Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1953-03-12 / 11. szám

GÖRBE TÜKÖR írja; LUKACS ERNŐ ÖRÜLT KUCSÉBER. Lukács Jenő remek tollú magyar hirlapiró kollegám változatok az Írógépen ctmü kitűnő rovatát hetenként fo­kozódó élénk érdeklődéssel szoktam elolvasni. Az én kedves druszám ro­vatának cime után nem ne­héz megállapítani, hogy szel­lemes írásait nem tollal, ha­nem géppel írja, igy a "remek tollú" meghatározás divatját múlta és nem is fedi a való­ságot. A jó írónak máskülönben nem a tollát és nem a gépét kell dicsérni, hanem az elmé­jét, a gondolatát, melyek a tol­lát vagy gépének billentyűit vezetik, mert mit ér az, ha va­laki egy 165 dolláros szin­­arany Parker tollal, vagy egy legmodernebb Remington gép­pel ir, ha az írása gyenge és vérszegény. * * * E kurta bevezetés után meg­állapítom, hogy az őrült kucsé­­berrel kapcsolatos kis elbe­szélés egyike Lukács Jenő kedves, hangulatos írásainak. Ebben a cikkében Mr. Lukács a többek között ezeket írja: "Talán akad valaki, itt Ameri­kában, aki megtudná magya­­tázni ennek a mondásnak az eredetét. Elismerem, hogy nem valami időszerű s nem fontos dolog az ilyesmivel foglalkoz­ni, de néha az ember még a bolondságoknak is szeret bizo­nyos fontosságot kölcsönözni — s ez a kucséber dolog is azoknak a sorába tartozik. Ez az egyszerű bővitett mon­dat adott nekem impulzust e cikkem megírására, mely egyben felelet is a kedves kollega ur "felhívására." * * * Valamikor nagyon régen, az 1900-as évek legelején a nagy­váradi Emke kávéház törzs-’ vendége voltam. Idejárt a régi váradi írók és újságírók színe java, Halász Lajos, Sass Ede, Marton Manó, Dutka Ákos, Ernőd Tamás, Hegedűs Nán­dor, Hoványi Kornél, Szirmay Andor, Pásztor Bertalan, Fehér Dezső és last but not least végül, de nem utolsó sorban Ady Endre. Abban az időben Szeged ki­vételével talán egyetlen ma­gyar város sem dicsekedhe­tett olyan kiváló Írógárdával, mint Nagyvárad. Csak ezért tartottam érde­mesnek felsorolni azoknak a neveit, akik ifjúságom rózsás ködén keresztül még megma­radtak emlékeimben. Az Emke félemeletén egy külön kis terem állott ‘rendel­kezésükre, melynek ha- jól emlékszem gólyavár, vagy tán kártyavár volt a neve. Annyi SZINELÖADÁS Rotter Annus az előadás egyik szereplője Miint minden esztendőben, az idén is megtartja nagysza­básúnak ígérkező szinelőadá­­sát a Szent István róm. kath. egyház kebelében működő St. Stephen's Catholic Club Wm. B. Wharton veterán rendező vezényletével. Az előadások a Szent István iskola dísztermé­ben április 24-ón, 25-én, 26-án, péntek és szombat este, vala­mint vasárnap délután lesz­nek. A próbák nagyban foly­nak, s legközelebbi lapszá­mainkban bővebb felvilágosí­tást fogunk adni. FIZESSEN ELŐ -pß OTT LAPUNKRA bizonyos, hogy az utóbbi el­nevezés stilszerübb lett volna. Nem mintha az összeomlás ve­szélye fenyegette volna, ha­nem a jellege a "vesézésen" kívül tagadhatatlanul a kártya volt. Az én számomra nagy meg­tiszteltetés Volt, ha néha-néha "fiatal koromra és büntetlen előéletemre" való tekintettel — köztük lehettem. Ez annyival is inkább ért­hető, mivel én nem voltam hi­vatásos iró vagy hirlapiró. Megmondom őszintén, hogy kezdetben nem sok vizet za­vartam ebben a kedves és örökké