Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Készülődés és a tüntetések kezdete
egy olyan értelmű táviratot, mely szerint a budapesti harcok megszűntek és minden a teljes konszolidáció felé halad. A postaigazgató ezt a táviratot nem merte kiadni.”77 Ezért Kiss László a tanácsházára ment, Horváth Klárához, akitől azt kérte, hogy ő utasítsa valamilyen formában a postaigazgatót a távirat kiadására. Horváth Klára ezt meg is tette, azonban az igazgató továbbra is vonakodott a táviratot kiadni. Ezt követően Szedmer József városi párttitkárhoz fordultak, hogy valamilyen megoldást találjanak a tömeg lecsendesítésére. „Utána én javasoltam, hogy próbáljunk a honvédséggel összeköttetést keresni, olyan módon, hogy a honvédséget képviselné valaki a déli 12 órára jövő tömeg előtt, amikor is a honvédség képviselője kijelentené azt, hogy a város vezetését, közigazgatását átveszik és a honvédség a továbbiakban kijelentené, hogy a fegyveres harc az ő feladata, és ha szükségét látja, úgy a rendelkezésére álló erőből fog Pestre küldeni. Horváth Klára és Szedmer József is úgy látták, hogy a terv jó lesz, s felhívták a Hadosztályparancsnokságot. Ott akkor tudomásom szerint Kiss őrnagy volt a parancsnok, aki részben helyeselte a tervet, részben nem. Később többszöri sürgetésünkre közölte a Hadosztályparancsnokság, hogy már nem tud tenni semmit, mert egy nagyon felizgatott tömeg van a Sötétkapu előtt és be akar hatolni a Hadosztályparancsnokságra.”78 Ez utóbbi információ a néhány órával később történt események tudatában különösen fontos. Felvetődik a kérdés, hogy nem lehetett volna-e a vérengzésnek elejét venni, ha a régi pártvezetés és a forradalmat éltető nagygyűlés szónokai közösen terveztek volna egy megoldást. Miért nem dolgoztak ki közös megoldást? Az sem ismeretes, vajon mit tudott Kiss Sándor arról, ami a városban eközben történt. A börtönparancsnok vallomásában azt állítja, hallotta, mikor egy ember azzal a hírrel érkezett a Széchenyi térre, hogy a hadosztálynál egy „hős szabadságharcost” agyonlőttek.79 Ezt a hírt néhányan megerősítik, néhányan pedig cáfolják. Mindenesetre teljes bizonyossággal állítható, hogy ha ez így történt, akkor ez a sötétkapui katasztrófa előtt történt. Ekkor a börtönből kiszabadult Vikor Géza vezetésével a nép behatolt a börtön udvarára, és fegyvert követelt. „Az őrszobában meg sem lehetett mozdulni, annyian voltak, és az udvart és a folyosókat is elözönlötte a nép”.80 A forradalmárok 13 db pisztolyt és kb. kétezer db lőszert vittek el. Ezután Vikor a börtön előtt elkiáltotta magát, hogy „menjünk a hadosztályhoz, ott több fegyver van!” Föl azonban már nem értek a tragédia előtt. Néhány más elítélt azonban már hamarabb fölszállt a buszra. A hadosztály akkor éppen ügyeletes tisztje megerősíti, hogy a Megyei Börtönből telefon érkezett hozzájuk, hogy a köztörvényesek fegyverért mennek hozzájuk a busszal.81 Ezzel egybevág Domonkos 77 KEMÖL, EMB. B 686/57. 114-115. (Kiss László kihallgatási jegyzőkönyve.) 78 Uo. 79 KEMÖL, EMB. B 672/57. 12. (Domonkos Gábor hadnagy tanúvallomása.) 80 Uo. 81 S. F. szóbeli közlése, 2001. február. 26. (A jegyzete megtalálható a szerzőnél.) 36
