Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Bevezető

tében egy emlékmű felállítását tervezi Esztergomban a Serédi-parkban, amennyiben ehhez a város képviselőtestülete is hozzájárul. A képviselőtestület örömmel fogadta a javaslatot és úgy határozott: az emlékmű alapozásához szükséges kő-, kavics- és homokanyagot a város díjmentesen biztosítja. Az emlékmű elkészítésére Körmendi Frimm Jenő szobrászművészt kérték fel. Leírása szerint az emlékmű kb. 3,4 m magas, egy kb. 1,3 m magas hanton áll így összmagassága kb. 4,7 m. Anyaga borosjenői fagyálló kő, az oszlopon „pihenő" sas pedig műkőből készül. Az emlékmüvet Sobieski bronz plakettje díszíti. Felirata: „Esztergom visszavételének 250-ik évfordulójára állította a megye a város és a lengyel-magyar egyesület. 1933. sept. 14. " A költségeket (3000 P) a vármegye, az egyesület és a város vállalta. Azonban a városnak erre az összegre költségvetési fedezete nem volt, ezért a polgármester a lakosság támogatását kérte tekintettel arra, hogy az emlékmű felállításával a prímási palota alatti rész rendezését és idegenforgalmi célokat is meg lehetett valósítani. Adományaikkal így a város polgárai is jelentős mértékben hozzájárultak az emlékmű felállításához. Az alapkőletételre 1933. augusztus 12-én került sor a város vezetőségének, az egyesület vezetőségének, a lengyel cserkészeknek és az ünneplő közönségnek a jelenlétében. A Sobieski-emlékünnepet szeptember 15-én tartották meg. Ennek keretében déli 12 órakor került sor az emlékoszlop leleplezésére és megkoszorúzására, ahol beszédet mondott a Magyar-Lengyei Egyesület ügyvezető alelnöke, dr. Bartel János, a magyar kormány nevében Lázár Andor m. kir. igazságügyi miniszter, a lengyel kormány nevében Janta Polcienski miniszter, a város nevében pedig Glatz Gyula polgármester szólt és gondozásra átvette az emlékmüvet, melynek szép méltó környezete Szabó Antal városi kertész és az erdészeti szakiskola 30 növendékének munkáját dicsérte. Ezt a polgármester egy 1933. szeptember 21-én kelt, igen meleg hangú levélben köszönte meg az Erdőgazdasági Szakiskola igazgatóságának. Ugyancsak megköszönte a dorogi bányászzenekar közreműködését is, ami „ az ünnepség díszét hatásosan emelte. " A szoboravatási ünnepen letett koszorúk emlékszalagját az Esztergom Vidéki Történelmi és Régészeti Múzeum megőrzésre átvette, de sajnos ma már nincsenek meg. 1939-ben a német hatalomvágy első áldozata Lengyelország volt. A Magyarországra menekült több tízezer lengyel a lakosság rokonszenvével, támogatásával találkozott. Az esztergomi Sobieski emlékmű pedig zarándokhellyé vált, hiszen a menekültek számára hitet, erőt adott ahhoz, hogy a reménységük megmaradjon „nincs még veszve Lengyelország". A török uralom alóli felszabadulás 260. évfordulóján 1943-ban a Magyar Mickiewicz Társaság Esztergomban tartotta vándorgyűlését. Ez az alkalom a háború rémségei közepette a barátság fényes ünnepe volt. A nagyszámban megjelent lengyel menekültek miatt a rendezvény németellenes jelleget is kapott. Az előadók méltatták a történelem és irodalom ismeretének a nemzetet megtartó erejét. A II. világháború után a Sobieski Viziturakon élt tovább a hagyomány. A Sobieski emlékmű felavatása alkalmából 1933-ban a Magyar-Lengyei Egyesület szervezte az első túraversenyt az Esztergom-Budapest útvonalon. 1939. szeptember l-ig hétszer eveztek a Dunán a túra résztvevői. Ezt a hagyományt elevenítették fel 1958-ban. Hosszú szünet után ekkor, a Lengyel Kultúra akkori igazgatója Dr. Andrzej Szabocki, valamint Erdős Ferenc, az MTSZ Vizitura szakosztályának vezetője kezdeményezésére