Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben

a komáromi hídon átgördülnek a Budapest felmentésére küldött gyári új Tigris harckocsik, a tornyokban „Sieg! Sieg!" kiáltozással ünneplő fiatal SS katonák. A német ellentámadás során a szovjet csapatok január 6-án hajnalban kiürítették Esztergomot, értesítés, figyelmeztetés nélkül. A visszatérő nyilasok, tábori csendőrök lefogták az előbújt zsidókat, katonaszökevényeket, a kórházat is átfésülték. A város német kézen volt, de „a maróti hegyek, orosz kézen voltak, itt szembe velünk, a Duna túlsó oldalán végig oroszok voltak, Párkányban is, természetesen. Dorogon szintén ők, Esztergom-tábornak a fele volt orosz, a másik fele német. A Vaskapu mögött oroszok voltak. Csak a táti országút volt az, ahol közlekedni lehetett, de itt is csak éjjel." S ezen az úton hajtották a nyilasok foglyaikat. A kórházból elhurcolt asszony eljutott Auschwitzba, majd 1945 nyarán haza, ahol beszámolt sorsáról, de még abban az évben meghalt. A kísérő keret egyik tagját a hatvanas évek végén ismerték fel, elfogták, s elítélték. Dr. Berényi Zsigmond és két társának útja rövidebb volt, Tokodon, a Török úti pincéknél agyonverték őket. Esztergomban 1945. március 21-én értek véget a harcok. A munkaszolgálatosokkal együtt elhurcolt több mint félezer emberből csak kevesen jöttek vissza a koncentrációs táborokból. A korábban említett Stern Jenő visszajött, s megpróbálta fékezni az új rendőrség mindenért megfizetni akaró tagjait, a rendőrfőnököt, aki főispán bátyjával együtt..., de ez már más történet. A feladatunk emlékezni és emlékeztetni volt. Okokat, magyarázatokat keresni arra, amire nincs mentség.