Jersey Hiradó, 1950 (31. évfolyam, 9-51. szám)

1950-12-21 / 51. szám

as ponom emoente vuu, u.c.iiek a haja hófehér, ellentétben pörge 'bajuszával mely | 'hófekete" volt (vigyázat má- * :olva.) M

Ezek után a nyájas olvasóra S; oizom annak elképzelését, E logy a ez a — máskülönben _ jóindulatú daganat — hogy nézhetett ki.

Egy zord karácsony előtti napon vagy 12 ökröt vitt az öreg ur a "zsibai" vásárba.

A késő délutáni órákban t Bandikának egy táviratot kézbesítettek: “Jó vásárom volt. A tizenegyessel érkezem. Állomásnál bandával várjatok" stop.

Bandika ismerte az apja mulatós természetét különösen, . ha "jó vásárja volt" ennélfogva , va Torma Tónit és bandáját , kivitte a tizenegyes vonat elé, mely több mint egy órai ké- - s séssel, éjfél után nagy nyögé- f sekkel végre bedöcögött.

Megemlítem, hogy a nap folyamán az időjárás nagy hi- * degre fordult és igy a kis öreg i * alaposan átfázva lépett ki az ggyik oldalgombolósból, mi- ' ’ közben a cigány banda rázen- 1 ditett ^ az öreg . legkedvesebb » 1 nótájára: "A mellényem sár- ! , ga piké, szeress rózsám egy ! picikét." | í

Az öreg részben a hidegtől ; ‘ részben a dühtől toporzékolni ( kezdet és Bandikét a pofontól I bizonnyára csak az mentette [ 1 meg, hogy a "apuka" keze a J fütetlen kocsiban valósággal , 1 megdermeded. j :

Sem az idő sem az öreg ur ■ 1 hangulata még harmadnapra í sem derült ki, ellenben kidé- j rült, hogy a zsibai postás kis- ; asszony a hundert, bandának j "spelolta."

Amint r: ’: előbb említettem ! az őre nek a vagyonánál csak r iösvénysége volt nagyobb.

. A következő ke 'ácsony nap- J ján az öreg ur Bandikéval ebé- ; delt együtt a zilahi Tigris szállodában, ahol a pincérek nem

■-----xrm kedve _ la bqr--ex legtcbb-1 szőr elbliccelte

A csehek pimaszságától

nem egészen függetlenül, ab,t ban az időben óh hazánk it ban egy cseh pinasz el-1. nevezésü tészta nagy t- közkedveltségnek . örvendett, r- Tényleg nagyon finom és izs letes volt, különösen a "Tigtl ris" készítményének megyet- szerte hire ^ volt, pláne karás csony napján, t. A közismert "smucián" a

k pincérnél pléh pofával igy adja fel a rendelést. Azután íz hozzon nekem egy nagy adag i- cseh pimaszt, a kis fiámnál: pedig egy kis adagot, g Megérkezik a pincér és c y nagy adagot az öreg elé, c ;t, kis adagot pedig a Bandiké a- nak penderíti oda, a követke | ző rövid, de velős szöveg ki 1" ! séretében:

is j . Itt van kérem a nagy pimas: :u ! és itt a kis pimasz.

VoL XXXI. évi, No. 51. srám.

Trenton, N. J., 1950 dec,

HUNGARIAN-AMERICAN WEEKLY SÜSS*:,*.';? K

SSIdÁÍ1'mkuu A" ofHcial orsan of ,he Societies of Trenton J Epl“ ÍJ, Slü

Előfizetési ára egy érre $1.50, Canadába é» Európába $3.00. —Telephone: 3-4910. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 27 Hancock Are.. Trenton, N í

IGAZ KARÁCSONYI MESE

Irta: SZATHMARY LAJOS

Már harmadik napja egy fenyőerdőben várlak. Nem készítetlek. állásokat, csak épen akkora lukakat kapartok a fagyos földbe, hogy ka Ta

belefeküdtek, úgy beleillelek a lövészgödörbe, mint egy tojás az ember tenyeribe. Nem mertek tüzet rakni, fagyos kezeiket a hónuk alá, meg a Hí

szájukba dugták, topogtak, türelmetlenkedtek. A tisztek idegesen szívták but

egyik cigarettát a másik után, az őrmesterek halkan káromkodtak és a katonák fázlak. égi

