Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Bonhardt Attila: A M. Kir. Honvédség és a zsidókérdés
lehet alázni embereket, elegendő, ha azok az állampolgárok bizonyos kategóriájába tartoznak, elegendő ha azok zsidók vagy zsidóvonatkozásúak. 1942 tavaszán a Honvédelmi Minisztérium törvényjavaslatot készített elő a „kisegítő szolgálat" törvénybe iktatásáról, hogy a zsidónak minősülő magyar állampolgárok hadkötelezettségét törvényhozási úton rendezze. A törvényjavaslat a kivételes hatalom alapján kibocsátott 2780/1941. Me. sz. kormányrendeleten túlmenő intézkedéseket alapvetően nem tartalmazott. Célja, mint azt az indoklás is kifejtette, elsősorban az volt, hogy „a hadkötelezettség alatt álló zsidók katonai szolgálatának teljesítési módját és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szabályozó minisztériumi rendeleteket törvény váltsa fel, amely stabilabb, a kivételes hatalom gyakorlásának előfeltételeitől független alapot teremt a honvédelmi kötelezettségeknek ezen vonatkozásában'. A javaslattevők szerint annak az alapelvnek törvényben való kimondása, hogy „Ű zsidó hadkötelesek szolgálati kötelezettségüknek a honvédség kötelékében kisegítő szolgálattal tesznek elegeť, egyértelműen érvényesíti a hadseregben a zsidótörvények azon rendelkezéseit, amelyek a zsidóknak az állami és más közszolgálatból való kizárását, az ország szellemi irányításától való távoltartását vannak hivatva biztosítani. Logikusnak, bővebb magyarázatra nem szorulónak nevezték azt a törekvést, hogy „a zsidók a honvédség fegyveres részéből is kizárassanak, mert ha valahol, úgy a fegyveres erő egyéni és testületi életének minden vonatkozásában zavartalanul érvényesülnie kell a magyar nemzeti eszme és a keresztény erkölcsi felfogás követelmény'einek. ,,2 ° A keresztény erkölcsi felfogás nem gátolta az 1939: II. tc. kiegészítéseként elfogadott 1942: XIV. tc. alkotóit, hogy a többi magyar állampolgártól megalázó megkülönböztetéssel kisegítő munkaszolgálatra kötelezett zsidókat, olyan, a behívott katonákat alanyi jogon megillető kedvezményektől is megfossza, mint a több katonát adó családokat megillető felmentési lehetőség. 21 Az 1942: XIV. tc. megjelenésével lezárult az a folyamat, amely 1939 és 1942 közt a zsidókérdést a hadsereg belül szabályozta. Bár a vonatkozó törvények, írásHLVKF. 4465/eln. 1.-1942. Az 5. § (4) bek. azért zárta ki a zsidókat a több katonát adó családokat megillető kedvezményből, mert „gyakorlatilag nem fog előfordulni, hogy valamely zsidó családban katonai szolgálatot teljesítő három testvére vagy féltestvére legyen a kisegítő szolgálatra kötelezett személynek." Természetesen nem lehetett, hiszen testvérei is munkaszolgálatra voltak kötelezve, amit nem tekintettek katonai szolgálatnak, holott a távol levő munkaszolgálatos ugyanúgy nem tudott munkájával hozzájárulni a család fenntartásához, mint a behívott katona. A javaslattevők ugyanezen logika alapján megfosztották volna a kisegítő szolgálatra kötelezetteket és családtagjaikat a Honvédelmi törvény által biztosított családi, illetve a hadisegélytől. Mondván, hogy „a Htv. rendelkezései szerint nyújtott családi segélyeknek és hadisegélyeknek az alapja a katonai szolgálat. Minthogy a kisegítő szolgálat nem katonai szolgálat, a kisegítő szolgálatot teljesítőkkel kapcsolatban ilyen segélyt megállapítani nem indokolt"( HL VKF. 4465/eln. 1.-1942.) Bár a törvényből ez a nyilvánvalóan diszkriminatív intézkedés kimaradt, a gyakorlatban állandó volt a panasz a behívott munkaszolgálatosok családját megillető segélyek ki nem fizetése miatt.
