Kántor Klára: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1638-1702 - Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Évkönyvei 4. (Esztergom, 1999)

Bevezetés

ezekkel együttjáró hadvonulások már ezekben az években a megye jobb parti járását szinte teljesen - a bal partit kisebb mértékben - elpusztították.

1543-at követően a törökök az ugyancsak megszállt Kakaton rövidesen kiépítették - a később párkányinak nevezett - palánkvárukat, majd 1551. és 1568. között végleg meghódoltatták Esztergom megye bal parti járását is. Ily módon Esztergom megye egész területe hódoltsággá vált, a lakosság mindkét részre adózott.

Esztergom vára a török közigazgatásban szandzsák-központ lett. A tizenötéves háború befejeztével a magyar kézen maradt /Magyar-/Szőgyénben 1607-1608. körül épült egy kis erősség, mely Érsekújvár elővédjeként szolgált. Ennek ingyenmunkáihoz Esztergom és - később - Pilis vármegyét rendelte az országgyűlés.

Az Érsekújvár - és Szőgyén - elestét /1663./ követően újjászervezett török közigazgatásban az Érsekújvár központtal kialakított vilajethez csatolták a megye - ekkor már nevében se létező - bal parti, kakati járását. A vilajet nyolc körzete /nahije/ közül a bal parti falvak többsége a nyárhídi nahijéhoz tartozott. Ez az állapot állt fenn 1683-ig, Esztergom, ill. 1686-ig, Érsekújvár visszavételéig.

A vármegye - és a királyi város - az érsek és a káptalan példáját követve, Esztergom török általi elfoglalása után elmenekült, s míg az egyházi szervek előbb Pozsonyban, majd Nagyszombatban telepedtek le, a vármegye - egyes feltevések szerint - Komáromban kapott menedéket. Esztergom megye

11