vidám bohém társa­ságban. Inkább csodáltam őket és némelyeket utánozni próbáltam. Sajnos — amint a mellékelt ábra mutatja — nem sok eredménnyel. * * * Ebben a helyiségben — ob regnet ob schön — minden es­te megjelent két öreg kucsé­ber. Az egyik mindenféle nya­lánkságot hordott a nyakába akasztott kosarában, a másik 1 pedig ezerféle apróságot, a j cipőfűzőtől kezdve a hashaj­­í tóig. Mindegyik egy piszkos j zsákocskát dugott az orrunk alá. Ebben a titokzatos zsák­­; ban macska helyett kis szá­mozott kockák voltak. És mi- 1 közben az ember a láthatat­­| lan kockák között kotorászott, egy bűvös szócskát kellett ki­mondani: páros vagy párat­lan." Olyan komoly ábrázattal rázogatta az ipse a zsákot, i mintha lelkének minden üd­­; vössége forogna kockán- (a számozott kockán.) ; Én rendszerint nyertem — j de tapasztalatokat csupán* 1; : mert ha páros számot mond­tam, páratlan számot húztam I ki, vagy pedig megfordítva. ! Persze a bűvös zacskót meg ! sem érinthettük addig, mig le j nem guberáltuk a 20 kemény ! krajcárt az álmos, de azért ; mindég éber kucséber kérges tOlT j Cr£rX'C. * * * A két kucséber közül az egyik cseh volt, a másik len­gyel, de inkább azt lehetett gondolni, hogy a magyaror­szági Ócsárol valók, mert ál­landóan egymást ócsárolták. Én rendszerint — a hona ál­lapotán busuló lengyelt része­sítettem előnyben, mert mint állandó kundshaftnak néha — próba szerencse alapon — egy-egy ingyenes próba hu­­j zást engedélyezett. A helyzet ugyanis az volt, hogy minden húzásért két piculát, azaz 20- 20 krajcárt kellett leszurkolni. Az eredmény természetesen a próbáknál nyerés volt... Megnyertem azt a húsz vasat, amit a derék lengyel könyö­­rületből nekem elengedett. , * * * | Ez a két éjjeli bagoly azért J valahogy sohasem keresztez­ték egymás útjait. Lehetséges, hogy egy genfi megegyezés alapján a lengyel mindig éj­fél előtt jelent meg, viszont a cseh rendszerint csak éjfél után. Egyszer egy hajnalhasadás­kor a cseh kucsébertől is kér­tem egy próbahuzást, mint­hogy éppen fogkefére fájt a fogam, de lehet, hogy bajusz­pedrőre volt szükségem. Ak­­kortájban bajusz dolgában di­vat volt Vilmos császárt utá­nozni. A vén csehonnai azon­ban mélységes felháborodás­sal utasított vissza. Remek cseh-morva tájszólással mond­ván: — "Énnálunk nincsen bróba"! "Megérté fiadal ur minget?" Én megértem magát Vencel bácsi — mondom sze­líden — de a lengyel kucsé­ber mindennap enged egy pár próba húzást. — "Árral én. nem tehetek, ha ü engedi ma­gának kirem szipen, merhogy ü van egy őrült kucséber". "Eztetet akár mégis mondhatja neki a fiatalurfi." Ez után az eset után vala­hányszor benyitott a lengyel kucséber, a javíthatatlan bo­hém társaság valamelyik tag­ja igy kiáltott fel: "Itt van az "őrült kucséber." Nem állítom, de lehetséges­nek tartom, hogy az "őrült kucséber" igy született meg. Fájó nostalgiával gondolok vissza fiatalkorom eme szép emlékére, mégis hálás vagyok Lukács kollegámnak, aki el­beszélésével ifjúságom egyik szines mozaikját most felidézte 'bennem. Vol. XXXIV. évi. No. 11. uá»u Trenton, N. J., 1953 március 1% HUNGARIAN-AMERICAN WEEKLY HsSSr.Xí! ÖffHÄL Ökcayv „ Z g r^Zw w*» g£ Előfizetési éra egy évre $1.50. Canadába és Európába $3.00. —Telephone: 3-4910. