Sobieski emlékkönyv. Sobieski III. János lengyel király halálának 300. évfordulója alkalmából rendezett konferencia anyaga - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 5. (Esztergom, 1999)
Szakács Lajos: Esztergom visszavétele
A császárnak már nem volt sürgős a Thökölyvel való béke (Kara Musztafa Belgrád felé és nem Bécs felé tart). A kurucokkal talán erővel végezhet és beszállásolhatja felszabadító seregét a bányavárosokba. Sobieski sokat szenvedett seregének is ez lett volna a kedvezőbb megoldás, de legalább Thököly engedett volna, így a magyar királyság megszerzésének reményét érlelő lengyel uralkodó a magyarokkal való konfliktus nélkül tehetett volna pontot ez évi nagy művére. Thökölyvel való kapcsolata ebbéli állása szerint viszont csak a bizalmatlanságot érlelte maga iránt. Már azt is terjesztették, hogy a lengyel királyt lefizették és Jakab trónraültetéséért mindenre hajlandó. Pedig a dolog háta mögött Thököly biztonságérzete dolgozott. Lipóttal szemben, még egy kedvező béke esetén sem akart magára maradni. A török szövetségről csak a lengyel-magyar perszonálunió létrejötte esetén mondhatott le. Ez az álláspont természetesen erősítette a gyanút Sobieski dinasztikus tervei iránt. A lengyel-kuruc tárgyalások majd Esztergom után is folytatódnak Sobieski mindenkori főhadiszállásain, de ennél (a gyanúnál) több eredményt nem érnek el. Ezek a hírek fontosak voltak a lengyel királynénak is, aki az ország nagy politikájának nagy kártyása volt. Gyorsfutárok vitték a kettőjük közt váltott információkat. Külön intézkedtek a váltóállomások utak mentén való elhelyezéséről és költségeiről. 36 3.3. A várvívás harmadik etapja. A műszaki és tüzérségi támadás, gyalogsági roham a viziváros és a déli toronyrész ellen (október 23. hajnala - 26. 16 h.) Huszonkettedikéről huszonharmadikára virradó éjszaka kemény munka folyt az 1. parallel és a lövegállások kiépítéséért. „ Több föld - kevesebb vér", szólt a mondás akkoriban. A kezdeti nehézségeken csak az éjszaka segíthetett, mert amíg a tüzérség el nem érte a tűzkészségét, semmi más nem fedezte a földmunkákat végzőket a vártüzérség be-be csapódó lövedékeitől. A módszeres „műszaki támadás" még a vaubani elvek szerint is sok időt vesz igénybe. A vártól hatszáz méterre kijelölt contravallatió esetében a megközelítő vonalak 37 megnyitásától 9 nappal számolt a „fedett árok" jS eléréséig. Itt Esztergom alatt 350-400 m contravallatió távolságról, közbeeső parallelek és ágyútelepek építése nélkül, ezt a munkát 3 teljes nap és két éjszaka alatt végezték el. A Szent Tamás és Szent György-hegyi gyalogság az aknászokkal 25-én virradatra elérte a külső védmüveket (a várhegy sarkát) a bajorok kicsit késve, de a délelőtt folyamán a Várhegy északi falaihoz értek. Mindkét ponton elkezdődött az aknamunka j9 és a legbelső parallel építése. (Ez még egy napot vett igénybe.) A tüzérségi vonat első beérkező lövegeit 23-án tűzkésszé tették, ezek megkezdték a város és a vár lövését. A védelem lövegeinek elhallgattatására, élőerejének falakról való elűzése érdekében a mozsarak célszerű tömeges alkalmazása előtérben kerülhetett, mint ahogy láthatjuk is a 36 Lásd Akta... 465 p., 271. fólia 17 Út, amelyet az ostromló azért készít, hogy a várat rejtve, fedve közelíthesse meg. 38 A várárok ellenség felé eső partja. 39 Az akna igen szűk folyosó végére épített kis kamra vagy pinceféle, amely ferde irányban olyan védmü földhányása alatt halad át, amelyen az ostromló rést akar ütni. Az aknát megtöltik lőporral, lefojtják és meggyújtják. A robbanás hatására rés keletkezik a földhányáson.