Ennivalójuk volt elég, de senkinek nem volt kedve enni.. A fagyos aL

szalona úgy ült a gyomrukban, mint a kő és a szájuk keserű Volt. Szom- köt

jasak voltak valamennyien. Vizük nem volt. A fiatalabbak jégcsapokat bei

törtek le a fenyőágyakról, vagy tiszta havat szopogattak, az öregek szid- tál

iák őket érte és moroglak. Harmincon lehetlek mindössze. Senki nem tud- Ac

ta, még a parancsnokuk se, hogy tulajdonképpen miért Vannak il és mire a

várnak. J

Egy kutya is volt velük, valamelyik A-hagyott faluban csatlakozott hozzájuk és hiába zavarták eleinte, hüségedn velük maradt. Befurta magát a hóba és egész nap aludt. Messziről átjmdó ágyúzás morojloll, néha ^ a közelben csapott be egy-egy lövedék. Ilyeh Bolha — igy nevezték el a ^ katonák a kutyái — még jobban behúzta e lejét és a farkát és szükölt. ,

Reggel óta havazott. Délfelé azután kálit a havazás, nagy, szürke felhők húztak mélyen a fenyők koronája /<?,'.«/, azután kitisztult az ég.

— "Hideg éjszakánk lesz” — mondaßeftäk a katonák egymásnak és magasabbra húzták elnyűtt köpönyegük ,galérját. Akinek még volt háti- a~ zsákja, az mind enorngyot — ruhát kis^rvfti belőle és amit csak leheteti magára szedett. A

Lassan sötétedett. Nyugaton a lemenő laptól, keleten pedig az ágyuk e‘ torkolattüzélől Volt vörös az égalja. Néha perceken át rózsaszín fényben ,u

úszott az erdő. A Vastag hótakaróval fedtíl sötétzöld ágakon megült a a

vörös fény. JM,

— "Nézd komám — mondta egy szjíke gyerek a mellette gugoló sz barátjának — piros-fehér -zöldek az ágak.” I

— "Az a” — mondta a másik, de »cm nézett oda. Egy százszor

olvasott piszkos tábori levelezőlapot nézett. Jamelyen már alig látszott az Írás. Nem is volt fontos, hogy látsszék, hí zen a fiú úgyis betéve tudta már a szöveget. t

Az erőd felelt megjtlenl a Vacsorac üag, Bolha felállt, nyújtózkodott, nyalogatta a sebes oldalát. g

Légy kövér tizedes jött szuszogva és v adva az erdőszéle felől. Kétméteres fenyőt húzott maga után. Megállttá kis tisztáson, amely a sündisznóallás közepe laian leheteti ikóv -Jl—■L'at rug'• desalt a TiőbcTviooáoo kapart, j-i /uijm

beleálliloila az apró gödörbe, fagyos göYörBgc^jjeí nyomkodott a gyantát síró törzs köré, azután hókupacot kanyarilMu kcrös-körül. A többiek fásuhan, értelmetlenül bámulták. I

^ — “Neki már jó szegénynek, — mcMndotla *gy száraz, hórihorgas

[. i baka, akinek öl kitüntetés fityegett rongyoM zubbonyán — Ő már nem y. | bolondul meg, fát ültet az erő közepére.” 1

— “Karácsony estéje van, bajtárs —I- mondta vigyorogva a kövér 7. tizedes — a szakasz karácsonyfáját álliloltawn én ide, nem fát ültetek. j. — “Az ám, az ám” — mondogattam, az emberek és torkukat kőszőrűitek. Többnek a szeme könnybelábadt , mások nevettek, egy páran csuful káromkodtak.