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 27 Hancock Ave., Trenton. N. i SZER KÉSZT ÖI ÜZEMET Egy hü olvasómnak. Nagyon jól esett nekem a Te kedves meleghangú és biztató soraid. Valóban az n helyzet, hogy aki nyilvános­ság előtt szerepel, annak meg kell barátkozni azzal hogy szereplésének útjait nem min­dég virágok szegélyezik, néha sarat is dobálnak feléje. Bi­zonyára Te is ismered ezt á szinigaz kis versikét, mely he; jól emlékszem igy hangzik: "Ha találkozom lócsiszárral, Aki engem be ken sárral, Nem pörölöm, Tovább megyek és letörölöm" Tökéletesen igazad van ab­ban, hogy aki az arany kc>­­zéputon halad — mint jóma­gam is — az kiteszi magát annak, hogy utjának mindkét oldalán ólálkodó "ordasok” néha észrevétlenül megtámad­ják és megmarják. Aki szereti a simogatást, annak ki kell állani az ütéseket is. Népsze­rűbben kifejezve, aki rendsze­resen foglalkozik hrlapirással, az valamikor dicséretekben ré­szesül, valómkor ócsárlások­­ban. Előre is örvendek a beígért látogatásodnak. Addig is há­lásan köszönöm a Te értékes baráti együttérzésedet. Ténylegesen az a helyzet, ahogy Te bölcsen megállapí­tottad, hogy t. i. a két szélső­ségről jövő bárdolatlan durva sértések számomra dicséretet jelentenek-.. |, Kevés olyan hi.lapiró van • lezen a csúffá tett sártökén, 'akit rosszindulatú alacsony­­rendű és főleg elfogult embe­rek nyíltan vagy burkoltan meg ne támadtak volna. Az ilyen ízléstelen gúnyo­lódó és bambán átlátszó ot­romba támadások — mint­hogy igazságtalanok — úgy pattannak önmaguktól széjjel, mint könnyű szappanbubboré­­kok. Mindezeket amit itt elmon­dottam, Andy Endre egyik gyönyörű versében igy fejezi ki: > "Alkonyotok és délibábok Százszor is megfogták a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csordák mohón lelegelték." Lukács Ernő. ZILAHY SÁNDOR tár­sulata március 14-én, szombat este játszik a Magyar OtthonbanL 16 napos bus kirándulás Miami Floridába.,, 'Tuhászlegény, szegény Ji i* hászlegény" gyönyörű dala >■ táncos 3 felvonásos operett * magyar nép életéből. — Belé­pőjegy csupán egy dollár -­­számozott hely nem lesz, min­denki oda ül, ahová akar. Újra magyar nótától less hangos Magyar Amerika és Kanada. Petőfi halhatatlan köl­teménye elevenedik meg ope­rett formában és jön el után­­nunk a messze idegenbe. Vele' 1 jön a magyar róna minden j szépsége és romantikája. Egy I estére virágos faluvá, virágos, akácillatos magyar udvarrá fognak átalakulni az amerikai és kanadai magyr lakta váro­sok színpadjai. Öröm, könny és kacagás lesz a nézőtéren. Régi boldog emlékek kelnek életre, ennek az izzigÍvérig magyar népies operettnek nyomán. A sze­gény juhászlegény és Mkula Juliska szerelme. A gazdag falusi biró pénzzelbélelt erszé­nye. Ézv. Mikuláné házsártor­­kodása. A poliükus csizmadia furfangja. Tiliba Józsi együgyü kondás gyerek csintalankodá­sai belefognak markolni a magyar szivekbe. A szereplők tündérszép magyar ruhákban olyanok lesznek, mint a ma­gyar virágos kert szines bok­rétája. Valóságos álmot fo­gunk látni, régi szép ifjúsá­gunk édes, muzsikus álmát. Ez alkalommal nem grófok, huszártisztek dőzsölése, hanem a magyar faj igazi gyerme­keinek öröme, bánata, köny­­nye, kacagása kerül színpad­ra. Pénzzel