Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben
országban a keresztény forradalom két esztendején át felelőtlen elemeknek nevezték a forradalom derékhadát, azokat, akik agresszív és a kíméletlen küzdelmeikkel tiszta helyzetet akartak teremteni a keresztény nemzeti konstrukció előtt.'" Az infláció eredményeként 1926-ban a 100 legtöbb adót fizető között 26, többségében zsidó kereskedő volt, s a hercegprímással együtt is csak 4 pap. A pengő bevezetése és a gazdaság konszolidációja a nyílt és durva antiszemita hangokat háttérbe szorította, átmenetileg javult a hagyományos esztergomi középrétegek helyzete, nőtt a katolikus egyház befolyása, bár az erőszakos belvárosi plébános nagyszabású gazdasági tervei a káptalan anyagi helyzetét is megrengették a gazdasági válság idejére. Nyílt színen az e körüli problémák keltették a legnagyobb figyelmet, s a főispán erőszakos terjeszkedése a város önkormányzatával szemben, bár ennek is volt témánkat érintő oldala: dr. Zwillinger Ferenc liberális ügyvéd, aki a főispáni beavatkozás elleni harcot vezette, egyben az esztergomi Izraelita Hitközség elnöke is volt. Esztergom fejlődése még Vaszary Kolos hercegprímás tudatos (a liberális Budapesttel szembeni) magyar Róma politikája ellenére sem volt jelentős, az 1918-as, határra kerülés újabb traumákat okozott a gazdasági életben, de a lelkekben is. Vállalkozóbb szellemű zsidó polgárainak egy részét elvesztette a város, a fővárosban kerestek működési teret. 1920-ra számszerűen is csökkent az izraelita vallásúak száma, arányuk 4,2 százalékra esett. A harmincas évek második felében mind Esztergomban, mind az Esztergom környéki falvakban, bányatelepeken megerősödött az antiszemitizmus. Az Esztergomi Vitézi Szék székkapitányának küldött havi jelentések a sváb falvakból, de máshonnan is, nyilas agitációról számoltak be. A sváb falvakban évszázados hagyománya volt annak, hogy nem tűrték meg a zsidó szatócsot, kocsmárost, mészárost. Tokodon például 1919 augusztusában az összes zsidót elüldözték, üzleteiket kifosztották, majd fél áron felvásárolták a házakat, üzleteket, 1941-ben a több mint ötezer lelkes községben három izraelita vallásút írtak össze. Serédi Jusztinián hercegprímás a felsőházban nem szavazta meg az első zsidótörvényt, majd a második zsidótörvény előkészítése során 1939. január 13-án a püspökkari értekezleten leszögezte, „hogy sokkal súlyosabb ok kell ahhoz, hogy valakit az őt megillető jogoktól megfosszuk, mint ahhoz, hogy olyan jogokban ne részesítsük, amelyek őt nem illetik meg... s végül, hogy a keresztség szentségének hatályát semmiféle emberi törvény által terminushoz kötni nem lehet." Szilárd jogi álláspontja mellett a liberális zsidó szellem" visszaszorítását szükségesnek tartotta. Serédi álláspontját képviselte Szívós Donáth, a tekintélyes publicisztikai gyakorlatot folytató bencés igazgató, aki újságcikkeiben válaszolt esztergomi zsidó olvasóitól kapott levelekre is. Az 1939. évi IV. tc. már súlyosan érintette az esztergomi zsidókat is. A törvény többek között korlátozta az izraelita vallásúak választójogát. Esztergom város levéltárnoka elkezdte az érintettek adatainak összegyűjtését, a választójog megszer-
