Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-11 / 24. szám

GÖRBE TÜKÖR ' Irfa-. LUKACS ERNŐ KUTYA TÖRTÉNETEK. Igazán megható esetről sze­­:reztem tudomást egyik ma­gyar újságból: Egy hűséges öreg kutyáról van szó, "aki­nek" halála a gazdáját úgy megrendítette, mintha a test­vérét vesztette volna el. Több­ször mégis mondta, hogy az ő hű kutyája többet tett érte, mint az édes testvére. Minden útjára elkísérte és a szó ne­mesebb értelmében valóság­gal őrangyala volt, mert az életét éberségével többször megmentette. Mikor ez a de­rék állat- kiadta nemes lelkét, a gazdája valóságos ravatalt állított neki. A kis városkában mindenki ismerte ezt a nagy­szerű állatot és a végtisztes­ségén a lakosság fele mint •egy kétezren megjelentek és kisérték ki a temetőbe, ahol egy kutyabarát uj ságiró meg­ható beszéddel parentálta el a hű barátot. Mr. . Claybome -a többek között a következőket mondta: "És mikor elérkezik az utolsó jelenet és a halál nem a ku­tyát, hanem a gazdáját ra­gadja el, a kutyája ez a min­dég hű barátja csüggendten kimegy a temetőbe és ott ma­rad a gazdája sirdombjánál és szomorúan ott áll, vár, vár mindaddig, mig éhenhal: a ^ jeghübb barát"... SS* Életem folyamán nekem is volt számtalan hűséges ku­tyám. Legtöbbre még ma is úgy emlékszem vissza, mint egy-egy régi jóbarátomra. Ebben a kis elloeszélésem­­mel a kutya hűségének és okosságának szeretnék emlé­ket emelni, melynek megírá­sára az. előbb elmondott ku­­tycrtemetés ösztönzött. Egy foxterrier a vendéglőbe kísérte a gazdáját és a hű k-.rya három hét óta nem mozdult el a vendéglő kapu­jától. Kiderült, hogy. a.-kutya gaz­dája alaposan berúgott, mely után a berúgott embert a korcsma hátulsó ajtajcm ki­rúgták az uccára, mire oda­kint nagy botrányt rendezett és azért bekísérték és három heti elzárásra Ítélték. A kis kutya azonban mindezt nem tudta és a vendéglő bejára­tánál hűségesen várt a része­ges gazdájára. * * * Roger Fosson és felesége 8 hónappal ezelőtt Seattle-ből a Csendes óceán mellékéről Minnesota államba költözött és két éves kutyájukat a szom­szédjuknak- adták. A hű kis kutya most a házaspár leg­nagyobb csodálkozására és örömére erősen megviselve beállított az 1800 mérföldnyire levő minnesotai falucskába, ahol sohasem volt. Érthetetlen ösztöne vezette volt gazdái házához. •* * * Egy new yorki öreg házas­pár lakásában éjszaka vala­hogy tűz támadt, miközben a két öreg az igazak álmát aludta. Egy szintén elég öreg kutyájukon kívül senkisem vet­te észre a tüzet, csak ez a hű kutya, "aki" addig kaparta a gazdája hálószobájának ajta­ját, amig fel ébredtek. így sze­rencsésen megmenekültek, sőt a ház többi lakói is, akik szintén életveszélyben voltak. Egyedül csak ez a szegény jobb sorsra érdemes állat pusztult el. Ahogy egy ember­re mondanak: "Nemes hiva­tásának lett az áldozata." # * * Nemrégen olvastam egy okos kutyáról, aki valahogy elkó­borolt. A gazdája hónapokig hiába kereste és kerestette. Egyszer váratlanul észrevet­te a Central Parkban, hogy egy idegen vezeti maga mel­lett. Természetesen odament és kérte az urat, hogy a kutyá­ját adja vissza, amit az illető megtagadott azzal, hogy a kutya régen az övé. Erre, a kutya igazii gazdája valahogy igazolni akarta a kutyához való jogát és igy szólt: "Most én meggyujtok egy gyufát és ha a kutya hozzám fut és el­­fujja az égő gyufát, elfogja hinni, hogy a kutya az enyém?" Az igazolás remekül sikerült. Mint egy ember el-LAPUNKBAN HIRDESSEN