Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A kettős hatalom időszaka
A kettős hatalom időszaka Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke november 4-ei rádióbeszédében ígéretet tett arra, hogy „egyetlen dolgozónak sem lehet bántódása amiatt, mert október 23-án kezdődött tömeg-megmozdulásokban részt vett”. Azt is hozzátette: „El vagyunk tökélve a múlt hibáinak gyökeres felszámolására, nem vezet köztünk senkit a bosszúállás szelleme, s ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg. Tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kormányozni hazánkat.”261 1956. november 7-ei felhívásában a Magyar Szocialista Munkáspárt a forradalom kitörésének okaként jelöli meg a Rákosi-klikk káros politikáját, valamint a Nagy Imre-Losonczy-csoport „nacionalista, soviniszta” alapra helyeződését, utat nyitva ezzel az ellenforradalmi erőknek.262 Kádár politikájában 1956. november és 1957. február között bizonyos kettősség tapasztalható: abban reménykedett, hogy sikerül kiegyeznie Nagyékkal, illetve a társadalom szervezeteivel. A még a jugoszláv nagykövetségen tartózkodó Nagy Imre azonban mindenféle közreműködést elutasított. A magyar társadalom többségét sem elégítették ki a Kádár-kormány ígéretei. A népi-nemzeti ellenálláshoz a munkásság is egységesen csatlakozott, szinte még soha nem volt ilyen egységes a társadalom. így, bár november második felére a szovjet hadsereg befejezte magyarországi hadműveleteit, fegyveres jelenléte csupán arra volt képes, hogy a Kádár-kormány létezését biztosítsa, de a megbízható államgépezet és az aktivizálható párt még hiányzott ebben az időben. A politikai hatalom ugyanis a munkástanácsok kezében volt. A Kádár-kormány taktikai okokból megerősítette a munkástanácsok helyzetét, így ezek, és a nemzeti tanácsok is legálisan működhettek még.263 A helyzet azonban nyilvánvaló volt: két erő áll egymással szemben. Az egyik oldalon Kádár és a szovjet hadsereg, míg a másikon a munkástanácsok és a nemzeti tanácsok. Az MSZMP vezetői a munkásság nevében beszéltek, de a munkások szembefordultak a párttal, s érdekeik képviseletét, követeléseik kiharcolását a munkástanácsoktól remélték. A munkástanácsoknak pedig az volt az álláspontja, hogy Nagy Imre kerüljön vissza a kormányba, mert az ő személye garanciát jelen261 Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: i. m. 209. 262 Döntés a Kremlben, 1956. 210. 263 Horváth Csaba: i. m. 334. 93
