Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A kettős hatalom időszaka
jón a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács (NBKMT), amely a vasasok csatlakozása után a hazai munkástanács-mozgalom vezető erejévé lett. Kádár ezért kénytelen volt ezt a szervezetet tárgyaló félként elfogadni. A tárgyalásokon alapvető kérdések voltak a következők: a munkástanácsok országos szövetségének létrehozása, a szovjet csapatok kivonása és a sztrájkjog biztosítása. Kádár János egyik kérdésben sem volt hajlandó engedményt tenni. Bár az alakuló ülésen a sztrájk fenntartása mellett foglaltak állást, a Központi Munkástanács mégis úgy határozott, hogy az ország tragikus gazdasági helyzetére való tekintettel a sztrájkjog fenntartása mellett a munka felvételére szólítja fel a munkásságot. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács november 21-re Budapestre hívta a vidéki munkástanácsok képviselőit. A felhívás szerint vidékről minden 1000 dolgozót 1 küldött, a fővárost pedig 5-5 küldött képviselte volna. Ugyanezen a napon a Nemzeti Sportcsarnokban szovjet tankok és páncélosok akadályozták meg a munkásparlament tervezett ülését. Az Akácfa utcai épületbe a küldötteknek csak a töredéke jutott be. A küldöttek követeléseik alátámasztására 48 órás általános sztrájkot hirdettek. A sztrájknak a lényege az lett volna, hogy megmutassa, a munkástanácsokban van elég erő arra, hogy egy országos sztrájkot szervezzenek. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács kapcsolatot tartott a legnagyobb vidéki üzemek munkástanácsaival, és megyei munkástanácsok szervezését is szorgalmazta. Az országban az üzemi munkástanácsok azonban nem várták a központi utasításokat. Önállóan döntöttek és cselekedtek. A megye több városában léptek fel kezdeményezően a munkástanácsok. Az oroszlányi bányák munkástanácsai elhatározták, hogy követeléseiket megfogalmazzák, és küldöttséggel eljuttatják a kormányhoz. A tatabányaiak csatlakoztak hozzájuk. (Az oroszlányi bányák ekkor még a tatabányai tröszthöz tartoztak, de már tárgyaltak az önállósulásról.) Az ún. Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke Szigethy Attila, központja pedig Győr lett.271 Már október 28-án Tatabányán járt a Győri Nemzeti Tanács két megbízottja, hogy felvegyék a kapcsolatot Komárom megye székhelyével. A Tatabányai Központi Munkástanács november 19-én alakult meg, amelynek elnöke Sólymos Mihály, titkára pedig Esztó Zoltán lett. Az üzemeket két-két küldött képviselte. Ők többek között abban is megállapodtak, hogy másnap egy küldöttség megy Dorogra, onnan pedig a kormányhoz, egy másik küldöttség pedig a Nagy- Budapesti Munkástanácshoz.272 Másnap Esztó Zoltán vezetésével küldöttség ment tehát a Nagy-Budapesti Munkástanácshoz, hogy felvegyék velük a kapcsolatot és tájékozódjanak a tervekről. Sólymos Mihály pedig Boros Antallal és Reviczki Ferenccel együtt a dorogi munkástanácsot kereste fel. Céljuk a kölcsönös tájékoztatás volt, majd megfogalmazták azokat a követeléseket és kérdéseket, amelyekre vá271 Bővebben lásd A vidék forradalma, 1956. 2. köt. Györ-Moson-Sopron megye. Szerk.: Szakolczai Attila. 1956-os Intézet, Budapest, 2006. 272 Uo. 96
