Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1638-1702 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 4. (Esztergom, 1999)

Bevezetés

lehetett fellebbezni. A sedria az úriszéket nem tartó nemesek jobbágyai számára elsőfokú, ill. az úriszéktől fellebbezett ügyekben másodfokú bíróságként működött. A polgári pereknek gyakori tárgya volt a becsületsértés és a gya- lázkodás, a határ- és birtokperek, a gyámsági, zálog- és hitelügyletek, adóssági ügyek. A büntetőpereket lopás, gyilkosság, házasságtörés, boszorkányság vagy hatalmaskodás miatt a vármegye tiszti ügyésze /fiscalis/ mint közvádló kezdeményezte.

Esztergom vármegye élén örökös főispán /supremus et perpetuus comes/ állt, aki a mindenkori esztergomi érsek volt. Széküresedés esetén - ez inkább csak a 18. századra jellemző - az uralkodó adminisztrátort nevezett ki helyette. Korszakunkban Kollonich Lipót érsek mellé 1701-ben nevezik ki ko- adjutorrá Keresztély Ágostot, aki egyben Esztergom vármegye főispáni székét is betöltötte.

A megye tényleges irányítása az alispán feladata /vicecomes/ volt, akit a főispán jelöltjei közül a tisztújító közgyűlés szavazattöbbséggel választott, általában a megye tehetősebb birtokos nemesei közül.

A szolgabírók /judex nobilium/ száma a járások számának függvénye, így Esztergom megyében két /fő-/szolgabírót találunk, ritkán egy alszolgabí- róval /substitutus judlium/. Ezek saját járásukban az igazgatás sokrétű és sokszor nehéz feladatát látták el: ide tartozott az adó kivetése és behajtása a községektől, összeírások lebonyolítása, rendészeti feladatok, utak karbantartása, helyszíni szemlék stb. Hatáskörüket a bíráskodás terén 1701-ben limitálták /kölcsön- és zálogügyletekben/ 300 forintra.

A jegyzőt /notarius/ több megyében szerződéssel alkalmazták. Esztergom megye a - 17. században - a kebelbéli nemesek köréből választotta. Fel17