Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Bevezető
Bevezető A magyar-lengyel barátság évezredes történetében kiemelkedő szerep jutott Esztergomnak, ahol a Lengyelországban igen nagy tiszteletnek örvendő Szent Adalbert többször járt, sőt ő bérmálta (keresztelte) meg Szent István királyunkat is. A köztudatban azonban mélyebben és élőbben ivódott be a török uralom alóli felszabadulás emléke, ami szorosan összekapcsolódott Sobieski III. János - Jan III. Sobieski lengyel király nevével. 1683. júliusában a török sereg Kara Musztafa vezetésével ostrom alá vette Bécset. Az 1683. március 31-én létrejött egyezség értelmében a lengyel király I. Lipót császár segítségére sietett. Az egyesült sereg fényes győzelmet aratott a török felett. Bécs felmentése után a haditanács a török üldözése, Párkány és Esztergom megvívása mellett döntött. A hadjárat mindkét csatája a török vereségével ért véget - október 9-én felszabadult Párkány, október 27-én pedig szabad elvonulás fejében, a lengyel király nevére megadta magát az esztergomi török őrség is. Az október 28-i elvonulásuk egyben a 140 éves török uralom végét jelentette a város számára. Esztergom lakói mindig hálával emlékeztek erre a dicső tettre. A kétszázadik évforduló megünnepléséről tudósít az 1883. október 28-án tartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve: az emléknapot 11 órakor a Bazilikában tartott hálaadó istentisztelet nyitotta meg, melyet Simor János hercegprímás celebrált. Ezután került sor a közgyűlésre a városházán, ahol a város vezetői, tisztikara, képviselőtestülete, megyei és városi előkelőségek és „díszes, nagyszámú hallgató közönség" 1 jelent meg. A közgyűlést az elnöki beszéd nyitotta meg. Pap János polgármester emlékezve Sobieski III. János, a lotharingiai herceg és a bajor herceg vezénylete alatt harcoló keresztény sereg győzelmére kiemelte, hogy a hősök a „szeretet vallása nagy eszméjének, a magyar államiság létének és a történet igazolása szerint saját unokáik dicsőségének hozták meg az áldozatot, mely sikeréhen nagyszerű, kivitelezéséhen áldásos volt." A polgármester külön hangsúlyozta, hogy a „ várvívó lothringeni és bajor hős herczegek" 2 unokái az apostoli király és a királyasszony. A beszédet azzal zárta, hogy őket és családjukat a mindenható sokáig éltesse a „magyar haza boldogítására ". Dr. Helcz Antal tiszti főügyész a Széchenyi téren várakozó tömeghez szólt a tanácsterem erkélyéről. Felidézte Esztergom dicső múltját, a török pusztítást és az újjáéledést hozó győzelmet. „Bízzunk tehát és bízva tekintsünk a múlt e nagy emlékünnepén Esztergom jövője elé... " 3 - zárta beszédét. A 250. évforduló hangsúlyozottan Sobieski János emlékünepe lett. A Magyar-Lengyei Egyesület elnöke Nyáry Albert, 1933. április 3-án kelt levelében arról tájékoztatta dr. Glatz Gyula polgármestert, hogy az egyesület, a külügyminisztériummal és a lengyel követtel egyetértésben, Sobieski János lengyel király törökön aratott győzelmének 250. évfordulója alkalmából nagyszabású Sobieski-ünnepet rendez és ennek kere1 KEMÖL: Esztergom szab. kir. város jegyzőkönyve 1888. október 28. 255 Kgy. sz. 2 Uo. 3 Uo.
