Jersey Hiradó, 1953 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1953-07-23 / 30. szám

IERSEY HÍRADÓ 1953 julius 23. íUf)«l»nik minden c«0t5rtík*» SzerkeutS é* kiadói GERENDAY D. MIKLÓS Üzletvezető: GERENDAY B. ANNA lurkeiztőiég ót kiadóhivatal i ti Haaeock Ave. 10, Trenton, N. f. Telefon: 3-4910 Egye« «zürn ára 9 cent. Publúhed every Thttnday Editor and PublUher NICHOLAS D. GERENDAY Bu*ine«e Manager: ANNA B. GERENDAY Editorial and Publishing Offieai 27 Hancock Ave. 10, Trenton, N. | Phone 3-4910 Single copy 3 centa totgred a« Second-CIaa« Mail Matter November 30th, 1921, at the Poei Office in Trenton, N. J„ ander the Act of March, 1870. Roeblingi képviselőnk Szántai Mihály A SZENT ISTVÁN SEGÉLYZŐ EGYLET ROEBLINGI OSZTÁLY BETEGEINEK NÉVSORA Mrs. Theresa Burhus, Fifth Ave., Roebling. Mrs. John Móricz, Hedding. Eugnee Dorr, Alden Avenue, Roebling Ifj. Szabó János, titkár , t 101 Third Avenue f* i Roebling k -----o------­Figyelem A Roeblingi Egylet össztag­­ságának ezúton is szives tud­tára adjuk, hogy a nyári sze­zon beálltával junius, julius és augusztus hónapokban nem tartunk gyűléseket, — csupán pénzszedést reggel 9 órától déli 12 óráig. Kérjük a tagságot, hogy ne maradjanak el havi fizetéseik­kel. Ifj. Szűcs János, elnök. FÍZESSEN ELŐ W LAPUNKRA A Roeblingi Függ. Ref. Egyház hírei. Lelkész: Ábrabóm Dezső Vasárnapi iskola 8:30-kor. Angol istentisztelet 9:30-kor. Magyar istentisztelet 10:30- kor.-----o—— NYÁRI ISKOLA vizsgája és a piknik augusz­tus 2-án vasárnap lesz.-----o----­PIKNIK HELY vásárlására önkéntes adomá­nyokat adók kérjük szóljanak az egyház pénztárnokának. Ki-ki tehetsége szerint adjon erre a célra. Ne várja egyik tag sem a másikat, hanem jó szántából adjon mindenki, ahogoy Isten megáldotta.-----o----­AZ ISTENTISZTELETEK látogatására hivom fel a fi­gyelmet. Aki vakációra megy is, vagy vasárnap kirándul, első dologa legyen az Isten házában való imádság. TAKARÉK BETÉTEK HIVATALOS ÓRAK HÉTFŐTŐL PÉNTEKIG REGGEL 9.-30-TÓL DÉLUTÁN 5 ÓRÁIG. ; MANÓN LESCAUT REGÉNY Irta-. Prpvost Abbé Fordította: Scrtgó Ernő Szavaimból kívehette érzé­seimet, mert jóval tapasztal­tabb volt nálam: akarata elle­nére küldik kolosotorba, bizo­nyára, hogoy elébe vágjanak a könnyű életre való hajlan­dóságának, mely már akkor is megnyilvánult benne és amely később kútfeje lett min­den bajának és az enyémek­­nek is. Szülői kegyetlen szán­déka ellen harcba vittem az összes érveket, melyeket bim­bózó szerelmem és iskolás ékesszólásom sugalmazott. Ő nem adta se a szigorút, se a gőgöset. Egy pillanatnyi hall­gatás után beismerte, hogy nagyon jól tudja: boldogtalan lesz, de az Ég nyilván igy akarja, mert semmiféle utat se enged neki, hogy kikerülje. Szolid tekintete, a bájos szo­­morkodoás, ahogy e szavakat mondta, hogy inkább sorsom végzete mely romlásom leié taszitott, nem engedte, hogy csak egy pillanatig is haboz­zam a válasszal. Biztosítottam, hogoy ha csak egy kicsit is már épiteni becsületességemre és a végtelen vonzódásra, mely máris megvan bennem iránta: életemet arra fogoom használni, hogy kiszabadítsam szülői zsarnoksága alól és bol­doggá tegyem. Később, ha er­re gondoltam, mindig csodál­koztam, hogy honnan volt ak­kor eez a bátorságom és hogy a nyelvem iigy megoldódott, de hát az emberek nem tar­tották volna istennek Ámort, ha nem művelne gyakran ily csodákat. És csak sürgettem tovább. A szép ismeretlen tudta, hogy az én koromban nem hazudik