Vol. XXXIV. évf.. No. 24. szám. fújta a gyufát, mely utóm az igazi gazdája boldogan vezet­te tovább... * * * Salamoni bölcsességgel ál­lapította meg Harry G. And­rews new yorki rendőrbiró, ki az igazi gazdája egy Jackie nevű fehér-fekete szőrű okos rendőrkutyának. Mrs. Felciano panaszt emelt, hogy a kutyá­ját ellopták. Elmondotta, hogy a kutya ellopása után elment egy Walter Smith nevű ember lakására, akit a kutyájának ellopásával gyanúsított. A ku­tyát legnagyobb meglepetésé­re és örömére tényleg ott ta­lálta Jackiet, aki boldogan üd­vözölte és a kezét nyalogatta. Smith kereken tagadta, hogy a kutyát lopta és határozottan azt állította, hogy 3 éve van nála és mint autó mechanikus egy 100 dolláros munkája fe­jében kapta egyik üzletfelétől. Andrew bíró erre elrendelte a kutyapróbát. Mrs. Felcianot a terem egyik falához llitotta, a másik falhoz pedig Mr. Smithet. Utána pedig eloldotta a kutya láncát és az asszony­nak azt mondta, hogy hívja magához a kutyát. Az okos állat erre nyomban odaugrott hozzá törleszkedett és a kezét nyalta. De az ellenpróbánál, mikor Mr. Smith hívta, a kutya undorral elment mellette és kiment a folyosóra. Ezek után nem kétséges — jelentette ki a biró — hogy a kutya gaz­dája nem Mr. Smith, hanem Mrs. Felciano. I Erre az asszony örömköny­­nyekkel a szemében boldogan vezette haza kedvenc kutyá­ját. Viszont Mr. Smithet — aki­nek eddig kutya 'baja sem volt — a biró leültette két hét­re azzal, hogy nem muszáj mindég ülnie, néha-néha áll­hat is. * * * . Ezekkel a különféle kutya­­történetekkel kapcsolatban egy kárfya.-: okos kuiyef*- JlOVy -&• tott eszembe, amely a szemem előtt játszódott le. Nagyon ré­gen történt, de még ma is élénken emlékszem rá. Azt hiszem 12-13 éves diák gyerek lehettem és az iskolai szünidőt Nagyszőllősön a drá­ga jó néném házában töltöt­tem. A sógorom vasutas volt, akinek a munkaköréhez tarto­zott, hogy hetenként kétszer­­háromszor vasúti munkások által mozgatott hajtányön a részére kiszabott vonalat be­járja, ami Nagyszőlőstől Ki­rályházáig terjedt. Ilyen ellen­őrzési útjaira rendszerint en­gem is magával vitt és egy régi hűséges vadászkutyáját. A sógoromnak a vasúti töl­tés mellett apró kis földjei voltak. Menetközben egy ilyen kis földarabkánál megálltunk és a sógorom leszakított pár görög dinnyét, azzal a szán­­dákkal, hogy majd visszajövet 1 felrakjuk a dinnyéket és haza- 1 visszük. A kutyájának pedig tréfásan azt parancsolta, hogy "te pedig ide fekszel és vi­gyázol a dinnyére, amig mi visszajövünk. Ezzel elindultunk a Tisza hidján át Királyházá­ra, ahol a sógoromnak sok dolga akadt és szépen ránk­esteledett. Visszajövet úgy ; megfeledkeztünk kutyáról diny | nyéről, mint a csecsemő a ! halálról... Csak akkor esz­­j méltünk rá, amikor boldogult 1 jó néném megérkezésünkor reklamálta az általa megren­delt dinnyéket. Harmadnap mentünk ki újra a vonalra, amikor érthető kiváncsisággal rohantunk * le a töltésen, hogy mi lett a dinnyéinkkel és azok kedves négylábú csőszével. Hát kérem a mi okos kutyánk hűségesen ott feküdt a diny­­nyék mellett és amikor min­ket meglátott vidáman körül futkosta a dinnye rakást és úgy csaholt, mintha csak azt mondta volna: Idenézzetek, nem hiányzik egy sem és mintha azt mondta volna: lát­játok én teljesítettem "kutya kötelességemet." Majd elkez­dett kérő hangon nyivákolni. Ezzel jelezte szegény, hogy éhes. Az eset majdnem hatvan évvel ezelőtt történt, de én a legendaszerü kutyahüségnek ezt a megkapó példáját mig élek, nem fogom elfelejteni. Azt viszont majdnem elfelej­tettem megemlíteni, hogy en­nek az okos hü kutyának a neve "Barát" volt. HUN &%A R..IAN-AMER1CAN WEEKLY Szerkesztő: GERENDAY MIKLÓS OFFICIAL ORCÁN of the Hungarian Societies of Trenton and Vicinity ^ Előfizetési éra egy évre $1.50, Canadába és Európába $3.00. —Telephone: 3-4910. