Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Készülődés és a tüntetések kezdete
nyékbeli falvakból (ez a sötétkapui tragédia áldozatainak területi összetételében is nyomon követhető). Horváth Csaba az utat a következő módon meséli el: „A Viscosa Gyárban megkerestük az igazgatót, és elmondtuk neki, hogy az egyetemi ifjúság 16 pontos követelését szeretnénk felolvasni, elmondanánk a Nemzeti dalt és csatlakozásra akarjuk fölszólítani a dolgozókat, le akarjuk állítani a munkát.”72 Mivel azonban a Viscosa egy folyamatosan üzemelő vegyi gyár volt, a teljes leállás hatalmas károkkal járt volna. így arra kérték őket, hogy csak minimális létszámmal dolgozzanak, és támogassák a forradalmat. Az MSZMP jelentése az október 26-i délelőtti eseményeket a következőképpen foglalta össze: október 26-án menetközben a tömeg minden még meglévő népköz- társasági címert és vörös csillagot eltávolított. Ezért törték össze a Pártház jelzéséül szolgáló üvegtáblát is, mivel azon a pártjelvény is rajta volt a vörös csillaggal. Az épület egyébként épségben maradt, úgy, ahogy a nyomda is. Közben több fiatal behatolt a tanácsháza irodáiba, és feltúrták az irattári anyagokat, majd előkerültek Lenin, Sztálin és Rákosi szobrai is. A jelentés szerint ezek a szónokok indítványozták, hogy a hadosztálytól szerezzenek fegyvert, és menjenek a pesti szabadságharcosoknak segíteni. A tüntetésben részt vevő kisebb csoport a Városházát szállta meg, egy másik részük pedig a városi rendőrkapitányságot, ahol a rendőröket le is fegyverezték.73 Összetűzés azonban sehol nem volt. Ennek talán az volt az oka, hogy „A Tanácsházában levő Városi Vezetők tárgyalást kezdtek a felkelőkkel és az őrséget lefegyverezték. Mind a három őrség tagjai bevonultak a laktanyába.”74 A Pártbizottság épületében sem tartózkodott senki, az üres házból az őrség utolsónak jött el, mikor a tömeg kezdett behatolni. A tüntetők a Városi Pártbizottságon „talált, de használhatatlanná tett fegyvereket elvitték”.75 A Pártbizottság gondnoka úgy emlékezett vissza, hogy a fegyverek „kiálltak a kukoricaszárból. Jobb kéz felől az almafa alatt volt dugattyú és lőszerek a ládában a disznóólban.”76 (Más szemtanú szerint a töltények voltak a kukoricaszár alatt). A gondnok nem tudta - talán nem is akarta megakadályozni a fegyverek elvitelét. Kiss László a későbbiekben is józanságról tett tanúbizonyságot. A háttérben történtekről így ír: „Ezután 9-12 óráig volt idő arra, hogy a tömeget lecsendesítsük. Ekkor először elmentem az akkori posta igazgatójához, és kértem őt, hogy adjon 12 Horváth Csaba: i. m. 327. 73 KE MÖL, MSZMP EVB. 14. fond, 2. cs. 12. ő. e. 2. 74 HL, 1956-os gyűjtemény, 3. d. A 104 harckocsijavító zászlóalj jelentése. 499. 75 KEMÖL, MSZMP EVB. 14. fond, 2. cs. 16. ő. e. 359. 76 Uo. 14. fond, 2. cs. 5. ő. e. 35
