Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Ortutay András: Az esztergomi zsidóság 1944-1945-ben
zése érdekében, de csak az érintettek egy ötöde kérte a segítséget adatai összegyűjtéséhez. Dr. Etter Jenő, Esztergom polgármestere, aki határozott németellenességéről, majd lengyelbarátságáról volt ismert, Serédi bizalmasaként is megpróbálta enyhíteni a törvények következményeit. Nem vizsgáltatta felül a virilista listákat, hogy ne kelljen törölni róla embereket, korlátozta az iparengedélyek felülvizsgálatát. Egyébként szúrós magatartása ellenére igyekezett munkatársai emberségére is hatni. A harmadik zsidótörvény tárgyalása előtt Serédi eredménytelenül kérte a törvények enyhítését a miniszterelnöktől. A püspökkari jegyzőkönyvek gyakori témája volt ettől kezdve a zsidókérdés. A zsidótörvények, majd a törvényeket követő egyéb megszorítások már közvetlenül érintették a helyieket. Megkezdődött a munkaszolgálatosok bevon u Itatása. Esztergomba városban 1942-től volt zsidó munkaszolgálatos század, amely 1944-ben a bombázások kárainak felszámolásában vett részt. 1944. március 19-e váratlanul érte az esztergomiakat. Esztergom város rendes közgyűlése március 22-én ült össze, ahol napirend előtt a polgármester emlékezett meg Kossuth Lajos halálának 50. évfordulójáról. ,Mikor Magyarország e nagy hőséről megemlékezünk, időszerűnek gondoljuk visszaidézni mindnyájunk lelkébe a Kossuthi elveket: szabadsághoz való rendíthetetlen ragaszkodást és annak érdekében minden áldozat, szenvedés hősi vállalását." Egymás után jelentek meg a Sztójay kormány belügyminiszterének, Jaross Andornak a rendeletei a sárga csillag viseléséről, a zsidók jogainak korlátozásáról. Esztergomhoz a rendeletek az alispán útján érkeztek meg, a falvakba a főszolgabírókon keresztül. 1944. május 2-án Esztergom vármegye alispánja az 1610/1944. M. E. rendelet értelmében felszólította a város polgármesterét, hogy haladéktalanul intézkedjék a zsidók összetelepítéséről. Másnap már az esztergomi járásbeli zsidók Esztergomba telepítését is elrendelte május 12-ig „minden körülmények között." Az alispáni rendelkezés megszabta az áttelepítés körülményeit: „Az áttelepülő zsidók személyenként legfeljebb 50 kg poggyászt vihetnek magukkal. Az áttelepülés költségeit a zsidók viselik." Május 4-én az alispán a házak megjelöléséről is intézkedett. ,A házak, ahová zsidók összeköltöztettek, feltűnő módon megjelölendők. Sárga kartonra nyomott következő szövegű felírások függesztendők ki az illető házak kapujára: ZSIDÓK LAKASAUL KIJELÖLVE!" Az esztergomi zsidótanács, Galambos József vezetésével a lehetőségekhez képest az összetelepítés emberséges lebonyolítására törekedett, amiben egyes városházi tisztviselőktől segítséget is kaptak. De nagy volt a szélsőségesek nyomása is, a nyilasok, Markó Árpád testvér irányításával mindent megtettek a „zsidómentés" akadályozására. Schalkáz Ferenc gazdasági tanácsos a nem zsidó háztulajdonosok és a város adóbevételeinek védelmével próbálta megvédeni megvádolt tisztviselőit. A zsidók által lakott házakat az Imaház és Vörösmarty utca környékén jelölték ki.
