Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Az orosz csizma ránk tapos
Az orosz csizma ránk tapos A szovjet pártelnökség 1956. október 31-én határozta el, hogy Magyarországon „katonai diktatúrával kell rendet teremteni”, és egy „forradalmi kormány” megalakításáról döntött Kádár János vezetésével. 1956. november 4-én megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (FMPK), valamint szovjet csapatok vonultak be, hogy eltiporják Magyarországon a forradalmat.236 Ezzel egy időben a KGB megkezdte a forradalom vezetőinek letartóztatását és kihallgatását. A Honvédelmi Minisztérium utasítást adott ki, miszerint a lakosságnak a szovjet csapatokat barátságosan kell fogadnia, az ellenállást pedig szigorúan megtiltotta. A kormány első nyilatkozatában sok mindent ígért: nemzeti függetlenséget, az ország szuverenitását, megbélyegezte a Rákosi-Gerő klikk uralmát, valamint ígéretet tett arra, hogy a rend és nyugalom helyreállítása után tárgyal a szovjet csapatok kivonásáról Magyarország területéről. A nem fegyveres ellenállás vezetőivel azonban a szovjet parancsnokok és Kádár János is leültek tárgyalni. A munka megkezdése előtti napon tehát változás történt az országban. A szovjet csapatok bevonultak a fővárosba, és november 4-én hajnalban elhangzott Nagy Imre kétségbe esett segélykérő rádióbeszéde, amelyet az egész országban hallani lehetett. A támadás hírére ismét általánossá vált a sztrájk az országban. Ilyen helyzetben a forradalmi szervezetek vezetőit is bizonytalanság, tanácstalanság jellemezte. Voltak, akik fegyveres ellenállásra gondoltak, és sürgették annak megszervezését, mások viszont értelmetlen, felesleges vérontásnak tekintették az ellenállást. A szovjetek november 4-i Magyarországra való bevonulásakor Esztergomban mindenki megdöbbent. Ekkor újra válságos lett a helyzet. Esztergomban a Városházán történtekről Bády István a következőket írja: „Lassan gyülekeztünk - egymásra váró-tekintő szemekkel. Még csak tanakodtunk - mitévők legyünk: ellenálljunk-e? osszuk ki az összes fegyvereket - vagy... ítéljen felettünk az utókor? Úgy 7 óra előtt az elnöki szobában hívatlanul megjelent egy magyar ezredes, egy főhadnagy kíséretében. Lehettünk akkor már vagy tízen. Az ezredes fellépése határozott, katonás volt. Nem ismertük, nem tudtuk honnan került ide. Akkor még Felczán alezredes nem volt bent a városházán. Az ezredes első szava: »Elvtársak, szervezzék az ellenállást, mindenki fogjon fegyvert!« Szavait megdöbbenve hall236 Az ülésekről bővebben: Döntés a Kremlben, 1956. A szovjet pártügynökség vitái Magyarországról. Szerk.: Vjacseszlav Szereda, Rainer M. János. 1956-os Intézet, Budapest, 1996. 82-89. 85
