Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A kettős hatalom időszaka
ben.267 A tanácskozásban a következő üzemek vettek részt: a Dorogi Szénbányászati Tröszt 15 aknájának és 26 hozzá tartozó üzemének Munkástanácsai, valamint Esztergom részéről az Esztergomi SZIM, a Sportárutermelő Vállalat, az Esztergomi Fémszerelvényáru Gyár, az Esztergomi Fatömegcikk Vállalat, az Esztergomi Tégla- és Kőedénygyár, a Dorog és környéke Vendéglátóipari Vállalat, az Esztergomi Városi Kórház, a Pilisi Állami Erdőgazdaság, a Komárom megyei Tatarozó és Építő Vállalat, a MÁV Állomásfőnökség, és a MÁV Pályafenntartás Munkástanácsai. A felterjesztésben szerepel, hogy a jövőt továbbra is a szocializmus alapján képzelik el, de a munkát addig nem veszik fel, amíg a kormány nem garantálja az egyetemi ifjúság 16 pontját. Tiltakoztak Kádárnak november 7-én elhangzott (korábban említett) felhívásával szemben is. Ez volt az első közös nyilatkozat, és az első területi összefogásra mutató jel. Az Esztergomi Szerszámgépgyár pedig megyei munkástanács alakítását kezdeményezte, de végül erre nem került sor.268 A vasút dorogi pályaszakaszán a dorogi bányászok november 16-án még egy patakhidat is felrobbantottak, amíg a kormány nem teljesíti követeléseiket. November 20-án kapott utasítást Belánszky László és Szabó Mihály, a MÁV munkás- tanácsának az alelnöke a helyreállításra. A hidat végül egy nap alatt rendbe is hozták, miután megkapták az engedélyt Pálfi Györgytől, a Dorogi Munkástanács elnökétől. így másnap a forgalom már elindulhatott. Biztonságukra négy katona gondoskodott, mert félő volt, hogy akik felrobbantották, bántalmazni akarják majd őket.269 Országos tendenciaként történtek kísérletek területi munkástanácsok létrehozására, illetve egyes munkástanácsok közös fellépésére. Ez a katonai helyzetnek megfelelően vidéken kezdődött, először Győrött, majd Ózdon, Bonyhádon, a zalai kőolajipari vállalatoknál, végül Esztergomban. A vidéki munkástanácsok megfogalmazták azt az alapállást, amely november közepére általánossá vált az egész országban. Elhatárolták magukat mindenfajta tőkés és rákosista restaurációs törekvéstől, s hitet tettek a szocializmus mellett. Az volt a véleményük, hogy Nagy Imre kerüljön vissza a kormányba, valamint kifejezték bizalmatlanságukat a Kádárkormánnyal szemben. Követelték az „átöltöztetett” ÁVH-sok menesztését és a szovjet csapatok kivonulását.270 A szovjet csapatok bevonulásával egyre nagyobb szükség volt egy országos munkástanácsrendszer létrehozására, hogy az országban összehangolt tevékenység folyjon. A Kádár-kormány erőszakos eszközökkel sem tudta megakadályozni, hogy november 14-én, mintegy 500 küldött jelenlétében az Egyesült Izzóban megalakul267 A dokumentum Bády István: i. m. 168-169. 268 Gyüszi László: i. m. 51. 269 Belánszky László szóbeli közlése. 270 Varga László: i. m. 211. 95
