Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Útban a konszolidáció felé
A későbbi perek tanúsága szerint azonban csak 8 dolgozót küldtek másfél hónapi fizetett szabadságra (Szalay név szerint hatot említ, az ő nevüket csillaggal jelöltem). A büntetőjogi felelősségre vonás még csak szóba sem került, elmozdításukat a Nemzeti Tanács a szakképzettség hiányával indokolta. Ez a megoldás tehát a megyei tanácsnál alkalmazott módszer átvétele volt. Azonban az eltávolításuk azt is eredményezte, hogy - ahogy a forradalom leverése után a VB jelentette a megyei központnak — „Ennek folytán a tanácsi tömegszervező munka megbénult.”204 A személyi kérdések rendezése gondot jelentett a munkástanácsoknak. Az USA nagykövetség távirata erről a következőket írja: „Bizonyos egyenetlenségekről jönnek hírek, ... ezek a belső viszályok abból a vágyból erednek, hogy minden kommunistát elmozdítsanak a tanácsokból.”205 Valójában azonban megállapíthatjuk, hogy bár a legtöbb helyen a megalakuló forradalmi bizottságok, munkástanácsok a dolgozók követelésére valóban megszüntették a kommunisták állását, ténylegesen kevés elbocsátás történt. Ugyanis nem elbocsátásokról van szó a legtöbb esetben, hanem áthelyezésekről, vagy egy időre fizetett szabadságra küldték őket, mondván, hogy a tömeg miatt nem célszerű az üzemben maradniuk. A munkások azért is dühösek voltak kommunista főnökeikre, mert azok maguknál tartották a kádemyilvántartást, sőt, több helyen meg is semmisítették, (pl. A MÁV-nál Kassa Gyula, vagy a Kórházban Trexler Tibor, holott a munkástanács a káderlapok kiosztásáról döntött.206) A megszüntetett állások helyett szakmájuknak megfelelő munkakört ajánlottak fel a kommunista funkcionáriusoknak, viszont illetményük ugyanannyi maradt, mint azelőtt! Belánszky László azt is megerősítette, hogy a vasutas Közlönyben megjelent: a munkaügyi csoportot meg kell szüntetni, és mindenkit eredeti munkakörébe kell visszahelyezni. Ugyanakkor például helyén maradt a SZIM igazgatója, Fenyőházi, aki megpróbált együttműködni a munkástanáccsal (meg is bűnhődött ezért később, leváltására a Kádár-rendszerben került sor, a munkástanácstagok letartóztatásával egy időben). Olyanról is van példa, hogy kommunistának ajánlottak fel állást.207 A gyári pártszervezet megszüntetése nyilvánvaló volt. A DISZ szervezet pénz és egyéb tulajdonát az Ifjúsági Forradalmi Tanács vette át. Személyi kérdésekben egyébként a Munkástanács döntött. Kiss László mondta a munkástanács egyik ülésén: „Bennünket csak az érdekel, hogy aki itt van, magyar ember legyen. Vannak becsületes kommunisták is. Demokratikus jog, hogy mindenki kifejthesse vé204 KEMÖL, XXIII. 11. Komárom Megyei Tanács VB. Titkárságának iratai (továbbiakban KMT VB. Titk.) T 860-2/1957, 4. (Megyei Tanács jelentései.) 205 Titkos jelentések 1956. október 23. — november 4. A dokumentumokat válogatta: Geréb Sándor. Hírlapkiadó Vállalat, Budapest, 1989. 72. 206 Csemohorszky Vilmos: i. m. 165. 207 Horváth Csaba: i. m. 331-332. 76
