Cseszka Éva: Esztergom 1956 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 18. (Esztergom, 2011)
Esztergom a II. világháború után
Ugyanez év augusztusában az Esztergomi Ünnepi Hét keretében megyei és városi mezőgazdasági és ipari kiállítást rendeztek. Ezt az ünnepi hetet az egyházzal közösen rendezte a város, amelynek kezdőakkordjaként a kisgazdapárti polgármester, Bády István imát mondott, mivel a rendezvénynek a Városháza adott otthont. A kulturális programban neves művészek szerepeltek,7 például Gobbi Hilda, Kassák Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, valamint fellépett az Operaház-Operettszínház-Báb- színház-Kisfaludy Színház együttese is. A Fővárosi Zenekar is koncertet adott a világhírű Ferencsik János karnagy vezényletével. Ez utóbbi 1947 és 1951 között, valamint 1954-ben ötször is szerepelt városunkban. Esztergom ezeréves szellemiségéhez hű maradt, a párizsi békeszerződés aláírásakor még a Magyar Kommunista Párt képviselője is ezt mondta: „A magyar jogokat sértő és tervezett békediktátumhoz nem tud és nem is akar hozzájárulni!”8 Az sem meglepő, hogy az 1947. augusztus 31-i nemzetgyűlési választáson (a hírhedt kékcédulás választáson) Esztergom 11 360 fős polgársága közül 6987 szavazott a Slachta Margit vezette Keresztény Női Táborra, 1622 az MKP-ra, valamint 1529 a Szociáldemokrata Pártra.9 A kommunisták hiába verték szét az 1945-ben győztes kisgazdapártot, Esztergom népe nem alkudott. Persze ezt a kommunisták sem felejtették el. Még ugyanezen évben (1947) tervezet készült Esztergomtábor Doroghoz való csatolásáról. A belügyminisztérium a dorogiak kérésére népszavazást rendelt el, két részben. A lakosság azonban egyértelműen 314:100 arányban Esztergom javára döntött.10 A Rákosi rendszerben a fejlesztés irányát az új, szocialista városokra összpontosították, elsősorban Tatabányára (amely négy község egyesítéséből jött létre), Tatára, Oroszlányra, Nyergesújfalura, Lábatlanra és Dorogra. Megindult a hadjárat a még mindig „büszke” Esztergom porba tiprására. Az egykori királyi székhelyet a kommunista hatalom a „klerikális reakció fellegvárának” nevezte ki. A Rákosi korszak jellegzetessége az éberség volt, főleg az értelmiséggel szemben, valamint szerepelt a klerikális reakció elleni harc, de azt is figyelték, hogy ki járatja gyermekét hittanra. A város egyházi iskoláit és ingatlanait államosították, az egyházi szervezetet pedig szétverték. Az államosítás körüli viták idején jött Esztergomba Ortutay Gyula kultuszminiszter, hogy előadást tartson a belvárosi katolikus 7 Bády István: A Bazilika árnyékában. Egy polgármester visszanéz. Gran Tours, Esztergom, 1989. 110-113.; a katolikus egyetemről uo. 89.; az ünnepi hétről uo. 68-69. 8 Uo. 73. 9 Gyarmati Lajos-Nagyfalusi Tibor: Tanulmányok és bibliográfia. Esztergom felszabadulás utáni történelméből. 1945—1975. Esztergom Város Tanácsa VB. Művelődésügyi Osztálya, Esztergom, 1979. 35. 10 Bády István: i. m. 84-85. 16
