Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
További fegyveres incidensek
Az események azonban nem teljesen így zajlottak, a történtekről objektívebb képet kaphatunk Gere György forradalom utáni büntetőperéből. Ebben a szemtanúk mindegyike cáfolja, hogy a tömeg lerohanta és lefegyverezte volna a katonákat. A történet a következő: Czerman János százados éppen lőszert szállított a hadosztály épületébe. A teherkocsin rajta kívül 15 katona is tartózkodott, illetve más forrás szerint Czerman 2 tehergépkocsival, 1 tiszttel és 19 géppisztolyos katonával ment ki a Széchenyi térre, és a 300-400 fős tömeget (akik közül 40-50 főnél állítólag fegyver volt) két oldalról körbefogták. Azonban „mire [Czerman - Cs. É.] kiszállt a gépkocsiból, az emberei egy része már a civilek között volt, mert mint esztergomiak sok ismerős, rokon és barát volt a tömegben.”146. A bányászkatonák szállása előtt álló szemtanú hasonlóképpen mesélte a történetet, elmondása szerint: „Egy gépkocsi megrakva katonákkal kijött és lőni akartak a Széchenyi térre”.147 Ekkor azonban két munkaszolgálatos katona megállította a gépkocsit. A tömegből a katonák ismerősei elkezdtek barátkozni a többi katonával. Páran el is akarták tőlük kérni a fegyvereiket, a katonák pedig átadták azokat. így került fegyver a tömeg kezébe. A két tisztet elengedte a tömeg, de a katonák egy része ott maradt. Czerman ezt követően jelentette Mecsérinek, hogy gyalogosokkal nem lehet visszafoglalni a Városházát, csak harckocsikkal. Mecséri ennek megfelelően három harckocsit és mintegy harminc katonát indított a „forradalmi góc felszámolására”. Az akciót személyesen Mecséri és a hadosztály politikai helyettese (Hurai) vezette. Amikor megérkeztek a csapatok a Széchenyi térre, a tanácsháza felől puskalövések hallatszottak, majd a golyószóróval lőttek rövid sorozatokat a harckocsikra. Erre a tankokból is tüzet nyitottak.148 A tűzpárbajnak esett áldozatul a Városháza előtt álló Szentháromság-szoborcsoport is, az egyik szobrot teljesen szétlőtték. Bánki Sárik visszaemlékezésében folytatta az események leírását: „Az épületből ezután több lövés nem hallatszott. Mint később kiderült, a golyószóró tárából kifogyott a lőszer. A fiúk jobbnak látták, ha távolabb az ablakoktól keresnek menedéket a harckocsik lövegei elől, a méternyi vastag falak mögött. A tankokból még két lövedéket lőttek az épületre: az egyik az erkélyajtó és a jobb oldali ablak között talált a falba, míg a másik az ablakon át berepülve az épületben robbant. Ezután félelmetes csönd lett a téren. Miközben a harckocsik végezték »rendcsináló munkájukat«, addig a Dobogó- kői-úti laktanyájukból a Kossuth L. utcán át megérkeztek az október 24-én hajnali két órától riadókészültségben lévő 34-es tüzérek. [Hamvas Tibor hadnagy vezetésével - Cs. É.] A tüzérezred egy századnyi harckész felszerelésű egységét egy főhadnagy vezette. A Szent Anna utcán át rohantak a házak falai mentén a Bottyán 147 KEMÖL, EMB. B 123/1959. 12. (Gere kihallgatási jegyzőkönyve.) 148 Bánki Sárik József levele. 6-7. 56
