Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Sinka Beatrix: Adalékok a Szlovákiában élő magyarok Csehországba való kitelepítése és reszlovakizációs adataihoz 1946-1948 között a Párkányi Nemzeti Bizottság iratanyagából

BEATRIX SINKOVÁ Adalékok a Szlovákiában élő magyarok Csehországba való kitelepítése és reszlovakizációs adataihoz 1946-1948 között a Párkányi Nemzeti Bizottság iratanyagából A Csehszlovák köztársasági elnök által 1945-ben kiadott két dekrétum, főleg azok gyakorlati kivitelezése, a járás nemzetiségi, társadalmi és szociális helyzetében jelentős változásokat és feszültségeket okozott. Az általános munka-kötelezettségről hozott dekrétuma a 88-as számot viselte és október l-jén lépett hatályba. Gyakorlati végrehajtása, a Komáromi Területi Biztonsági Ügyosztály jelentése alapján, 1946. november 19-én el is kezdődött ezzel a tárgyi megjelöléssel „a magyar lakosság Csehországba és Morvaországba mezőgazdasági munkára való kitelepítése." A Párkányi Járási Közigazgatási Bizottság jelentései alapján az elkövetkezendő napokon már el is kezdődött a gyakorlati végrehajtása a falvakban, így például Kövesd 1946. december 6-án, Szálka és Kiskeszi 1946. december 10-én, Bény 1946. december 11-én, Páld, Kis Gyarmat, Kéménd 1946. december 17-én. A járási nemzetbiztonsági parancsnokság 1946. december 30-án kelt jelentése alapján 12 faluból incidens nélkül történt meg a kitelepítés: Leled, Bajta, Kicsind, Helemba, Kövesd, Kiskeszi, Szálka, Bény, Kis Gyarmat, Páld, Bart, Kéménd. Napvilágot láttak 1946 decemberében a belügyi megbízotti hivatal által jóváhagyott olyan körlevelek is, amelyekben megtiltották azon falvak lakosainak mozgásszabadságát, ahol kitelepítésre került sor, valamint a kocsmákban és vendéglőkben az alkohol árusítását. A körlevelek közvetlen az akció megkezdése előtt kerülhettek csak nyilvánosságra és tilos volt a falvakat előre tájékoztatni. A kitelepítettek helyére a járás területére érkező szlovák nemzetiségű lakosok főleg Privigye (Prievidza), Topolcsán (Topoľčany), Handlová, Árva (Orava-Kysuca) környékéről származtak. Bár több helyen a jelentésekben Magyarországról vagy Erdélyből a fent említett helyekre települt szlovákokról van szó, a többség azonban szlovákiai szlovák telepes. Például Farnadra 26 család Erdélyből jött Csehországon keresztül minden vagyon nélkül. Ez volt a jellemző a Bátorkeszire érkező 11 családra, akikből 9 romániai szlovák volt, és akik a kitelepített magyarok után csak a házakat kapták, földet nem. A járási hivatal 1947. márciusában kelt helyzetjelentése is megállapítja, hogy az idetelepült szlovákok nagy része vagyonkezelő, önálló kisiparos, állami közalkalmazott, főleg vasutas. A vasutasok nagyobb számban Ebeden telepedtek le. Akik nagyon elégedetlenek voltak az itt hagyott és nekik felkínált mezőgazdasági portákkal, azok közül sokan csalódottan tértek haza. A legtöbb esetben nem is jutottak földekhez.