nem lehet megfi­zetni, amit ez az aranyos nép­színmű operett vált ki majd a szivekből. RÉGI SZÉP FELEJTHETETLEN DALOK: Juhászlegény, sze­gény jfchászlegény, Este van már késő este, Rásüt a nap a búzára piros melegen, Kis ci­cám, tubicám, Lesz kicsi há­zunk nádfedeles, Legeltetem a nyájamat az alföldi napsütöt­te rónán, Ott, ahol folyik a négy folyó, Van egy ország, árva ország, Temiattad járok mindig talpig feketébe, Zug az erdő, zug a nádas, Hazám, »hazám, öbbet ér egy asszony, mint egy lány, lány, Nincs nekem se anyám, se hazám, mind mind a magyar dalköl­tészet remekei. Fontos, kell, hogy ezt az operettet minden magyar lássa. Ez az operett The Ladies of the Jolly Widows Club egy nagyon él­vezetes 16-napi bus kirándu- Miami,- Floridába. Ez a kirándulás teljesen el fog térni az eddig ismert bus ki­rándulásoktól, ennek a kirán­dulásnak minden egyes moz­zanata élvezettéljes lesz. Oda menet háromszor fognak meg­­állani, éjjelen át alaposan ki fogják aludni magukat, s az első ilyen megálló állomás a történelmi nevezetességű Richmond, Virginia lesz, majd Orangeburg S. Carolina és igy tovább. Helyszűke miatt nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy jobban aláfestsük e ki­rándulás szépségeit, majd jö­vő heti lapszámunkban bőveb­ben fogunk foglalkozni vele. Addig is bővebb felvilágosítás nyerhető az alanü telefon számokon — Phone Trenton 3-3784 vagy 6-2404. 'Magyarul : is kaphat felvilágosítást. Kerestetés Keressük, néhai Bartha Mi­hály, 27 Jersey St., Trenton, N. J. testvérét, Bartha Erzsé­betet, vagy annak gyermekeit örökség végett. Tudtunkkal Perth Amboy, N. J.-ben lak­nak. Akik tudnak róluk, tudas­sák a Jersey Híradó kiadóhi­vatalát, 27 Hancock Avenue, Trenton 10, New Jersey. üzenet magyar szivektől ma­gyar sziveknek. Ez az operett már nem is színház, hanem a magyar szivek sirvafakadó né­ma imádsága . . . annyira magyar • . . Juhász legény, szegény juhász legény operett meséje. I. felvonás Gergő, szegény juhászlegény nagyon szerelmes özvegy Mi­kuláné, gazdag korcsmárosné Juliska leányába. A szép leány szive is hajlik a deli szép legény felé. A jómódú korcsmárosné gazdag ' férjet szeretne a leányának és nem jó szemmel kiséri a szerelme­seket. Hiszen Juliskája nem­csak a legszebb, de egyúttal a leggazdagabb lány is a fa­luban. Nemcsak Gergő jár Ju­liska után, hanem a falu bí­rója és a vén politikus csiz­madia: Bibák Péter is. Juliska nem igen törődik szegény, kopasz fejével, de annál in­kább megfelelne az öreg, de (Folytatása a 4-ik oldalon) MÁRCIUS 15-IKf ÜNNEPÉLY A MAGYAR OTTHONBAN MOST VASARNAP Fényes keretek közt kódol a trentoni magyar­ság a 48-as szabadsághősök emléke előtt. — Ünnepi műsor. — Congressman Howell és Ft. Kiss A. Gyula az ünnepi szónokok. A trentoni és környékbeli magyarság fényes keretek kö­zött fogja megünnepelni most is, mint minden évben az 1848-as szabadsághősök emlé­két. Ebben az évben Amerika magyarságának különöskép­pen kell kihangsúlyozni azok-Hon. Charles R. Howell szövetségi képviselő nak a szabadság eszméknek a fontosságát, melyekért a 48- as szabadság hősök meghal­tak. Különösképpen azért, mert ezeket a szabadság eszméket ismét sárba taposták. 