Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Dr. Székely György: Magyarok és lengyelek közös jogar alatt (perszonálunió, közös királyválasztási tervek)
örökös hiányából, királylányok férjhezadásából, uralkodók hadjárat során bekövetkezett váratlan halálából, maradandóbb tényezők a közös érdekek, amelyeket talán leginkább a városi polgárok ismertek fel és amelyek tudatosítása a polgári szellemiségben halmozódott fel. Tarnów város polgárainak ilyen öntudata a szomszédsági kapcsolatok és a közös uralkodók alatt eltelt évtizedek nyomán alakult ki. Városi tanácsa (mayster civium de Tharnow cum consulibus) 1463-ban konkrét ügyben fordulva Bártfa tanácsához, ezért volt képes tanulságos általános elveket megfogalmazni: eltérő jogi rendelkezések és jogszokások, a másik vidék népnyelvének nem ismerése, az ebből adódó nehézségek áthidalhatók a kölcsönös segítőkészség útján (Disparitas lingwagiorum et genera nationum iustitiam impedire non debení,... rogitamus, uti nostros vicinos gratissimos, velitis cooperari iustitie... secundum illius provincie consvetudinem). Mindkét nép nagy szerencséjére, hogy a polgárosodás és a városközi kapcsolatok élő hagyománya egészítette ki az utókor számára a feudális eredetű mentalitást. A városok a Mátyás halála utáni fordulatos eseményekben is szerephez jutottak. A felvidéki városok János Albert herceg magyar pártjának kialakulásáról értesülve leveleztek. Bártfa 1490. június 28-án arról tudósította Eperjest, hogy az országnagyok nagy része azt királlyá akarja választani. Június 29-én Kassa tanácsa értesítette Bártfáét, hogy Kraydler Erazmus a lengyel királyhoz megy Báthori István leveleivel, hangsúlyozva, nem azonosítják magukat azzal, amit esetleg az ország ellen tenni fog. A városok regionális öntevékenységének jele, hogy Kassa tanácsa július 1-én levélben kérte Bártfáét, jelenjenek meg Eperjesen a lengyeleknek az országba történt betörése ügyében, ahol gyűlést tartanának. Szeptember 14én Eperjes tanácsa értesítette Bártfáét, János Albert követe Rosenberski igényéről, adjanak neki ezer lovast s ezzel kapcsolatban véleményt kért. Bártfa azzal kompromittálta magát, hogy jobbágyai olyan marhákat vásároltak a lengyelektől, amelyeket a háború során hajtottak el. Leginkább Eperjes hajlott a közeli erőt jelentő lengyel trónkövetelő elismerésére: a várost elfoglaló János Alberttől kérte a városi vezetőség, hogy a „generális electus" erősítse meg a város szabadságait, különösen pedig vámkiváltságait. Kisszeben is egyideig János Albert híve volt. Utóbb a győztes II. Ulászló elismerte, hogy Eperjes nem rosszakaratból vagy makacsságból cselekedett, hanem az oly zavaros viszonyok közt alkalmas módon polgárainak üdvét akarta megvédeni. Mindez jelzi a városok tényleges fontosságát, amire a királyjelöltek továbbra is támaszkodhattak volna, ha a fejlődés nem fordult volna társadalmilag kedvezőtlen irányba. A sikeres és az elvetélt uniók emléke, de talán méginkább a két nép közös érdekei, egymáshoz közel eső értékrendje, szomszédos nagyhatalmak elleni közös védekezés feladatai okozták a perszonáluniós törekvések megismétlődését későbbi századokban. Báthory István érdemekben gazdag kormányzata, II. Rákóczi György súlyos következményekkel járó kalandja, II. Rákóczi Ferenc királyjelöltségének terve, amely utóbbi kettő körülöleli Jan Sobieski áldozatos kormányzását, már nem tartozik ennek az előadásnak keretébe.