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 27 r Subscription $1.30 per ysei Published every Tku rids • N. D. GERENDAY. Edit« Editorial and Publishing Offiae ■Telephone: 3-4910. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 27 Hancock Ave., Trenton. N. I Szerkesztői üzenet 1 • ■- f "Egy humoristának" Kedves műkedvelő kollegám! Ön becses levelében azt kér­dezi tőlem, hogy a Görbe Tü­kör részére még a múlt év de-j cemberében küldött humorosij történetét elolvastam-e már? j Feleletem ime rövid és ve- j lős Elolvastam uram negyven. j év előtt... :j Jelige eszperantó. Valamikor az 1920-as évek­ben Európaszerte valóságos epidémia volt az eszperantó nyelv tanulása. Óh hazánkban is mindenki elkezdte tanulni ezt a világnyelvet. Persze amilyen gyorsan jött az esz­perantó láz, olyan gyorsan el­múlt, éppen úgy, mint annak idején a "Tulipán mozgalom." Pedig véleményem szerint egy általános világnyelv a világ népei között ledönthetné az el­választó falakat és közelebb hozná őket egymáshoz, sőt valószínűleg az ellenségeket is kibékítené egymással. Gondoljon csak arra, hogy milyen jó érzés, ha valahol ' idegen oországban a mi édes anyanyelvűnkön szólal meg valaki. Biztosan idafigyelünk és ha a helyzet alkalmas, bi­zony alig várjuk, hogy beszél­hessünk vel©-( Meggyőződésem az, hogyha ez a korszakalkotó találmány nem "szalma láng" lett volna, hanem mélyebb gyökeret eresztett volna, az emberiség nem nézne egymással fark- ( r 'sternt. Sőt’ a'vTlágnyelv a 'v5'-" lágbékét is hivatva volna megvalósítani. "Egy hálás olvasómnak New York City" Ezen üzenetem első részét egy műkedvelő humoristához adresszáltam, viszont az Ön írásából az tűnik ki, hogy Ön ebben a műfajban nem egé­szen műkedvelő, tehát egy kissé objektivebben akarok a kérdéssel foglalkozni: A humor kedves Uram há­látlan műfaja az irodalomnak; úgyszólván mostoha gyerme­ke, mert ha bármily szellemes is, mindig fog akadni egy hu­­mortalan száraz lélek egy Sa­vanyú Vendel, aki sápitozva kritizálja: Mi van ezen nevet­ni való? Én inkább sírni tud­nék rajta, stb. Soha nincs megelégedve, minden úgy rósz ahogy van. Nem lehet velük törődni, mert ezek sem írni, sem sírni sem nevetni nem akarnak, úgy mint má­sok! Ők különállnak és kriti­zálnak, mert erre határozott hivatottságot éreznek. Jólehet, hogy ők maguk egy egyszerű bővített mondatot se képesek önállóan leimi. Az ilyen fajta emberekből hiányzik a lelke­sedés, a fantázia, a hit és min­den, ami az embert és az em­beri létet megszépíti. Sivár, kietlen lelkivilágukat vetítik mindenre. Tartalmatlan széllel bélelt .emberek, amellet apró­lékosok és jelentéktelen forma­ságokon nyargalnak, j Végezetül a sótalanok és a savanyuak emlékezetébe idé­zem Churchill-nek az angol : birodalom miniszterelnökének , és a viilág legnagyobb állam­­í férfiának a másoodik világhá- J bőm legelején tett bölcs kije­­| léntését, mely szerint: "A németek elfogják veszí­teni a háborút, mert nincs hu­morérzékük . ." L. E. JUNIUS 11-01A COUNTRY CLUBBAN, AZ AMERICAN HUNGARIAN CIVIC ASSOCIATION RENDEZŐÉBEN Carol G. Gasco Mint minden évben, úgy