Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Szakács Lajos: Esztergom visszavétele
szükségeltetett még a biztonságos műszaki előrejutáshoz. Másnap, 25-én reggel az esőzés ellenére már ezek a lövegek is „munkába" álltak. Az ostromágyúk most mutatták meg, hogy mit tudnak, amellett, hogy mozsarakból és tarackokból bombákat és robbanóaknákat vetettek a vár udvarába, a réstörésnek is elérkezett az ideje. A párkányzat lebontása mellett (ami az előző napokban a várfalakon tevékenykedők zavarását is jelentette) a XVII. sz. végére általánossá vált eljárás szerint a Halbe Karthaune-ok és a Feldschlange-k átütő erejét kihasználva a déli toronyra - (E-80 m falszakaszra) - koncentrálva egész nap a képzeletbeli „V" alakzat szerinti lövéseket szorgalmazták. A „V" két felső pontjának lövése következtében megrepedt falaknak már csak egy utolsó löketet kellett adni a „V" alsó csúcsán és beomlott az adott falszakasz. így keletkezett az 1683-as térképen jelölt „V" betűvel jelzett ún. „taracktörés". Hasonló módon a 83-as térkép szerinti ún. „bajor törés" is. Miközben a tüzérek keményen dolgoztak, 25-én délután Károly herceg rohamot indított a már napok óta „puhított" viziváros ellen. Ennek a külvárosnak az északi végében volt a vár ellátását szolgáló vízműrendszer, amely minden ostromlónak első számú célpontja volt. Styrum-Limburg gróf volt az első, aki egy ajtó feltörésével bejutott a városba. Eddigre a civil lakosság maradéka is behúzódott a várba, ahonnan a rohamozókat igen kemény ágyútűz (kartács?) kézigránát és kőzápor fogadta. Sobieski ezen a napon mindenhol ott volt, rendelkezett és parancsokat osztogatott, személyes jelenlétével lelkesítette a harcolókat. Közben azt vizsgálta, honnan lenne célszerű megindítani a végső rohamot. 42 A réstörési kísérlet 26-án ért el eredményt, akkor, amikor az aknászok is robbantottak. Feltételezhető, hogy a tüzérek és műszakiak összehangolt tevékenységének eredménye volt a déli torony mellett említett beomlás. Tíz órakor két lándzsa szélességű (kb. 10 m) rés tátongott ezen a falszakaszon, lehetővé téve az újabb roham megindítását. Ami a város ellen sikerült, azt a vár kiállta. Visszaverte a rohamot. A bajor rés elleni rohamról eddig nem találtunk feljegyzés, feltételezhetjük, hogy itt is rohamoztak, talán nagyobb sikerrel mivel a Viziváros már előző nap a szövetségesek birtokába került. Történelmi leírások alapján a mai értékelök is azt gondolhatják, hogy ezt az ostromot a tüzérség nyerte meg. 3.4. Az ostrom negyedik etapja. Felszólítás a vár átadására, a tüzérség kettőzött munkája és a török elvonulása (október 26. 16 h - október 28.) Lotharingiai Károly 26-án délután elérkezettnek látta az időt, és 16 órakor Sobieski nevében a vár feladására szólította a védőket. Ibrahim pasa és helyettese Deli Bekir pasa 24 órai gondolkodási időt kért. Erre Károly herceg egy órán át fokozott ütemben lövette a várat. Hozzávetőleges számítás szerint a várat lövő mintegy 55 lövegből 15-20 lövedék/óra tűzgyorsasággal, több mint ezer különböző (tömör golyó, gyújtó, robbanó) lövedéket lőttek a falakra és a várba. Hatása nem maradt el. Este 11 órakor török követek jöttek és szabad elvonulást kértek. A lengyel tüzérparancsnok naplójában így írta le ezen örömteli eseményeket: 42 Vö. Dyáryusz... X. 26.
