Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Szakács Lajos: Esztergom visszavétele
másnapi Szent Tamás-hegyi megerősítésnél: 10 ágyú mellett 8 mozsarat vonultattak fel. Az ágyúk esetében a zavaró tüzet nagyerejü, falra merőleges lövésekkel (lőrések, kazamaták, ágyúállások belövésével) érhették el. A falak hosszirányú párhuzamos pásztázása is módszer volt. Az így leadott tüzet „pattintott" lövésnek nevezték, mert a golyó a talajról felugorva végigpattogott a sorban álló ágyúk között, elütve tüzért és technikát egyaránt. A tüzérség harcrendjét végignézve azt állapíthatjuk meg, hogy északról a bajorok, a birtokukban lévő 24 lövegből jó néhányat felállítottak. 3 tüzérségi körletet alakítottak ki, bennük feltételezhetően mozsarakkal (esetleg átcsoportosított mozsarakkal) vagy a nyugati falszakasz párhuzamos (pattintott) lövéséhez megfelelő ágyúkkal. A korabeli térképen 14 löveget (üteget) tüntetett fel a vázlatkészítő. A Szent Tamás-hegyi és Szent György-hegyi állásokba az első éjszakán egy-egy üteget állítottak fel. Másnap folytatódott az ütegek telepítése. 40 A vele szemben lévő falszakaszból ítélve azt gondoljuk - olyan típusösszetételben, amely alkalmas volt arra, hogy a falakra merőlegesen nagyerejü lövéseket adjanak le a párkányzattól kezdve fokozatosan lebontva azt. Tehát néhány mozsár vagy tarack és a sugárágyúk néhány darabja. (A térképen 21 löveg, ütegállás számolható meg). A brandenburgi, illetve a lengyel tüzérség elhelyezkedésének rekonstruálása a legnehezebb, mert az emlékiratot író szemtanú, magas rangú tüzér, (talán maga Katski tüzérparancsnok) 20., 21., 22-i egybefoglalt feljegyzésénél úgy tájékoztat, hogy: „A sereg átkelt az ütegekkel együtt, hogy előkészítse az ostromot. " Máshonnan, Wimmer feldolgozásából viszont az derül ki, hogy azok Párkány felől a bal parton álltak fel és a Dunán keresztül lőve pusztítottak. A korabeli vázlat 10 löveg állását tünteti fel. A harcrendben elfoglalt helyük ismeretében mégis az kell feltételeznünk, hogy dél felől nem csak a brandenburgiak 3 ezredágyúját telepítették, hanem lengyel tüzérek is tüzelőállást foglaltak a tó előtt és mellett is, csak így voltak alkalmasak a nyugati falszakasz párhuzamos „pattintott" lövésére, valamint a délkeleti falszakasz nagyerejü merőleges lövésére. Egy mai tüzér azt gondolja, hogy a brandenburgiak 3 ezredlövege (regimentstück) csupán a viziváros majdani gyalogsági rohamának támogatására volt rendelve. Tehát itt a harcrend déli szakaszán a lengyel karthaune-ok is megjelenhettek, néhány löveg (üteg) erőben. (Feltételezésünk szerint 10 lövegnyi tüzérség itt is működött.) A leírásból úgy tűnik, hogy 24-én 9 órára volt időzítve a valódi ostrom kezdete. Az előző napi zavarótüzek fedezete alatt nem csak a gyalogság és a műszaki alakulatok végezhették dolgukat nagyobb biztonságban, hanem a folyamatosan felvonuló tüzérségi vonat hátramaradt részei is. így másnap reggel 9 órára olyan lövegsűrűség állhatott tűzkészen, amely egyidejű össztüzével, majd szakadatlan gyorstüzével 41 nem csak a fizikailag vett pusztítás, hanem az erkölcsi megtörés erejével is hatott. A hatástűz eredményességének megfigyelése úgy látszik, arra késztette a vezénylő parancsnokot, hogy még ezen a napon (okt. 24-én) további erősítést küldjön a Szent Tamás-hegyre. A dokumentumokban szereplő 10 ágyú és 8 mozsár idehelyezése erre enged következtetni. Sőt arra, hogy ezen az ostromszakaszon (sávon) igen csak küzdeni kellett a várbeli tüzérségi ellenállással, ha 8 mozsár 40 Ütegek telepítése abban az időben egy löveg telepítését jelentette. A mai értelemben vett üteg (század) nem létezett. Ha köteléket alkottak, akkor általában 6 ágyút és 1 mozsarat vontak össze. Még a kaliber szerinti egységesítés sem volt általános. 41 Óránként és lövegenként 15-20 lövést jelent.
