Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Készülődés és a tüntetések kezdete
Ahogy a budapesti felvonulók a Parlamenthez vonultak, mivel az volt a magyar állam egyik meghatározó jelképe, a vidéki városokban a tömeg a főtéren, a tanácsházánál, vagy a pártbizottságnál gyülekezett. Itt beszédek hangzottak el, felolvasták a megfogalmazott követeléseket, elénekelték a Himnuszt, Szózatot, Nemzeti dalt stb. A tüntetés célja a legtöbb helyen a politikai foglyok szabadon bocsátása, fegyverek követelése volt. A tömeg országszerte puszta kézzel rohamozta meg a börtönöket, pártszékházat, városházát, laktanyákat. A tömeg zárt alakzatban, nemzetiszínű zászlókkal vonult. Eltávolították a kommunista hatalom felségjeleit, néhány helyen még a hivalkodó szovjet hősi emlékműveket is ledöntötték. „Esztergomban egyetlen orosz sírt sem bántottak, és emlékműveket sem romboltak szét, csak a vörös csillagot távolították el.”60 - írta Bády István. A laktanyáknál nemcsak fegyvert követeltek, hanem a katonák csatlakozását is elvárták. Október 26-tól kezdve általános a sztrájk országszerte, csak ott dolgoztak, ahol az élet és a hírközlés legelemibb feltételeit biztosították (kórház, közellátás, élelmiszeripar, víz- és gázszolgáltatás). A gyárak nem termeltek, a bányákban csak fenntartási munkákat végeztek, és a vonatközlekedés is leállt. Komárom megyében a megye szinte minden településén tüntetések voltak: Tatán, Tatabányán, Oroszlányban, Kisbéren, Komáromban, Esztergomban és néhány kisebb községben is. A forradalom első napjaiban még szilárdnak látszó helyi hatalom képviselői elbizonytalanodtak, és a lehető legkülönfélébb módon reagáltak az eseményekre. Mosonmagyaróváron, Tiszakécskén, Kecskeméten és Miskolcon a karhatalom a tüntető tömegbe lőtt. Esztergomban is hasonló eseményre került sor. A sortüzben a terror kiterjesztésének szándéka húzódott meg, amitől a hatalom a tömeg megfélemlítését remélte. Most azonban térjünk rá az Esztergomban történt eseményekre! 1956. október 26-án kora délelőtt a tüntetések folytatódtak a városban. A tömegmegmozdulások fő helyszíne a Széchenyi tér volt, ahol a rendszert jelképező Városháza, a Pártbizottság és a Megyei Bíróság és Börtön voltak. A vidékről bejáró munkások már zászlókkal jöttek munkahelyükre. Az esztergomi üzemekben és gyárakban ezen a napon már nem folyt termelőmunka. (Érdemes megjegyeznem, hogy a megyeszékhely Tatabányán ugyanezen nap délig még dolgoztak.) Horváth Csaba erre a napra a következőképpen emlékezett vissza: „26-án reggel a Szerszámgépgyárba kimentünk 8 órára, ahol a munka nem kezdődött meg. Itt egy Tasnádi István nevezetű egyén az egyetemi ifjúság 16 pontját felolvasta és felszólította a tömeget, hogy menjen ki az utcára. Az üzem területén ekkor már a 16 pont több helyen fel volt ragasztva. A tüntetőkkel jómagam is felvonultam.”61 A 60 Bády István: i. m. 123. 61 Uo. 28. 31