A tizedes valami karácsonyi dalt du lolt maga elé és nagy vörös a tenyereivel (hentes lehetett odahaza) szép e gyenlelesre simogatta a havat y a fácska törzse körül. Azután felállt, tömött zsebeiből mindenféle kacatot n szedett elő és egyre hangosabban dúdolva di szitgelni kezdte a fenyőt. Kiq lőtt löltényhüvelyeket aggatott rá, sörösüoe \ek záró kapukját, rózsaszín ■j- táborilapokból ‘bicskával szabdalt girge-gurb i csillagokat, néhány fenyőlobozl, meg cgyébb haszontalan lim-lomot, a mit ki tudja mióta gyüjtögeta telt erre az alkalomra.

a A többiek csak álltak és nézték. Azután az egyik odalépett, egy pift- ros női kabátgombot vett elő a zsebéből és odanyujtolta a tizedesnek. A

3- hosszú, — amelyik az előbb bolondnak mod la a tizedest, — leszedte kill- tüntetéseit és nyújtotta őket piszkos tenyerén. Ezeket is felrakhatod. Egy fiatal zászlós, a szakaszparancsnokhelyelles, egy összegyűrt ezüstpapirl 32 vett ki a levéltárcájából (valamikor csokoládé volt benne, a menyasszonya nyújtotta be neki a vonatablakon, mikor a frdntra indult) és azt adta oda.

— Csinálj belőle csillagot a tetejibe,” mondta, és gyorsan elfordult, meri szégyelte, hogy sir.

A szakaszparancsnok — bajuszos, negyvenéves, tartalékos főhadnagy, civilben könyvelő egy lisztlerakatban — elővette a kisleánya fényképét :

— "Úgyis olyan, mint egy angyal, — mondta — ha még nem repült el valóban az angyalkákhoz.”

És igy jöttek sorba valamennyien, mindenki nyomott valamit a kövér tizedes hatalmas markába, úgy, hogy mikorra sötétség borult a tisztásra, már roskadásig meg volt rakva a fa mindenféle aprósággal, lim-lommal. Cyerlyacsonkok is akadlak, ezeket is rádrótoziák a fára, de meggyujlani nem merték. Az egyik katona egy üveg rumot Varázsolt elő Valahonnan, sorra járt a zöld üveg. Már mindenki dúdolt. Kettesével-hármassával összebújlak az emberek, mindenki azon törte a fejét, hogy mit ajándékozhatna a kedves komájának. Az egyik a fanyelű bicskáját csomagolta be egy darabka, — kitudja honnan előkeriteit, — selyempapirba, a másik az óraláncát, a harmadik egy dugóhúzót. Ezekben a katonákban, akik hónarpok óta nem gondoltak rá, hogy emberek, elemi erővel virágzott ki, áradt el a szeretet

A főhadnagy, a zászlós meg a két őrmester halkan tanácskoztak. Négy emberi kiküldenek az erdőszélére, az ellenség irányába, a többiek meg talán tüzetgyujthalnának a tisztáson, hőiéből főzhetnének feketekávét, megsülhetnék a szalonájukai, karácsonyeste van, ugyan ki támadná meg őket ezen a szentestén. Az á*yuk mély ugatása mintha egyre szaggatottakban, egyre távolabbról hallatszol volna.

Lassan fölkelt a hold is és ezüstporral széria be a néma erdőt. Csak néha roppant egy-egy fagyos galy, csak néha puffant egy-egy túlterhelt fenyőágról lehulló hótakaró.

Egyszeresük távoli zümmögés töltötte meg a levegőt. Mintha egy szúnyog szabadult volna egy üres szobába, úgy hangzott. Azután tiz, azután száz szúnyog énekelt, kékhasu legyek döngése keveredett a zümmögésbe, azután halkan, de szakadatlanul zúgni kezdett a levegő: amerikai nehézbombázó kötelék húzott el délnyugati irányból északkeleti.

A négy katona fázósan topogott az erdőszélen. Előttük tarló, havas buckák, hátuk mögött a kísérteties erdő. Méregették a szemüket az éjszakában. Egyre kevesebb torkolattüz villant fel. A gépek most már körülbelül a fejük felett járhattak, mély zengésük behatolt a csontokon át a velőig, a halál énekelt a bombázók moloriajból. Valahonnan nyugat felől vadászgépek szállottak fel, szinte rikulioit a motorjuk, ahogy emelkedtek szédületes sebességgel. Egy-két villanás látszott a levegőben, vékony tüzgi'.iszlák suhanlak a holdfényben, egy-két tompa reccenés a távolból, azután lassan halkult a gépek moraja. Az erdőből csendes énekszó szivárgott kifelé:

"Mennyből az angyal..........”

