Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1953-07-23 / 30. szám
IERSEY HÍRADÓ 1953 julius 23. íUf)«l»nik minden c«0t5rtík*» SzerkeutS é* kiadói GERENDAY D. MIKLÓS Üzletvezető: GERENDAY B. ANNA lurkeiztőiég ót kiadóhivatal i ti Haaeock Ave. 10, Trenton, N. f. Telefon: 3-4910 Egye« «zürn ára 9 cent. Publúhed every Thttnday Editor and PublUher NICHOLAS D. GERENDAY Bu*ine«e Manager: ANNA B. GERENDAY Editorial and Publishing Offieai 27 Hancock Ave. 10, Trenton, N. | Phone 3-4910 Single copy 3 centa totgred a« Second-CIaa« Mail Matter November 30th, 1921, at the Poei Office in Trenton, N. J„ ander the Act of March, 1870. Roeblingi képviselőnk Szántai Mihály A SZENT ISTVÁN SEGÉLYZŐ EGYLET ROEBLINGI OSZTÁLY BETEGEINEK NÉVSORA Mrs. Theresa Burhus, Fifth Ave., Roebling. Mrs. John Móricz, Hedding. Eugnee Dorr, Alden Avenue, Roebling Ifj. Szabó János, titkár , t 101 Third Avenue f* i Roebling k -----o------Figyelem A Roeblingi Egylet össztagságának ezúton is szives tudtára adjuk, hogy a nyári szezon beálltával junius, julius és augusztus hónapokban nem tartunk gyűléseket, — csupán pénzszedést reggel 9 órától déli 12 óráig. Kérjük a tagságot, hogy ne maradjanak el havi fizetéseikkel. Ifj. Szűcs János, elnök. FÍZESSEN ELŐ W LAPUNKRA A Roeblingi Függ. Ref. Egyház hírei. Lelkész: Ábrabóm Dezső Vasárnapi iskola 8:30-kor. Angol istentisztelet 9:30-kor. Magyar istentisztelet 10:30- kor.-----o—— NYÁRI ISKOLA vizsgája és a piknik augusztus 2-án vasárnap lesz.-----o----PIKNIK HELY vásárlására önkéntes adományokat adók kérjük szóljanak az egyház pénztárnokának. Ki-ki tehetsége szerint adjon erre a célra. Ne várja egyik tag sem a másikat, hanem jó szántából adjon mindenki, ahogoy Isten megáldotta.-----o----AZ ISTENTISZTELETEK látogatására hivom fel a figyelmet. Aki vakációra megy is, vagy vasárnap kirándul, első dologa legyen az Isten házában való imádság. TAKARÉK BETÉTEK HIVATALOS ÓRAK HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG REGGEL 9.-30-TÓL DÉLUTÁN 5 ÓRÁIG. ; MANÓN LESCAUT REGÉNY Irta-. Prpvost Abbé Fordította: Scrtgó Ernő Szavaimból kívehette érzéseimet, mert jóval tapasztaltabb volt nálam: akarata ellenére küldik kolosotorba, bizonyára, hogoy elébe vágjanak a könnyű életre való hajlandóságának, mely már akkor is megnyilvánult benne és amely később kútfeje lett minden bajának és az enyémeknek is. Szülői kegyetlen szándéka ellen harcba vittem az összes érveket, melyeket bimbózó szerelmem és iskolás ékesszólásom sugalmazott. Ő nem adta se a szigorút, se a gőgöset. Egy pillanatnyi hallgatás után beismerte, hogy nagyon jól tudja: boldogtalan lesz, de az Ég nyilván igy akarja, mert semmiféle utat se enged neki, hogy kikerülje. Szolid tekintete, a bájos szomorkodoás, ahogy e szavakat mondta, hogy inkább sorsom végzete mely romlásom leié taszitott, nem engedte, hogy csak egy pillanatig is habozzam a válasszal. Biztosítottam, hogoy ha csak egy kicsit is már épiteni becsületességemre és a végtelen vonzódásra, mely máris megvan bennem iránta: életemet arra fogoom használni, hogy kiszabadítsam szülői zsarnoksága alól és boldoggá tegyem. Később, ha erre gondoltam, mindig csodálkoztam, hogy honnan volt akkor eez a bátorságom és hogy a nyelvem iigy megoldódott, de hát az emberek nem tartották volna istennek Ámort, ha nem művelne gyakran ily csodákat. És csak sürgettem tovább. A szép ismeretlen tudta, hogy az én