Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Halász Iván: A visszatérő zsidóság sorsa a vegyes lakosságú dél-szlovákiai területeken közvetlenül a második világháború után (Léva és környéke 1945 és 1946-ban)

nem találhatók a második világháború után visszaállított és egészen az 1960-as évekig működő lévai zsidó hitközségi iratok. Fontos és értékes információt nyújtanak viszont a háború utáni új igazgatási szervek anyagai, továbbá a városi krónika, valamint a rendvédelmi szervek helyzetjelentései. A második világháború előtt Léva a szlovákiai városok között a 14. helyet foglalta el lakosainak a száma alapján. 1921-ben 10 343 fő lakott itt, de ez a szám 1930-ra 12 576-ra emelkedett, ami már 20 %-os növekedést jelentett.

2 A hozzávetőlegesen 13 000 lakosú Léván a két világháború közötti évtizedekben körülbelül 1500 fős zsidó hitközség működött. Az 1930. évi népszámlálási adatok szerint a nemzetiségileg vegyes város lakosai közül 1449 fő vallotta magát izraelitának, ebből 954 fő zsidó nemzetiségűnek is számított. Felekezeti szempontból 1930-ban a római katolikusok voltak egyértelműen többségben, hiszen 9033 fővel messze lekörözték az 1388 reformátust és az 577 evangélikust.

3 Az izraeliták tehát tulajdonképpen a második legjelentősebb városi felekezetet alkottak. Bonyolultabb volt viszont a város nemzetiségi képe, mert a legerősebb etnikumot 5956 fővel az „államalkotó" csehszlovákok tették ki, a 4974 deklarált magyarral szemben. Igaz, a város domináns magyar képéhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a 954 zsidó nemzetiséget bevalló lakos

4 is kulturálisan és nyelvileg inkább a város magyar jellegét erősítette. A csehszlovák nemzetiséget bevalló lakosság egy része is kettős identitású lehetett. Az első zsidók a 19. század első felében jelentek meg Léván. Korábban az nehezítette meg a letelepedésüket, hogy a város a bányavárosok vonzáskörzetébe tartozott, ahol az izraelitáknak nem volt szabad letelepedniük.

5 Az 1848/49-es szabadságharc idején a publikált források szerint már 35 zsidó család élt a városban. A helyi zsidóság vallási életének legfontosabb színhelyéül a zsinagóga szolgált. A lévai hitközség 1874-ben kettévált, de egysége status quo ante alapon 1885-ben helyreállt.

6 A lévai zsidóság a zsinagógán kívül gazdag intézményi háttérrel rendelkezett, legalábbis a második világháború alatti zsidóellenes intézkedések és korlátozások bevezetéséig. A zsidóság a város életének fontos és integráns részét alkotta. A zsidóellenes intézkedések értelemszerűen a Magyarországhoz való csatolás után kezdték sújtani a várost. A zsidóság fokozatos korlátozásának, majd gettóba szorításának folyamata végül 1944. június 13-án kulminált, amikor a nem egészen pontos adatok szerint a magyar hatóságok majdnem 1700 főt deportálták (a városi krónika 1695 főről szól, de vannak benne átfedések és pontatlanságok) az ausch2 Lévai Lexikon. Szerk.: Dr. Strasser Elemér. Léva, 1934. 25. 3 Uo. 25. 4 Uo. 25. 5 A törökvész idején tulajdonképpen a bányavárosok felé vezető utak védelme volt a lévai vár helyőrségének egyik legfontosabb feladata. 6 Erről lásd részletesebben Lévai Lexikon. 69-70.