az idén is ösztöndijakat ad ki az American Hungarian Civic Association. Az ösztöndíjak Albert B. Ari Memorial Scho­larship néven vannak kiadva, s. jóleső érzéssel regisztráljuk, hogy olyan kitnő növendékek éiíwsmc'.k az ide: névsoron, kik I minden eddigi graduáltakat felülmúlnak. Az idén öt ösztöndíj lesz ki­osztva, még pedig ma, junius 11-én, csütörtök este a Country Joseph F. Piffat i Clubban rendezendő fényes ünnepélyen, melyre a rende­­; zőség ezúton is mindenkit sze­­| retettel meghív. j Az ösztödijat nyert növen­dékek névsora az alanti: Carol Grace Gasco, 506 ■ Dayton Street, a Trenton Cent • ral High maturáltja j Mary Jane Míshani, 916 j Hudson Street, a Cathedral ! High School maturáltja. ! Mary Ellen Stansky, 1832 Mary Jane Mishani Spruce Street, a Hamilton High maturáltja. Joseph F. Piffat, 525 DeKlyn Avenue, a Trenton Catholic Boys High School maturáltja. Donald Ray, 111 Johnston Avenue, a Hamilton High School maturáltja. Sajnos ezekről a kiváló nö­vendékekről heti lapszámunk­ban nem tudunk bővebben megemlékezni, ellenben jövő heti. számunkban kimerítőbb: beszámolóval szolgálunk. Képünk a Civic Association junius 11.én rendezendő ösztöndíj bál rendezőbizottságának egy csoportját ábrázolja. — Ülve első sorban balról jobbra: John Vaga, John Freund, Joseph Loth, Joseph Varga, William I'anson. — Második sorban állva, balról jobbra: William Beitel, Alexander Tompa, George Steiner, Nicholas Oros. A trentoní és vidéki magyar­ságnak találkozója lesz junius 11-én, csütörtök este 9-től 1 óra hajnalig a trentoni Country I Clubban, ahol az ösztöndíj | nyertesei, magyar fűk és leá- I nyak a high schoolok növen­­j dékei megkapják a dijakat, j Erre az estére mindenki hiva­­| talos, aki úgy érzi, hogy ne­­j mes munkát végez az Ameri­­! kában egyetlen ily irányú | magyar csoport, az American­­j Hungarian Civic Association. Habár nem nagy összegeket kapnak fiaink és leányaink még eziideig, tervbe van vé­ve, hogy jövőre nagyobb ősz­­szegeket kapjanak a nyerők. Hogy ezt elérjük, a főkellék szükséges, ami abtól áll, hogy a magyarság hathatósabb tá- Association mozgalmát. Ezért kérjük a lehető legmesszebb menő pártfogását az egységes magyarságunktól junius 11-én. Biztosítva van a kedélyes hangulat a Country Clubban, annál is inkább, mivel ott egyike a legjobb zenekarok­nak fogja huzni a szebbnél 1 szebb magyar darabokat és I ugyancsak amerikai népszerű í zenét is fogónak előadni. Miss I Ann Bennett pedig szórakoz­tatni fogja a vendégeket ének­számaival, amiről mindenfelé dicsérettel halmozzák el őt. AAz uj amerikásokat külö­nösen kérjük, hogy jöjjenek el erree a fényes bálra, amennyi­ben igy lesz nekiek alkalmuk megismerkedniök azzal a cso­porttal, az úgynevezett máso­­mogatásban részesítse a Civic dik generációs magyar fiatal­sággal, akikkel ritkán talál­­koz-hatnak a napi életben. Jegyeket a következő helye­. ken és személyeknél lehet J kapni: Varga hentes és mé­­! szórós üzletében, 983 South | Broad Street; Apai fényképé­­j szeti stúdiójában, 838 South j Broad, a Roebling Avenue sar­­; kán, Trenton Technical School, 640 East State Street, Freund i János igazgatónál; Lóth J. JÓ­­| zsef, 208 Sanhican Drive, j linoleum üzletében, Irshcry j Endrénél, 44 Laurel Place d- i men. Már most tervezzük együtt 1 tölteni junius 11-ét a Country ; Clubban, ahol egy kellemes j estét fognak eltölteni a jelen­levők. ADAKOZZUNK BŐKEZŰEN A VÖRÖS KERESZTRE

Next

/
Thumbnails
Contents