Jersey Hiradó, 1964 (45. évfolyam, 3-39. szám)

1964-04-10 / 15. szám

VOL. XLV — NO. 15 TRENTON, NEW JERSEY 1964. ÁPRILIS 10 1914—1964 A katokikus magyar sajtó és a csemovici pokolgép Most 50 éve történt. A haj- 1 durogi görögkatolikus egy- ; házmegyét akkor két éve > alapította Ferenc József X. : Pius pápa engedélyével és az i első hajdudorogi görögkato­likus püspök, Miklóssy István ideiglenesen székhelyét Deb­recenbe tette. Itt volt termé­szetesen a püspöki iroda is. Ezelőtt 50 évvel egy reggel a posta csomagot hozott, amely Csernovitzban készült és pokolgépet tartalmazott. Bontásakor a bomba felrob­bant és megölte Jaczkovics Mihály vikáriust, Dr. Slep­­kovszky János püspöki tit­kárt és Dr. Csatth Sándor püspöki ügyészt, de nem tud­ta megölni Miklóssy püspö­köt. A világháború kitörése előtti napokban a pokolgép intő jel volt azoknak, akik féltették a magyar népet. Nagymama is olvasott erről és lapkivágatai között meg­őrzött egy cikket, amely a debreceni merénylettel fog­lalkozott. A debreceni me­rénylet mögött leskelődő és a Kárpátok másik oldalán ug­rásra kész veszélyt, a cári pánszláv támadás készülődé­sét Magyarország ellen az ÉLET cimü katolikus szép­­irodalmi és kritikai hetilap látta meg. Nem lehet megilletődött­­ség nélkül olvasni ezt az 50 éves újságcikket: tudás, éleslátás, a nemzet történel­mi életéért érzett felelősség kiáltása hangzik minden mondatából. Ebben az idő­ben a lapot Izsóf Alajos (a “Zászlónk” egyik szerkesz­tője és alapitója szerkesztet­te. De tudható a lap kristály­­tiszta katolikus és tisztán látó magyar álláspontja ab­ból is, hogy a lapot Majláth Gusztáv, Prohászka Ottokár és Glattfelder Gyula püspö­kök alapították. A cikk töb­bek között ezeket állapítja meg: i Pokolgép A nevében benne van az a hatalmasság, amelynek fegy­vere. Pokoli kezek tehették postára a csernovitzi halál­masinát, amely Debrecenben embereket gyilkolt és amely­nek Miklóssy püspököt kel­lett volna megölnie a gonosz­tevők intenciói szerint. Gyá­szunk teljes szomorúságával állunk a szétroncsolt holttes­teknél, hálánk teljes melegé­vel köszönjük Istennek a püs­pök megmenekülését és föl­háborodásunk teljes harag­jával várjuk a tettesek pél­dás megbüntetését. És van még egy érzésünk: a meg­döbbenésé. Hol lehet a kultúrának sá­padt nyoma is azokban a lel­kekben, amelyek ilyen nihi­lista eszközökkel dolgoznak politikai elvakultságukban? Ki mer ott kultúráról, jogok­ról, fölényről, elnyomásról beszélni, ahol a magyar test­véri kézért ilyen pokoli ke­zek fizetnek? Micsoda őrült fanatizmus az, amelyik min­denáron gyilkolni akar, he­­katombát rendez orvul, tisz­­talelkü, derék, dolgos embe­reket röpít levegőbe és egy nemes főpásztori szív ellen irányítja ekrazitos gépét, va­laki és Valakik ellen, akik so­ha senkit nem bántottak, akiknek minden bünük az, hogy a hazájukat szeretik és szolgálják; nem pokolgép­pel, hanem a szeretet és a munka mennyei fegyverei­vel. Az ország haragjának kell felzudulnia sistergő erő­vel ilyen gaztett- láttára és másutt mindenütt föl is zú­dulna, nem lenne megoszlás, mert vannak dolgok, amikre ha egy nemzet nem reagál szent haraggal, az a nemzet meghalt. De nálunk megoszlás van, nálunk a merénylet első hírei elé már azt meri írni egy ma­gyar nyelven iró újság — igaz, hogy a Világról van szó — hogy ezt a merényle­tet a jogos elkeseredés rob­bantotta ki, hogy ez a mi bű­nünk. Hát nálunk is szabad ■ ilyen pokolgépeket lerakni, ■ itthon, közöttünk élő embe­­. reknek, akik magyarságot mernek kiabálni? Hát ez egy ■ magyar újság első kritikája? i Disszonáns hang ez nagy fáj­■ dalmunkban, nagy megdöb­■ benésünkben, de ha itt sza­­. bad és lehet jogos elkesere- i dést szimatolni ebben a bes­tiális munkában, ha a Scotus Viatoroknak szabad ma­gyarul és itthon bántaniok a i nemzetet, akkor a debreceni ■ pokolgép után következhetik : a többi és valahol nagy baj - van ezzel a nemzettel. GEORGE PREGG City Councilman őszintén gratulálok a Jer­­seyi Híradó uj szerkesztő­tulajdonosának a lap átvé­tele alkalmával. Kisérje sok szerencse a jövő évek műkö­dését, melyet eddig is oly odaadással folytatott ez a lap a magyarság érdekében. Nem vagyunk hajlandók őszintén és határozottan beszélni.. .” Az eltelt 50 év eseményei­nek átélése után, az azóta el­lenünk megmutatkozott gyil­kos szándékok és végrehaj­tott robbantások, dulások és pusztítások végigélése után, azután, amit a pánszláv tö­rekvések és Scotus Viatorok (Folyt, a 8-ik oldalon) A kommunizmus kereszténység­ellenes hadjárata Mialatt a gerinctelen világ koexisztenciát keres a kom­munizmussal, a moszkvai pártközpont a kereszténység ellen uj hadjáratot indított el. Néhány kiemelkedő mó­dozatát külön felemlítjük: Az egyetemeken “tudomá­nyos ateizmus” címen külön kurzusokat vezettek be a kereszténység ellen. Taná­roknak, tanítóknak, orvosok­nak, újságíróknak részt kell venni ezeken a kurzusokon. Pályadijakat adnak ke­­resztényelenes f i 1 m e k re, színdarabokra, festmények­re és fényképekre. A keresztséggel szemben á 11 a mi “születésünneplést” vezettek be és állandóan ar­ról cikkeznek, hogy a ke­­resztség kiszolgálása meny­nyi betegséget, sőt sokszor halált okoz. Az istentelen, gaz eljárás­ból méltán következtethe­tünk arra, hogy a kommu­nizmus távolról sem tudta az ortodox népet vallásától el­tántorítani. A keresztényel­­lenesség uj módozatai éppen azt mutatják, hogy a keresz­tényüldözésben a nép hite erősödött. Szomorú az, hogy a világ egyezkedik az istentelen kommunizmussal, sőt termé­nyeivel erősiti. Billy Graham mult vasárnapi rádióbeszéd­jében méltán hivatkozott ar­ra, hogy a kommunizmus na­gyon könnyen úrrá lehet Amerika és az egész világ felett. David Lawrencet, a U. S. News and World Report szerkesztőjét, akinek egye­nes és világos helyzetismer­tetéseit olyan sok magyar olvassa, az Amerikai Légió 1964-es ujságirói nagydijá­val tüntette ki. A neves és tehetséges amerikai publi­cista a nagydij átvételekor beszédet mondott. Ennek a beszédnek legérdekesebb ré­sze az volt, amelyben Ame­rika jelen és jövőbeli felada­táról szólt. — Ha most körülnézünk a világban — mondotta a kivá­ló újságíró, — látjuk, hogy mily sok az a tűzfészek, ahol a kis háborúk könnyen nagy háborúvá szélesednek. Ezért nagyon fontos, hogy most a nyugati nemzetek közül egyik se mutasson határozat­lanságot, közömbösséget, pa­cifizmust, mivel ez az, ami bizonyosan háborúhoz ve­zet. Katonailag készen kell állni minden eshetőségre és ez költséges. De én úgy ér­zem, hoyy mi elhanyagoljuk a világ *ma leghatásosabb erejének a. kiművelését és al­kalmazását annak, amit úgy hívnak, hogy erkölcsi erő. Ezt a frázist sokszor hasz­nálják, de jelentősége nem túlságosan ismert. Az erköl­csi erő feladata, hogy igye­kezzék áthatni más országok népeinek a gondolkozását és megértetni velük azt a kü­lönbséget, ami a jó és a rossz között látható. Mi tulajdon­képpen sohasem alkalmaz­tuk az erkölcsi erőt olyan mértékben, mint ahogy azt alkalmazni tudtuk volna. — Az elmúlt években — folytatta Lawrence — hasz­náltuk azt, amit lélektani fegyvernek nevezünk. Ez volt rádióadásaink értelme. De sokszor félünk és sokszor megfélemlítenek. Nem va­gyunk hajlandók határozot­tan, őszintén és állító módban beszélni a világ többi népei­hez, mert nem akarjuk, hogy kormányaikat meg­bántsuk. Más kormányzatok viszont — például a kommu­nista oldal — igen nyersen beszél. Csak mi habozunk atekintetben, hogy nevén ne­vezzük á gyermeket. A mai zavarok Afrikában, Latin- Ameriliában s Délkelet Ázsi­ában Moszkvának és Peking­­nek tulajdoníthatók. Mi jól tudjuk, hogy bajaiknak mik a forrásai. De valamiképpen kerülgetjük azt, hogy eze­ket hibáztassuk. Ábrányi Aurélt pesti börtönben őrzik Mint ismeretes, 1961. ok­tóberében Ábrányi Aurél nyomtalanul eltűnt Bécsből s minden jel arra mutatott, hogy magyar titkosrendőrök elrabolták és visszahurcol­ták Magyarországra. Most az osztrák Néppárt lapja — a Volksblatt — megbízható értesülésre hi­vatkozva azt jelentette, hogy Ábrányit egy pesti börtönben tartj ág fogva és rövidesen a bíróság elé állítják kémkedé­sért. Goulartot leváltották Brazíliai forradalom vér­­telen rajtaütéssel elmozdí­totta a kormány elnökét, J. Goulartot. aki erősen kommunista beállítottságú volt. Helyébe Paschoal Ranieri Masszili került. Goulart A r g e n t i nában van. ELMENEKÜLT . . . ! BAR-LE-DUC, Franciaor­szág — Michel Jolyt az itte­ni bíróság további egyévi börtönbüntetésre ítélte, mert börtöncellájából elmenekült. A fegyenc tudomásul vet­te az ítéletet, aztán hirtelen szétütött őrei között — és el­menekült. Még mindig körö­zik, hogy újból elítélhessék. JÉZUS ÉS A TANÍTVÁNYOK Jézus és a tanítványok, így olvastam réges-régen, Tizenhármán éltek együtt Szeretetben, békességben. Tizenketten tanítványok. Jeruzsálam nekik hódolt S tizenkettő közül — [szégyen? — Egy tanítvány áruló volt! Jézus és a tanítványok. Régi-régi áldott monda. Hát ez, bizony, akkor történt, Ma a monda máskép szólna! Tizenketten tanítványok, mind hü, telve hittel, kedv­űvel, Tizenketten! — s mégis [akadt Köztük egy igaz ember!

Next

/
Thumbnails
Contents