Kertészeti Egyetem tanácsülései, 1982

1982. január 21.

2

Az 1908/9-es tanévben kezdte meg előadásait. Oktatta a kertmüvászetet, kerttervezést, épitészettant és földméréstant.

Pályafutása során a kertmüvészet ás az okleveles kertészképzés ügyének lelkes támogatója volt. Munkája elismeréseként 1919 február 1-tőly Angyal Dezső utódaként, a Kertészeti Tanintézet igazgatója lett. A tanintézet fejlesztésére az oktatás feltételeinek javitására nagyszabású programot dolgozott ki, amelyben többek közt javasolta a Tanintézet akadémiai szintre való emelésétfoa tudományos működéshez szükséges intézményekkel való kiegészítését, a tanterv átalakítását, a tanári könyvtár megnyitását a hallgatóság számára, kertészeti szaktanács létesítését, gyakorlatvezetői helyek rendszeresítését.

I919 március 21-től augusztusig a Földművelésügyi. Népbizto$3ág kertépitészeti ügyosztályának vezetője^í1919 augusztusától a tanintézet igazgatójaként folytatja munkáját 1923-ig. Az oktatás számára igyekezett megnyerni a legkiválóbb hazai kertészeti szakembereket. A gyakorlati oktatás feltételeinek javitása érdekében a központi és kamaraerdei telepekhez további területeket béreltek, ahol bolgár rendszerű zöldségkertészetet rendezett be.

Kertépitészeti tevékenysége, tervezői és oktatói munkája jelentős szerepet játszott a hazai kertmüvészet fejlődésében. Elve volt, hogy az építészet és a kertmüvészet lényegét tekintve ugyanaz: alakitás a térben, téralkotás, Az anyag és a kivitelezés különböző, de az alakításhoz szükséges gondolkodási folyamat és a kifejlesztés elvei azonosak. Működése kapcsolódott a kor nagyrészt eklektikus építészeti irányzatához, a neostilusokhoz. ü az eklektikus neobarokk, architektonikus kert stilus kezdeményezője és megteremtője hazánkban.

Rerrich nemcsak a kertalakitásról vallott korszerű nézeteket.

A település közcélú zöldfelületének, közkertjeinek, közparkjainak jövőbeni funkció-váltását is felismerte, sőt hazánban az elsők között hivta fel a figyelmet arra, hogy a település szer-