Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)

Tartalomjegyzék/Obsah - Bonhardt Attila: A M. Kir. Honvédség és a zsidókérdés

beli rendelkezések a zsidónak minősülő vagy zsidó vonatkozású személyekre vonatkozólag őket hátrányosan megkülönböztető, állampolgári jogaikat semmibe vevő, személyükben súlyosan lealázó intézkedést tartalmaztak, bennük bántalmazásukra, fizikai megsemmisítésükre vonatkozó direkt utalások nem voltak. Az 1942: XIV. tc. megjelenésével egy időben azonban már folytak a 2. magyar hadsereggel frontra küldendő munkaszolgálatos alakulatokhoz való behívások. Itt a gyakorlatban mutatkozott meg igazán a zsidókat állampolgári és emberi jogaiktól megfosztó polgári és katonai törvények, rendelkezések züllesztő erkölcsi hatása. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter egy, Horthy kormányzóhoz írt 1943-as memorandumában így írt a munkaszolgálatosok helyzetéről: „Jövetelemkor

22 rettenetes állapotok uralkodtak. Az 1942. XIV. tc. által teremtett állapotokat megfelelő rendelkezéssel igyekeztem emberséges állapotba hozni. Eddig a zsidó (a keresztény vallású is) szabad prédául volt odadobva a legnemtelenebb emberi szenvedélyeknek, a kegyetlen, brutális, mondhatnám sokszor a vadállatias bánásmódnak. Amikor mindenki azt hirdette, hogy a zsidót kínozni, pusztítani, legyilkolni hazafias kötelesség. Az Ukrajnába küldött munkaszolgálatosok úgyszólván pusztulásra voltak ítélve. A zsidók behívásánál a legnagyobb önkényességek fordultak elő. Behívtak olyanokat, aki valakinek az útjában állott, akinek valamilyen címen, mint káros embernek pusztulnia kellett, tekintet nélkül korára, társadalmi állására. A brutális bánásmódról nap nap után kaptam jelentéseket. Egyik-másik helyen a megvadult keretlegénység és sajnos a tisztek is - az úgy nevezett koreszmék által fűtve - olyan brutális és embertelen bánásmódot vezettek be, hogy azt a jóérzésű magyar katonák is megsokallták, és bejelentették. A verések, a túlfeszített munka és a rossz táplálkozás következtében több esetben haltak meg munkaszolgálatosok. Ezeket a rémségeket hadbírói vizsgálat során állapítottam meg, igyekeztem ezeknek véget vetni.'"

21 Nagybaczoni Nagy Vilmos szolgálatonkívüli vezérezredes 1942. szeptember 24-től volt honvédelmi miniszter. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter feljegyzése Horthy Miklós számára (közzéteszi Bonhardt Attila - Szakály Sándor) Kritika 8/1984. Nagy Vilmos 1943 márciusában újra szabályozta a munkaszolgálatos alakulatokkal való bánásmódot. Ennek alapelve az volt, hogy a zsidó munkásszázadokra is „általában a honvédségre előírt szabályzatok, rendeletek, utasítások a mérvadók". A rendelet elítélt minden kilengést. ,A túlzás éppen annyira helytelen, mint az engedékenység. Teljesen elegendő, ha a parancsnok a kiadott rendelkezéshez, tarja magát, és azok végrehajtást biztosítja." Megtiltotta továbbá a munkaszolgálatosok bántalmazását és szidalmazását. A Keresztény vezető kerettől igazságos és személytelen magatartást követelt meg. Biztosítani óhajtotta a nyolcórás éjszakai pihenést, valamint a testápoláshoz, a ruhakarbantartáshoz szükséges időt. Ugyanakkor elrendelte, hogy a zsidó munkásszázadokat „mindig zártan kell elhelyezni." A zsidó munkaszolgálatosok számára megtiltotta a vendéglők, kávéházak, stb. látogatást. Bár Nagy Vilmos is elismerte, hogy a kisegítő szolgálatosok nem esnek egyenlő elbírálás alá a fegyveres szolgálatot teljesítőkkel, a bánásmódrendelet átmenetileg javított a munkaszolgálatosok helyzetén főleg a hátországban. (HL VKF:4896/eln. 1.-1943.) A munkaszolgálatosokkal kapcsolatos intézkedései betartásának ellenőrzé-