Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)

Várnai Dorota: Sobieski alakja a kortársai szemében

Az erdélyiek igyekeztek megtartani Sobieski jóakaratát. Erről tanúskodnak Teleki kancelláriájában kelt levelek és követi instrukciók. 1685 januárjában írt levelében Teleki alázattal kéri a lengyel királyt, hogy „ eddig hozzám és a szegény országhoz is fenntartott felséges favorát azután is fenntartani, sőt a kereszténység előtt is dolgunkat promovealni méltóztassék" - olvassuk. Még egy levelet említenék meg. 1686-ban Teleki még nem adta föl teljesen a lengyel orientációt. Július 21-én írt levelében kétségbeesetten folyamodik Sobieskihez, könyörög segítségéért, mivel „utolsó veszedelem" fenyegeti Erdélyt. Panaszos hangon írja le a német hadak által pusztított országot. „Ha isten rajtunk nem könyörül - írja Teleki - és a Felséged király kegyes favora nem járul", az ország lakosai éhen halnak. Továbbá a következőket írja: „Ha Felséged könyörülő szíve rajtunk meg nem indul, evertálódik ez a szegény haza. Könyörgünk azért Felségednek, az kivel az egész világ előtt tündöklik, ... aki az elnyomottakat restituálni tudja, méltóztassék minket ez szörnyű ínségből kivenni, és ezeket a hadakat rólunk kivitetni, ... mi hálaadó szolgáinak magunkat megmutatni el nem mulatjuk. " Érdemes külön egy pár szót szentelni Sobieski és Thököly kapcsolatának amihez bőséges adalékot szolgálnak Sobieskinek a feleségéhez, Marysienkához írt levelei. Ezek a levelek az 1683. évi hadjárat eseményeit örökítik meg. De, ami miatt érdemes nekünk velük foglalkozni, azok a magyarokra vonatkozó részletek, melyek alapján követhetjük a lengyel király és a kuruc vezér ellentmondásos kapcsolatát. 1677-1678-ban, amikor a lengyel király lemond a magyar elégedetlenek nyílt támogatásáról, de a kapcsolatot fenntartja, a magyar történelem színpadán új szereplő jelenik meg: Thököly Imre. Ezzel külön fejezet kezdődik Sobieski magyarországi politikájában, Sobieski és Thököly ellentmondásokkal, olykor rokonszenvvel, olykor erős ellenszenvvel telített kapcsolata. Thököly és Sobieski követeik útján rendszeres kapcsolatot tartottak. Thököly többször is felajánlotta, segítség fejében, Sobieskinek, illetve a legidősebb fiának a magyar koronát. Sobieski kész volt segíteni a magyaroknak, és még akkor is, amikor 1683-ban Bécs alá sietett, elvállalta a közvetítést Thököly és I. Lipót között. A levelek elárulják a lengyel törökverő király szubjektív nézeteit, Thököly iránti, gyakran ellentétes érzéseit. E levelezésből kitűnik az is, hogy a király és a királynő álláspontja ebben az ügyben messzemenően különbözött. Marysieńka ugyanis halálos ellenségnek tartotta Thökölyt, azt írta férjének: „az irgalom vele szemben szükségtelen, mert áruló". Sobieski viszont sajnálta a kurucok vezérét, akit „desperáció és rossz emberek tanácsa kerget a törökhöz", de a felesége előtt eltitkolta rokonszenvét: „ Thökölyt, édes lelkem, nem szeretem, de a magyar nemzetet igen szánom, mert szörnyen bánnak velük." Sobieski levelei alapján láthatjuk a király és Thököly közötti tárgyalások sorsát, a remények, majd csalódások útját. Nem sokkal a bécsi diadal után, szeptember 17-én azt írta a király, hogy a táborba megérkezett Thököly követe, Absolon, aki szerint a vezére - ahogy olvassuk - mindent megtenne a királyért, és akarata szerint cselekedne. A párkányi csata alatt is jártak a lengyel táborban Thököly követei, és Sobieski szerint nagyon féltek, hogy a török legyőzi a lengyeleket, „most viszont nem tudom, valóban örülnek-e, de talán igen, mivel katolikusok" - írja. Közben egy olyan esemény történt, mely nagyon kedvezőtlenül hatott a további kapcsolatokra. A litván hadak késve érkeztek a magyar földre, már Bécs felszabadítása után, és ekkor Felső-Magyarországon raboltak, pusztítottak. Október 20-án írta Sobieski, hogy