koromban nem hazudik az ember; bevallotta, hogy ha tudnék valami módot a megszabadítására, azt hiszi, hogy többel tartozna nekem, •mint az életével. Ismételtem, hogy kész vagyok érte mindenree, de mert nem volt elegendő tapasztalatom, hogy azon nyomban kieszeljem, mit lehetne tenni, csak az általános fogadkozásnál maradtam, ami nem igen segíthetett se rajta, se rajtam. Közben öreg kísérője visszajött és minden reménységem hajótörést szenvedet volona, ha a kisleánynak nem lett volna elég találékonysága, hogy pótolja az én tanácstalanságomat. Nagy meglepetésemre, mikor kísérője odalépett hozzánk, unokafivérének nevezett és a legkisebb zavar nélkül kijelentette, hogy miután oly szerencsés volt és Amiensben találkozhatott velem, a kolostorba való belépését holnapra halasztja, hogy ma este még együtt vacsorázhassoon velem. Rögtön megértettem a cselvetést és megszállásra egy olyan vendégfogadót ajánlottam, melynek gazdája, ki azelőtt kocsis volt apámnál, teljesen rendelkezésemre állott. Magam vezettem el oda, miközben az öreg kisérő folyton dohogott magában, Tiberge barátom pedig, ki mitsem értett az egészből, hallgatagon jött utánunk. Beszélgetésünkből nem hallott egy szót se; mialatt én a szép ismeretlenne Ibeszéltem, ő egymagában őgyelgett az udvaron. Miután tartottam bölcs intelmeitől, megkértem, végezzen el helyettem valami dolgot és igy eltávolítottam a közelemből és megvolt a gyönyörűségem, hogy mikor a vendégfogadóba értünk, egyedül maradtam szivem királynőjével. Csakhamar reájöttem, hogy kevésbé vagyok gyermek, mint ahogoy gondoltam. Szivembe ezer gyönyörűséges érzés áramolt, melyekről eddig sejtelmem se volt; egész testemet valami édes melegség járta át. Mintegy önkívületben voltam, úgy hogy pár percig nem is tudtam szólni és csak szemeim beszéltek. Manón Lescaut kisasszony — igy nevezte meg magát — nagyon megelégedettnek lát- i szott bájai e hatásával. Úgy I véltem észrevehetni, hogy ő se volt kevésbé felindulva, mint én; bevallotta, hogy kedves vagyok és nagyon szeretné, ha nekem köszönhetné szabadulását. Tudni akarta, ki vagyok és mikor megmondtam, még jobban tetszettem neki, mert közönséges származású lévén, hizelgett neki, hogy olyan valakit hóditott meg, mint engem. Azon tanakodtunk, hogy miként lehetnénk egymásé. Hosszú keresgélés után nem találtunk erre nézve más módot, mint a szökést. Ki kellett játszani a kísérőt, kivel bárcsak cseléd volt, csinyján kellett bánni. Abban állapodtunk meg, hogy az éj folyamán gondoskodom postakocsiról és kora hajnalban, még mielőtt börtönőre felébredt, eljövök érte a fogoadóba, titkon elosonunk és egyenesen Párísba megyünk, hol, mihelyt megérkeztünk, megesküszünk egymással. Nekem volt körülbelül ötven tallérom, ennyit takarékoskodtam össze; neki úgy kétszer ennyi. Tapasztalatlan gyermekekként azt képzeltük, ennyi pénz sohasem fogy el, de azért még más segélyforrások megnyílására is számítottunk. Miután elégedettebben, mint valaha is életemben, végeztem a vacsorázással, távoztam, hogy hozzáfogjak tervünk meg valósításához. Az intézkedés annál könnyebb volt, mert hogy, miután másnap haza szándékoztam indulni apámhoz, holomim már össze volt csomagolva. Minden vesződség nélkül elvitethettem málhámat és lefoglaltam a kocsit; reggeli öt órára, vagyis akkorra, amikor a város kapui megnyílnak. Azonban mégis támadt egy akadály, melyre nem számítottam és amely majdnem meghiúsította