FAJTÁNK MINDEN EGYES TAGJÁNAK BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN A

JERSEY HÍRADÓ

— "Ezek most várják az angyalt — mondotta az egyik őrszem, lián jön is.”

Nyillszivü, nyiltszemü alföldi parasztgyerekek voltak mind a négyén, ozzászoklak a lapos tájhoz, ahol semmi nem zavarja a látást, ahol nincs vóhely a szellemek a kisértelek az angyalok és a boszorkányok szamára, gyikük sem hitt a csodákban. Amelyik először nézett közülük a holdas re, szólni sem tudott a megdöbbenéstől: valami nagy feketeség^ hullott i a hideg csillagokból, egyre növekedve. A másik három önkéntelenül vette a csodálkozó baka tekintetét. Valóban úgy látszott a holdfényn, hogy az ég kapui nyillotiak meg és egy angyal repül feléjük. Halmas, hófehér szárnyán tompán csilltogotl a holdfény, pillanatokig öltük lebegett, alig kémény magasságban, azután hangtalanul leszállt torlóra és beleolvadt a fehér hótakaróba.

— "Angyal” — mondta amelyik először magához tért.

— "A fenét” — mondta a másik.

Valami megmozdult előttük a tarlón. Kettő a puskájához kapott, másik kettő dermedten állt. Egy ember közeledett feléjük, valami hérségel huzva magaulán a hóban. Az egyik baka célzásra emelte gyverét.

"■— Csak nem lősz rá náma" — mondta a társa.

A fekete alak egyre gyorsabban közeledett feléjük. Nyilvánvalóan : erdőben akart elbújni. A négy őrszem behúzódott a fák közé. A Vevény már elérte az erdő szélét. Sántított, lihegett, megállt, alig néhány pésnyire a négy őrszemtől. Azután legugolt és hajtogatni kezdte a hér Valamit, amit maga után vonszolt. Egyszerre ugrottak rá mind a égyen, mukkani sem Volt ideje, máris megkötözték és ketten cipelték be tisztás felé, a másik kettő meg olt maradi az erdő szélen.

Halk beszélgetés, nevelgélés hallatszott a parázsló tűz körül. Ha:onnyolc arcon csillogott a karácsonyi szeretet visszfénye Ahogy a két rszem odaéri, mindenki felugrált.

— “Hát ti?” — kérdezte a főhadnagy. ►

— Ezt hoztuk".

— "S ugyan honnan?”—

— "Az égből pottyant”—

— “Ejtőernyős”—

—“ Az a ”—

— “Ami”—

— "Ez bizony ami

| saságra. J\em tudta hirtelen, hogí érült. Azt látta, hogy akik

I elfogták nem németek, és ez egy kicsit megnyugtatta. Partizánoknak S nézte őket.

— Mit csináljunk vele” — kérdezte, az őrmester.

— Először is Vegyétek el a pisztolyát, azután oldozzátok fei a kötelékeit és nézze meg az egészségügyi, hogy nincs-e valamilye dltörve Vagy kificamodva.

Most már biztos volt benne az amerikai, hogy partizánok közé került. Nem bántották, hanem még a kirándult okáját is vizes borogatással tekerték be, forró feketekávéval és At szalonnával kínálták- A főhadnagy maga mellé ültette. Kíváncsian nézegették. A katonák közül senki nem beszélt angolul, az amerikai pedig nem tudott más nyelven.

Karácsony” — mondta a'főhadnagy és fára mutatott, amely oils csillogott a tűz rőt fényében, mint Valami különös, csodálatos, megmagyarázhatatlan jelkép.

Az amerikai rázta-a fejét. Nem értette, miről van szó.

Egy darabig hallgattak, azután a zászlós próbálkozott tört németséggel. A katona még mindig nem értette, miről van szó. Ekkor odalépett hozzájuk a kövér tizedes, leguggolt az amerikai előtt, rámosolygoll ér azt mondta:

— “Jézus... Jézus Krisztus” — és keresztet Vetett.

