Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)

Készülődés és a tüntetések kezdete

munista köztiszteletben álló polgár is részt venne.56 Késő este Nagy Kálmánt és társait biztonságuk érdekében a hadosztály-parancsnokság épületében szállásolták el.

A 117. harckocsi tiszthelyettesi iskola jelentésében a következők állnak: Október „25-én este nagyon forgalmas volt a Budapest-Esztergomi műút, ahol állandóan jártak a zsúfolt autóbuszok és gépkocsik, amelyeken polgári egyének és bányász katonák tüntettek a fennálló kormány ellen és a szovjet hadsereg kivonása mellett.” Egy másik helyen pedig ez szerepel október 25-éről: „Felállított őreink, valamint tisztjeink jelentései alapján a tüntetők között több gyanús jármű volt, amelyekről feltehető volt, hogy fegyvert vagy lőszert szállítanak.”57 Szűcs Miklós könyvében58 a következő történetet meséli Mecsérivel kapcsolatban: október 25-én egy fiatalokból álló fegyveres csoport a városból teherautóval Pestre akart menni. Mecséri - aki éppen a helyszínen tartózkodott - felszólította őket, hogy forduljanak vissza, mert egyébként tüzet nyittat. Mivel a tehergépkocsi megpróbálta kikerülni őket, Mecséri tüzet nyittatott az autóra, amely a lövés következtében üzemképtelenné vált. Valójában az eset nyilvánvalóan október 26-án történhetett, mivel Mecséri október 25-én nem tartózkodott Esztergomban. A helyőrségi riadó után azonban lezáratta az Esztergomba vezető utakat, és október 26-ától 30-ig a gépjárművek ellenőrzése folyamatos volt.

Bár a hatalom bízott abban, hogy sikerül elszigetelnie a vidéket a fővárostól, október 26-án nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom átterjedt az egész országra. Miközben a fővárosban folytatódtak az utcai harcok, a vidék sem maradt tétlen. Szegeden a forradalmárok elfoglalták a városházát, néhány laktanyát és szerkesztőséget. Győrben sztrájkoltak, tüntettek és megválasztották a városi nemzeti tanácsot.

A forradalmi megmozdulások menetrendje a városokban országszerte igen hasonló volt. A kezdeményezésre a nagyüzemek munkásai, bányászok, diákok, fiatalok vállalkoztak. Országos tendencia volt az is, hogy a törekvések hangoztatása meghatározott épületekhez és helyszínekhez köthető:59

1. a pártállam szimbólumai: a Pártbizottság épülete, börtön, tanácsháza;

2. a szovjet katonai hősi emlékművek;

3. a város katonai laktanyái;

4. a város köztere a nagygyűlések színtere, ahol a követeléseket összegzik.

56 Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája. Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára, Esztergom, 2000. 30.

57 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 117. harckocsi tiszthelyettesi iskola jelentése. 503.

58 Szűcs Miklós: Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1989.

59 Kahler Frigyes - M. Kiss Sándor: i. m. 71.

30