az ember; bevallotta, hogy ha tudnék valami módot a megszabadítására, azt hiszi, hogy többel tartozna nekem, •mint az életével. Ismételtem, hogy kész vagyok érte min­­denree, de mert nem volt ele­gendő tapasztalatom, hogy azon nyomban kieszeljem, mit lehetne tenni, csak az általá­nos fogadkozásnál maradtam, ami nem igen segíthetett se rajta, se rajtam. Közben öreg kísérője visszajött és minden reménységem hajótörést szen­vedet volona, ha a kisleány­nak nem lett volna elég talá­lékonysága, hogy pótolja az én tanácstalanságomat. Nagy meglepetésemre, mikor kísérő­je odalépett hozzánk, unokafi­vérének nevezett és a legki­sebb zavar nélkül kijelentette, hogy miután oly szerencsés volt és Amiensben találkozha­tott velem, a kolostorba való belépését holnapra halasztja, hogy ma este még együtt va­­csorázhassoon velem. Rögtön megértettem a cselvetést és megszállásra egy olyan ven­dégfogadót ajánlottam, mely­nek gazdája, ki azelőtt kocsis volt apámnál, teljesen rendel­kezésemre állott. Magam vezettem el oda, miközben az öreg kisérő foly­ton dohogott magában, Tiber­ge barátom pedig, ki mitsem értett az egészből, hallgatagon jött utánunk. Beszélgetésünk­ből nem hallott egy szót se; mialatt én a szép ismeretlen­ne Ibeszéltem, ő egymagában őgyelgett az udvaron. Miután tartottam bölcs intelmeitől, megkértem, végezzen el he­lyettem valami dolgot és igy eltávolítottam a közelemből és megvolt a gyönyörűségem, hogy mikor a vendégfogadóba értünk, egyedül maradtam szi­vem királynőjével. Csakhamar reájöttem, hogy kevésbé vagyok gyermek, mint ahogoy gondoltam. Szi­vembe ezer gyönyörűséges érzés áramolt, melyekről ed­dig sejtelmem se volt; egész testemet valami édes meleg­ség járta át. Mintegy önkívü­letben voltam, úgy hogy pár percig nem is tudtam szólni és csak szemeim beszéltek. Manón Lescaut kisasszony — igy nevezte meg magát — nagyon megelégedettnek lát- i szott bájai e hatásával. Úgy I véltem észrevehetni, hogy ő se volt kevésbé felindulva, mint én; bevallotta, hogy ked­ves vagyok és nagyon szeret­né, ha nekem köszönhetné szabadulását. Tudni akarta, ki vagyok és mikor megmond­tam, még jobban tetszettem neki, mert közönséges szár­mazású lévén, hizelgett neki, hogy olyan valakit hóditott meg, mint engem. Azon tana­kodtunk, hogy miként lehet­nénk egymásé. Hosszú keresgélés után nem találtunk erre nézve más mó­dot, mint a szökést. Ki kellett játszani a kísérőt, kivel bár­csak cseléd volt, csinyján kel­lett bánni. Abban állapodtunk meg, hogy az éj folyamán gondoskodom postakocsiról és kora hajnalban, még mielőtt börtönőre felébredt, eljövök ér­te a fogoadóba, titkon eloso­nunk és egyenesen Párísba megyünk, hol, mihelyt meg­érkeztünk, megesküszünk egy­mással. Nekem volt körülbelül ötven tallérom, ennyit takaré­koskodtam össze; neki úgy kétszer ennyi. Tapasztalatlan gyermekekként azt képzeltük, ennyi pénz sohasem fogy el, de azért még más segélyfor­rások megnyílására is számí­tottunk. Miután elégedettebben, mint valaha is életemben, végeztem a vacsorázással, távoztam, hogy hozzáfogjak tervünk meg valósításához. Az intézkedés annál könnyebb volt, mert hogy, miután másnap haza szándékoztam indulni apám­hoz, holomim már össze volt csomagolva. Minden vesződ­­ség nélkül elvitethettem mál­hámat és lefoglaltam a kocsit; reggeli öt órára, vagyis ak­korra, amikor a város kapui megnyílnak. Azonban mégis támadt egy akadály, melyre nem számítottam és amely majdnem