Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
A Sötétkapu sötét ügye
hallotta, hogy bajtársak itt vagyunk segítsetek mert meghalunk”. Szemük be volt kötözve, és csak megadott útvonalon mehettek. Amikor kiértek, és kint a buszból megkérdezték őket, valaki közülük azt mondta „hogy ő el akart jobbra is menni, ahol a hangokat hallotta, de oda nem engedték, mert jobbról is meg balról is erős kezek a hónuk alatt vezettek [sic!].”92 Szemtanúk úgy emlékeznek, hogy az emberek távozása után nem sokkal egy furgon érkezett be a hadosztályhoz, amelyből felfegyverzett ÁVH-sok ugráltak ki (kb. 40 fő) és elfoglalták az első emeleti ablakokat, ahová felállították a golyószórókat, hogy védjék a beérkező kommunistákat.93 Az esztergomi kiegészítő parancsnokság a hadosztállyal szemközti épületet foglalta el. Mivel ők látták is a tüntető tömeget, Bodnár százados utasítást adott, hogy „ki kell menni a tömeg közé, szét kell oszlatni agitációs módszerrel.”94 Ez azonban nem sikerült nekik. A 7. gépesített hadosztály jelentése azt az esetet is leírja, miszerint Kiss Sándor személyesen is kiment a tömeghez Csíki Lajos hadnaggyal. Hogy megnyugtassa őket, a következőt mondta: „kérem itt nincsenek ávósok”. A tömegben azonban sokan pfujoltak, le- köpdösték. Kiss Sándor a Csikitől elkért pisztollyal riasztólövésként leadott egy sorozatot a levegőbe.95 Bády visszaemlékezéseiben a következőket írta a tömegről: „Véleményem szerint az ott lévő több száz embernek semmilyen kialakult véleménye, vagy szándéka nem volt mindaddig, amíg vidékről az autóbuszok be nem érkeztek.”96 Szerintem azonban szükségszerű volt, hogy ide gyűltek az emberek, hiszen az előző napon és aznap már majdnem minden helyi követelésük teljesült. Mindenhol leszedték a rendszert jelképező vörös csillagokat, a Városháza már az ő kezükben volt, a foglyokat kiszabadították a megyei börtönből, és a rendőrség is már - bár eddig még passzívan, de - mellettük állt. Egyedül a katonaságról nem tudtak semmit, mivel azok hermetikusan el voltak zárva a külvilágtól. így könnyen érthető, hogy a mámoros hangulatban úszó tömeg felismerte az egyetlen, még útjukban álló akadályt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Vak Bottyán laktanya parancsnokával mindvégig sikerült higgadtan és békésen megvitatni a kialakult helyzetet. Talán abban reménykedtek, hogy ezen a napon végre teljesülnek reményeik. 92 Országos Széchényi Könyvtár. Kézirattár. 56-os Gyűjtemény. Komárom megye 7. doboz. 9. csomag. Horváth Ernő visszaemlékezése. 93 Kovács László: i. m. 8. 94 HL, 1956-os gyűjtemény, 6/a. d. Az esztergomi kiegészítő parancsnokság jelentése. 1007. 95 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 7. gépesített hadosztály jelentése, 3. d. 397. 96 Bády István: i. m. 114-115. 40
