Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
További fegyveres incidensek
utca felé. A Bottyán utcát elérve az egység egy része tovább futott a Deák utca felé. E két utcán át fogták »harapófogóba« Bottyán János egykori kúriáját. A rohamegység is meglepődött, hogy milyen könnyen, egyetlen lövés nélkül jutott be az épület tágas udvarába.”149 A bent lévő forradalmárok - más választásuk fegyver nélkül úgy sem volt - szabad elvonulás fejében letették a fegyvert. „A tüzérek rohamát vezető főhadnagy, a forradalommal való szembenállást figyelembe véve is, a katonai becsületesség egyik legszebb példáját mutatta. Amikor a fiatalok levonultak az emeletről, a katonák felszólították őket, hogy tegyék le fegyvereiket. Amazok vonakodtak és olyan aggodalmuknak adtak hangot, hogy félnek a megtorlástól. A katonák - akik arra számítottak, hogy volt csendőrök, volt katonatisztek lesznek az épületben - egyike- másika könnyezett a gyermekarcok láttán. Hurai százados tiszti becsületszavát adta, hogy szabad elvonulást biztosít.”150 Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy harckocsival az épületre lövöldözés a budapesti megoldás átvétele volt, a katonák szinte vaktában céloztak, ha a Szentháromság-szobrot találták el. Valószínűbbnek tartom inkább, hogy figyelemelterelés céljából lőtték az épületet, hogy a tüzérezred minden feltűnés nélkül közelíthesse meg a Városházát, ugyanis az épületből egyszerre három irányba lehetett szemmel tartani a környéket. Mecsériék nem tudhatták, hogy mindössze 14-15 fiatal tartózkodik odabenn, ráadásul ekkor már lőszer nélkül. A forradalom napjaiban szinte bárki fegyverhez juthatott, köztük a köztörvényes bűnözök is. A rendfenntartó alakulatok október 26-án még nem tudták fenntartani a rendet, így - hasonlóan más városokhoz - Esztergomban is történtek kilengések. Voltak olyanok, akik múltbeli sérelmeiket szerették volna megtorolni. Erre jó példa az akkor Esztergomban dolgozó Zolnay László régész esete. O Hírünk és hamvunk című visszaemlékezésében a következőképpen idézi fel a történetét: mivel a Széchenyi tér közelében lakott, így a Városháza visszafoglalásakor dolgozószobája ablakából nézett a Széchenyi tér felé. Hallotta az erős fegyverropogást, látta a futó embereket. „S amíg bámultam a honi világtörténetnek ezt a fúrcsa drámáját, egyszerre csak felporzott alattam - mellettem az ablakokat környező vakolat... Golyók fütyürésztek... De azt nem láttam honnan, kicsoda lövöldöz.”151 Később megtudta, hogy a rá tüzelő „magános farkasnak” nevezett ember korábban, mint önkéntes munkás részt vett az Esztergom-Kovácsi területén végzett ásatási munkálatokban, amelyet Zolnay László vezetett. Amikor megtudta, hogy a „magános farkas” a kistarcsai tiszti fogolytábor besúgója volt, megszakította 149 150 151 Uo. 7. Uo. 8. Zolnay László: i. m. 622-623. 57