tervemet. (Folytatása következik) New Jersey Chapter National Society for Cripplod Children ond Adott* r Nem akarjuk feladni á hajót •Néhány komoly szó Amerika magyarságához Annak a szivetfacsaró tragédiának láttán, mely tengerentúli testvéreinket 1945-ben érte, jótakaró amerikai magyarságunknak egyhangú kívánságára jött létre Segély Akciónk, Annak kívánságára állottunk az élre, hogy a mozgalmat szolgáljuk, kiszélesítjük. Hogy jót tehessünk. Négy esztendeje múlott immár, hogy amerikai magyarságunk dollárjainak százezreit juttattuk át a tengeren élelem, ruha, felszerelés vagy orvosság formájában. Hála-levelek tízezrei jöttek a segítés nyomán arról a Magyarországról, mely idegen uralom járma alatt nyög ma is. Amerikai magyarságunk méltán érezhette, hogy hivatást tölt be, amikor ad, szívesen ad, abból amit neki Isten adott. Aztán jöttek a hontalanok, a menekültek panaszai: "Velünk senki sem törődik, éhezünk, mezítelenek vagyunk, sir bennünk a lélek” .... Az ő gondjukat is fel kellett vennünk. Adnunk kellett abból a csökkenő kevésből, ami hozzánk eljutott. Mostanában azonban mintha ez a kevés is apadóban volna. Mintha nem volnának most már nyitott fülek, résztvevő szivek, adakozó kezek. Mi nem érthetjük meg ezt a közönyösséget. Miránk Amerika magyarsága azt bízta, hogy kiáltó szó legyünk. Kiáltunk tehát: A nyomorúság nem szűnt meg, magyar testvéreink tízezrei hontalanul, munkátlanul s reményvesztetten lézengenek idegen országok nehezen tűrt vándoraiként. Segíteni kell rajtuk. Ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha itteni magyarságunk a munkában és áldozatban meg nem lankad. Mi nem akarjuk feladni a hajót, a szeretetnek tengereken keresztüljáró segítő hajóját. Nem hisszük azt sem, hogy magyarságunk ezt kívánná tőlünk. Akkor tehát, az Isten szent szerelmére, szedjük össze erőinket egy újabb lendületre. Tartsunk “Tag Day”-két, mint Pittsburgh és Philadelphia tette, rendezzünk bazárokat, összejöveteleket, mint New York tervezi. Keressük meg azokat, akik meg tudják érteni a magyar nyomorúság jaj-kiáltásait. Mert vannak ilyenek. Csak osztályaink meg ne restüljenek, régi munkásaink el ne kedvetlenedjenek. Központunk s közülünk bárki szívesen segít ebben a munkában akár személyesen is, bármikor és bárhol. írjanak, szóljanak és hívjanak, ahol munkánkat akarják. Mert mi nem akarjuk feladni a hajótl LUKÁCS EDE honfitársunk pop-masszázs b. és fogyasztó intézete KINGSLEY ARMS HEALTH BATHS 11 So. Broad St Trenton, N. J. Szeretettel az Amerikai Magyar Segélyakció Központi Intéző Bizottsága Szántó Lajos országos elnöke Cukor Mór jogtanácsos. Borshy K. György Rév. Gáspár János Dobozy Arthur elnök, alelnök. titkár. F. Nagy Lajos ellenőr. Dr. Kerekes Tibor coordinator. Dr. Cholnoky Tibor, Grega Dezső, Király Imre, Dr. Márk Béla, Szegedy L. István, Dr. Takaró Géza. Hétfőn, kedden, szerdán, csiit. a hölgyek részére pénteken, szombaton, vasárnap a férfiak részére Telefonálja be, hogy mikor szeretné igénybe venni e modern gyögy-masszázs és fogyasztó intézet szolgálatát " TELEFON SZÁM: 2-5590 VÁGJA LE! TÖLTSE KI1 #■mr *mt pmmt gmj* KÜLDJE BEÍ AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc* 165 West 46th Street (Room 809) i New York 19, N. Y. * I Mellékelten küldök Név: ........................ * — * UCca, szám............. YárOS ...ysagaag. dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segítésére*