meghiúsította terve­met. (Folytatása következik) New Jersey Chapter National Society for Cripplod Children ond Adott* r Nem akarjuk feladni á hajót •Néhány komoly szó Amerika magyarságához Annak a szivetfacsaró tragédiának láttán, mely tengerentúli testvéreinket 1945-ben érte, jótakaró ameri­kai magyarságunknak egyhangú kívánságára jött létre Segély Akciónk, Annak kívánságára állottunk az élre, hogy a mozgalmat szolgáljuk, kiszélesítjük. Hogy jót te­hessünk. Négy esztendeje múlott immár, hogy amerikai magyarságunk dollárjainak százezreit juttattuk át a ten­geren élelem, ruha, felszerelés vagy orvosság formájában. Hála-levelek tízezrei jöttek a segítés nyomán arról a Magyarországról, mely idegen uralom járma alatt nyög ma is. Amerikai magyarságunk méltán érezhette, hogy hi­vatást tölt be, amikor ad, szívesen ad, abból amit neki Isten adott. Aztán jöttek a hontalanok, a menekültek panaszai: "Velünk senki sem törődik, éhezünk, mezítelenek va­gyunk, sir bennünk a lélek” .... Az ő gondjukat is fel kellett vennünk. Adnunk kellett abból a csökkenő kevésből, ami hozzánk eljutott. Mostanában azonban mintha ez a kevés is apadóban volna. Mintha nem volnának most már nyitott fülek, résztvevő szivek, adakozó kezek. Mi nem érthetjük meg ezt a közönyösséget. Miránk Amerika magyarsága azt bízta, hogy kiáltó szó legyünk. Kiáltunk tehát: A nyomorúság nem szűnt meg, magyar testvéreink tízezrei hontalanul, munkátlanul s reményvesztetten lézengenek idegen országok nehezen tűrt vándoraiként. Segíteni kell rajtuk. Ezt azonban csak úgy tehetjük meg, ha itteni magyar­ságunk a munkában és áldozatban meg nem lankad. Mi nem akarjuk feladni a hajót, a szeretetnek tengereken keresztüljáró segítő hajóját. Nem hisszük azt sem, hogy magyarságunk ezt kívánná tőlünk. Akkor tehát, az Isten szent szerelmére, szed­jük össze erőinket egy újabb lendületre. Tartsunk “Tag Day”-két, mint Pittsburgh és Philadelphia tette, rendezzünk bazárokat, összejöveteleket, mint New York tervezi. Keressük meg azokat, akik meg tudják érteni a magyar nyomorúság jaj-kiáltásait. Mert vannak ilyenek. Csak osztályaink meg ne res­tüljenek, régi munkásaink el ne kedvetlenedjenek. Központunk s közülünk bárki szívesen segít ebben a munkában akár személyesen is, bármikor és bárhol. írjanak, szóljanak és hívjanak, ahol munkánkat akarják. Mert mi nem akarjuk feladni a hajótl LUKÁCS EDE honfitársunk pop-masszázs b. és fogyasztó intézete KINGSLEY ARMS HEALTH BATHS 11 So. Broad St Trenton, N. J. Szeretettel az Amerikai Magyar Segélyakció Központi Intéző Bizottsága Szántó Lajos országos elnöke Cukor Mór jogtanácsos. Borshy K. György Rév. Gáspár János Dobozy Arthur elnök, alelnök. titkár. F. Nagy Lajos ellenőr. Dr. Kerekes Tibor coordinator. Dr. Cholnoky Tibor, Grega Dezső, Király Imre, Dr. Márk Béla, Szegedy L. István, Dr. Takaró Géza. Hétfőn, kedden, szerdán, csiit. a hölgyek részére pénteken, szombaton, vasárnap a férfiak részére Telefonálja be, hogy mikor szeretné igénybe venni e modern gyögy-masszázs és fogyasztó intézet szolgálatát " TELEFON SZÁM: 2-5590 VÁGJA LE! TÖLTSE KI1 #■mr *mt pmmt gmj* KÜLDJE BEÍ AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc* 165 West 46th Street (Room 809) i New York 19, N. Y. * I Mellékelten küldök Név: ........................ * — * UCca, szám............. YárOS ...ysagaag. dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segítésére*

Next

/
Thumbnails
Contents