Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Kalákán László: Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának iratanyaga és a vészkorszak .
táv hadseregparancsnok szerepének újraértékelése, esetleges rehabilitálásának gondolata. A hadsereg parancsnokát 1947-ben háborús bűntett miatt halálra ítélték. Jány Gusztáv dossziéját a Történeti Levéltár 2000. februárjában vette át. Nem e tanulmány feladata bűnösségének megállapítása, de a Jányval kapcsolatos iratanyag kapcsán érdemes néhány szót ejteni tevékenységéről, hiszen a 2. hadsereg kötelékében munkaszolgálatos századok (69 század, benne körülbelül 25 ezer zsidó személy) is szolgáltak, melyeknek sorsa nem választható el a vészkorszakétól, s a Levéltár ilyen témájú irategyüttesétől. Nem tudjuk, hogy a vezérezredes hány alkalommal járt inspekciózni munkaszolgálatos alakulatoknál, ennek ellenére tisztában lehetett az ott uralkodó állapotokkal. Valószínű azonban, hogy hadserege harcoló részeit fontosabbnak tartotta ezeknél, hiszen szinte naponta ostromolta a német parancsnokságot a hadsereg felszerelésének javítása és a frontvonal megrövidítése érdekében. A munkaszolgálatosok helyzetének javítása érdekében tett intézkedésekért inkább nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszteré az érdem, s Jányt ebben a kérdésben felelősség terheli. Noha az 1947-es vádeljárás során mely megelőlegezte a későbbi perek „stílusát" - nem sikerült rábizonyítani partizánellenes akciókra való parancsok kiadását - Jány esetében ez szovjet részről fel sem merült -, viszont mindenképpen negatív szerepe volt a közel 6000 munkaszolgálatos pusztulásában. A Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az ítéletet eljárási hibák miatt, de nem tisztázták a hadsereg parancsnokának felelősségét. A Történeti Levéltárban számos dokumentum megtalálható, melyek valamilyen formában kapcsolódnak Raoul Wallenberg magyarországi tevékenységéhez. Egyfelől az iratok egy része a háborút követő igazolási eljárások és különböző perek során keletkezett, melynek során megvizsgálták a svéd diplomatával kapcsolatba került személyek tevékenységét és felelősségét, másrészről számtalan olyan dokumentumban felbukkan Wallenberg és a vele kapcsolatban állt, elsősorban zsidó származású egyének neve, akik ellen 1949-ben, illetve 1953-ban pert készítettek elő. A per nemcsak a szovjeteket mosta volna tisztára a diplomata elrablásának vádja alól, de egyben összekapcsolódott a Marshall-terv elutasításával és egy budapesti cionista per előkészítésével, s Szálai Pál ügyén keresztül Péter Gábor államvédelmi altábornagy elítélésével is. A dokumentumok közül talán Szálai Pál anyaga a legérdekesebb. O 1937-ben belépett a Nemzetiszocialista Pártba, 1939ben pedig Nyilaskeresztes Pártba. Saját vallomása szerint „a háború megítélése alapján" 1942-ben kilépett. 1944. október 15-ét követően reaktiválták mint munkarend-vezetőt. Szálai a vészkorszak időszakában kapcsolatba került Wallenberggel, s a budapesti gettó megmentésében fő szerepet vállalt. Ez alapozta meg azt a későbbi vádat, melyben Szabó Károlyt is eljárás alá helyezték. A vád értelmében Szabó Károly segédkezett Szálai Pálnak Wallenberg meggyilkolásában. Az 1953. augusztus l-jén készült jegyzőkönyvből érdemes idézni: „Rövid kihallgatás után feltették a kérdést, hogy beszéljek Raoul Wallenberg meggyilkolásáról [...] hogy mi történt a Szabadság tér 12. sz. alatti házban. [...] A Szabadság tér 12. sz. alatt so-
