Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A kettős hatalom időszaka
tett volna arra, hogy a már elindult folyamat folytatódni fog. Azonban a munkástanácsok gyenge pontja volt, hogy nem volt országos központjuk, de gondot okozott az is, hogy a munkástanácsok tömegkommunikációs eszközök hiányában választóikat nem tudták országos méretekben tájékoztatni. A munkástanácsok Esztergomban szorosan együttműködtek a Nemzeti Tanácscsal. így az Esztergomi Nemzeti Tanács november 4-e után is képesnek bizonyult arra, hogy a hatalmát megtartsa és a várost vezesse. November 9-én a SZIM Munkástanácsa követelési pontokat állított össze a kormány felé. Ez tartalmazta, hogy csak akkor veszik fel a munkát, ha a kormány elismeri és szavatolja, hogy az ifjúság által összeállított 16 követelési pontot illetve az azokban foglaltakat teljesíti.264 A sztrájk miatt a tatai szovjet parancsnokság is intézkedett. November 10-én egy tisztet küldött Esztergomba, hogy a magyar vezetőkkel tárgyaljon. Szalay Ferenc az eseményre így emlékezik vissza: „A szovjet tiszt a hadosztály épületébe hívatott engem, valamint Esztergom és környéke üzemeinek vezetőit, munkástanács elnökeit. Nekünk szögezte a kérdést, hogy miért sztrájkolunk. A munkástanács elnökei azt válaszolták, hogy politikai követeléseikért és részletezték is azokat. A szovjet tiszt azt mondta, hogy ezt érti, de értelmetlennek tartja a sztrájkunkat, mivel a Dunántúlon már mindenütt dolgoznak. Erre én közbeszóltam: »Szeretnénk erről meggyőződni!« A szovjet tiszt közölte velünk: »Utazzunk el, nézzünk körül! A szovjet parancsnokság ad menetlevelet, hogy bántódásunk ne essen útközben.« ...A tapasztalataink vegyesek voltak. Egyes üzemekben dolgoztak tessék-lás- sék módon, másutt meg sztrájkoltak.”265 November 10-én, amikor a szovjet küldöttség körbejárta a város laktanyáit tájékozódási célból, találkoztak a Vak Bottyán laktanyában tartózkodó AVH-sokkal. Ezt követően Szenditől követelték a fogva tartott ávós tisztek azonnali Tatabányára szállítását.266 1 95 6. november 4-étől elvileg szabadok voltak az AVH-sok, mindenki elköltözhetett volna oda, ahova akar, azonban az AVH-sok napokig nem merték elhagyni a laktanyát. Magyar tiszt nem volt hajlandó őket Tatára kísérni, így Szalay Ferenc, a Nemzeti Tanács elnökhelyettese adta a biztonsági kíséretet a Szenditől kapott főhadnagyi mhában (pedig ő katona sem volt). A város továbbra is „élni akart”. Ebben jó partnerra talált a szintén a hadosztályra hívott dorogi munkástanács vezetőkben. A szovjet vezető távozása után ugyanis a vezetők nem oszlottak szét, hanem közös felterjesztést készítettek a kormánynak „A dorogi szénmedence és Esztergom város összmunkássága” nevé264 KEMÖL, EMB. B 686/957. 78. dosszié 53195/57. (Kiss László kihallgatása.) 265 Szalay Ferenc: Változó küldetésben. Esztergom és Vidéke, 1997. október 23. II. 266 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 7. gépesített hadosztály jelentése. 404. 94
