 587/1923. kgy. sz. 156