10 mil­lió magyar a régi hazában a legrettenetesebb rabságban ól. Halálra van ítélve. S ha a szabad világban élő magyar­ság idejében nem cselekszik, akkor a kommunista zsarno­kok kiirtják őket a föld színé­ről. A szabad világban élő magyarság kötelessége felhív­ni Amerika politikusainak a figyelmét arra a rettenetes gazságra, amit a vass függöny mögött a szabadság szerető magyar néppel végeznek ke­gyetlen zsarnokaik. Ez a cél vezette a trentoni magyarsá­got, amikor egy amerikai po­litikust kért fel az ünnepély ,egyik szónokául Congressman Charles R. Howell személyé­ben, aki a magyaroknak nagy barátja, s hisszük, minden le­hetőt meg fog tenni magas hivatalában a leigázott ma­gyarság felszabadításáért. A március 15-iki ünnepé­lyen ének, szavalat, zene, magyar tánc számok fogják elénk varázsolni a nagy na­pok emlékét. Az egyházak, Egyletek Nagybizottsága ez­úton is szeretettel hívja meg Trenton és környéke magyar­ságát az. ünnepélyre. AZ ÜNNEPÉLY MŰSORA: 1. Megnyitó: Kremper Ignác a Magyar Otthon elnöke 2. Nt. Béky Zoltán esperes átveszi az ünnepély levezetését. 3. Amerikai Himnusz: Énekli Orosz Lili ének és zongora ta­nárnő. 4. Megnyitó ima: Nt. Koncz Ferenc lelkész. 5. Nemzeti dal, szavalja: Nagy Gábor. 6. Ének szóló: Kovács János, zongorán kíséri Orosz Lili. 7. Magyar tánc: A Szent István iskola növendékei. 8. Ünnepi beszéd: Tartja Honorable Charles R. Howell washingtoni képviselő. 9. Zene számok: A Baptista Egyház Zenekara. Karmester Mr. Czeizinger. — SZÜNET — 10. Magyar kettős: Kish Joyce és Bárczay Éva, a függ. ref. egyház iskolájából. 11. Hazafias szavalat: Olchváry Judit rádió bejelentő. 12. Énekszóló: Rotter Annus, zongorán kiséri Orosz Lili. 13. Magyar tánc: Urbán Dianna és Seaman Marie. 14. »Alkalmi beszéd: Ft. Kiss A. Gyula róm. kath. plébános, a Nagybizottság elnöke. 15. Élőkép és ének: A Szent István iskola növendékei. 16. Záró ima: Rév. Biró Mihály baptista lelkész. 17. Magyar Himnusz: Énekli a közönség. Az ünnepély délután 2 óra 30 perckor pontosan kezdődik. Trenton és környéke magyarságát ismételten meghívja AZ EGYHÁZAK ÉS EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. Húsvéti közös áldozás Mint minden előző évben, úgy az idén is meg fogja tar­tani húsvéti közös áldozását a Szűz Mária Női Egylet, mely­re ezúttal is felhívjuk a tagság szives figyelmét. A közös szent áldozás fekete vasárnap már­cius 22-én lesz. Kérjük tehát a tagságot, hogy mindenki végezze közösen az egylettel szent áldozását a fél 10 órai 'szent misén. Kérem a tagokat 9 órára gyülekezni szívesked­jenek a Szent István iskola alsó termében, hogy közösen vonuljunk be a lobogóval. Tisztelettel, Francsák Albertné, elnök Tóth Istvánné, jegyző A Szent István Egyház arany jubileuma Nagy a mozgolódás a Szent István Római Katholikus Egy­ház kebelében, mivel 1953 május 31-én fogják megünne­pelni az egyházközség 50 éves fennállását olyan pompával, mely teljesen egyedülálló lesz a trentoni magyar kolónia éle­tében. Az egyházközség aranyjubi­leuma érdekében máris nagy­ban készülődik az a hatalmas bizottság, melyet Főtiszt. Kiss Gyula és káplánja Rev. Ni­cholas C. Murphy hívtak egy­be. Jövő heti lapszámunkban bővebben foglalkozunk ezzel az ünnepéllyel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents