Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1638-1702 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 4. (Esztergom, 1999)

Bevezetés

vármegyék közti „elbirtoklások”. Erre a jelenségre regesztakötetünkben is találunk példát /147., 172. sz. regeszták/.

A török kor nagyarányú népességpusztulása maga után vonta a lakott települések számának drasztikus csökkenését: a 13 század végi 128 településből a 17. század végén mindössze 42-t írtak össze. A települések számának 16— 17. századi magyar ill. török összeírásokban megfigyelhető ingadozását az magyarázza, hogy az egyes hadjáratok során elnéptelenedett falvak a hosz- szabb békeidőszakokban gyakran újra benépesedtek, míg a következő hadjárat ismét el nem söpörte őket.

Esztergom megye területén a vármegye hatóságától független köz- igazgatási egységnek Esztergom szabad királyi város tekinthető, korszakunkban azonban - mivel az egész megye hódoltsági terület - ennek különösebb jelentősége nem volt. Mezővárosi jogokkal Szentgyörgymező, Szenttamás, Érseki vagy Belsőváros, Párkány és Fámád, valamint Nagyölved rendelkezett. Önálló törvénykezési szervezetük volt az esztergomi érsek felé katonai szolgálattal adózó prédiális nemeseknek, akik nagyobb számban éltek Ölveden, Fámádon, Magyar- és Németszőgyénben /Gacsal, Isó, Kirvacz családok/ és szervezetileg a Bars megyei Verebély prédiális székéhez tartoztak. Közbirtokossággal a 17. század végén Karván, Gyiván és Sárkányon találkozunk a Huszár, Nedeczky és Lábady családok képviseletében.

Esztergom vármegye története - tárgyalt korszakunkban - szorosan ösz- szefonódott az esztergomi vár történetével, mivel a vár a Bécs és Buda közti hadiút egyik legfontosabb állomása volt. A vár, a mohácsi csata és a vár török általi elfoglalása /1543./ között eltelt 17 év alatt több ostromot ért meg, és az

10