Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltáros Szakmai Nap előadásai - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 14. (Esztergom, 2005)
Tartalomjegyzék/Obsah - Számadó Emese: Tüz, ár és nyavalya Komáromban a 16. századtól napjainkig
1834, 1840 és 1842-ben szintén voltak tűzesetek a városban, de a legnagyobbra 1848. szeptember 17-én került sor. Beöthy László író szemtanúja volt az eseményeknek. A Romemlékek című könyvben a következőképpen írt a történtekről: „1848. szeptember 17-én du. 1 óra körül a lakosokat a félrevert harangok zúgása riasztották fel. Iszonyú szélvész dühöngött s abban a percben, amikor a lakosok az utcára szaladának, a város nagyobb része már lángtengerben állott. Fecskendők helyszínre szállításáról, a tűz oltásáról már szó sem lehetett. A lángok fékezhetetlen dühvel emésztettek mindent, amerre a szél hajtotta. A szél valóságos égető orkánná változott. Sokan a dunai szigetre menekültek a lángok elől, hogy legalább az életüket menthessék, de itt sem voltak biztonságban. Ugyanis néhány perc múlva szomorúan látták, hogy a szigetre vezető fahíd is kigyulladt és a híd mellett kikötött tölgyfahajókra is átterjedt a tűz. A nagy Dunán ebben az időben közlekedő gőzhajó utasai beszélték, hogy... úgy sütött a lég, mintha lánggá vált volna." A tűz még napokig lappangott, füstölgött a romok alatt. E borzalmas tűzvész következtében több mint másfélezer ember vált hajléktalanná, s jutott koldusbotra. Leégett 389 ház, 5 templom, a vármegye- és városháza, a plébánia, az iskola, a dunai állóhíd, 19 gabonával telt tölgyfahajó. A templomok harangjai megolvadva zuhantak az utcára. A Szent András templomban 300 000 Ft, egyéb templomokban 60 000 Ft kár keletkezett. A magánosok kára 800 000 Ft, a teljes anyagi kár 1 199 650 Ft volt. 18 A dunai szigeteken keresztül a tűz Uj-Szőnyre is átterjedt, ahol tizennégy ház égett le. 19 A károsultakat a végínség fenyegette, ezért a város tanácsa kénytelen volt a kormányhoz fordulni segélykérelemmel. Tóth Lőrinc - a város akkori országgyűlési képviselője - a képviselőház 1848. szeptember 21-i ülésén a következő drámai hangvételű kérvényt terjesztette elő: „Felséges haza! Rév-Komárom, ezen ős magyar város f. év szeptember 17-én a lángok martaléka lett. A város lakosságának legnagyobb s a haza védelmére legalkalmasabb része - ha rögtön segítség nem érkezik - földönfutóvá lesz- Városunk egy nagy sír, melynek romjai között síró halvány alakok tántorognak. Folyamodunk tehát fiúi bizalommal a haza atyjainak gyülekezetéhez, hogy számunkra országos segedelmet megszavazni méltóztassék." E kérelemre a képviselők 300 000 Ft kamatmentes kölcsönt szavaztak meg, 10 évi törlesztési feltételekkel. A felvett kölcsönt a város tanácsa rögtön kiosztotta a károsultak között, akik így a legalapvetőbb szükségleteiket ki tudták elégíteni, érdemi dolgokra azonban (pl. építkezés) már nem tellett belőle. 20 1849. március 29én és 30-án az osztrák sereg a Duna jobb partjáról lőtte a várost, melynek következtében ismét tűz ütött ki a még ép házak között: leégett 6 lakóház és a református templom. „... hogy több tűz nem támadt, azt egyedül a komáromiak óvatosságának, Romemlékek. Szerk.: Beöthy László. Komárom, 1851. 26-27. Mácza i. m. 10. Romemlékek. 28-29.