Most értette meg az amerikai, hogy miről van szó. Csodálkozó arcán mosoly áradt szél, bólintott és lassan, hogy a többiek jól értsék, ő is azt mondta "Jézus Krisztus”.

A kövér tizedes még mindig ott guggolt előtte. Kotorászott a zsebeiben és előhúzott egy cigarettát. Nyújtotta az amerikai felé. Az megköszönte és a kezébe vette. És sorba jöttek hozzá a katonák és mindegyik adott neki Valamit, egy-egy cigarettát, egy ceruzavéget, egy szem cukorkát, vagy Valami más apróságot. Már nem féri a sok holmi az. ejtőernyős kezébe. Levette sapkáját, maa elé telte a földre és abba rakta be az ajándékokat.-— “Dicsősség a magasságban az Istennek” — kezdett rá valaki: a régi karácsonyi énekre, a többiek vele énekeltek és a harmadik soriüt kezdve már az amerikai is velük dúdolt. A tűz lassan kialudt. Az idő éjfélre járhatott. Az ejtőernyős fáradtan támaszkodott neki a hókupacnak. Fázott, lelte a hideg. Valaki egy kulacsot nyújtott feléje, messziről megcsapta orrát a rum szaga.

— "Rum” — mondta mosolyogva.

— Az a, rum — felelte az aki a kulacsot nyújtotta.

Azután rátéri tett valaki egy köpönyeget. -Függ. Ref. Temp, Bs. Egylet Szilveszteri mulatságot tart

Mint minden előző évben, úgy az idén is megtartja szokásos Szilveszteri mulatságát a Független Refo'rná,'as Templom Egylet, melyre az előkészitő bizottság már most felhívja a szórakozni vágyó közönség figyelmét. Bohonyi György és teljes zenekara fogja szolgáltatni a muzsikát, s a beelépőjegy ára 75 centben lett megállapítva. Az est folyamán két dij fog sorsolásra kerülni: az első dij egy nagy malac, mig a második dij egy nagy baba lesz. A Szilveszteri bál a Függ. Ref. Iskola dísztermében lesz szokás szerint megtartva.

A MAGYAR OTTHON SZILVESTERI ESTÉLYE

A Magyar Otthon Igazgat» sága agilis Nő-Osztályával' karöltve az idén is megtartja-: hagyományos Szilvesteri estélyét a Magyar Otthon újraépített, modern nagytermében, december 31-én, vasárnap este nyolc órai kezdettel.

A zenét Didrencz Gusztáv?kitűnő zenekara szolgálja, ízletes pulyka vacsoráról pedig a Nő-Osztály hires főző asszonyai gondoskodnak.

A jegyeket tanácsos előre megvenni, mert asztali helyet rezerválni kell. A vacsorajegy személyenkint $2.50. Jegyek kaphatók a Nő-Osztály és az Igazgatóság tagjainál.

A KÉT PÁSKUJ - KÉT KARÁCSONYI ESETE

Irta: LUKACS ERNŐ.------------------- —__—

kis nöttöm emberke volt, aki- 1 v Lukacs Ernő | k

Valamikor negyven egyne- E hány esztendővel ezelőtt Ko- . s lozsvárról, ahol az intézetem s erdélyi központja volt, hivata- , los ügyben Szilágy Somlyóra kellett utaznom. c

’Ezt a vidám kis várost na- c gyón megszerettem és igy i * azon igyekeztem, hogy az otta- J ‘ ni tartózkodásom minél hosz- ' c szabb időre nyúljon. I 1

Ez sikerült is, amennyiben J ' pontosan másfél évig éltem j I ebben a meszeshegység közé , dugaszait! bohém kis városká- ] ban, ahová a szomszédos Zi- : lahról egyszeri, Kolozsvárról meg pláne kétszeri átszállás- ' sál jutott el a boldog halandó. 1 Ezek a régi ici — pici — 1

vici — nálisok olyan lassan ' . másztak mint a csiga és ha a , mozdonyvezető ur megszomjazott egy kút mellett megálitotta a vonatot. Közben a birka tü- , relmü utasok is kiszállhattak j és elvégezhették "ügyes-bajos dolgaikat", mert ezek a vasú- ( ti kocsik' olyan kis "oldalgombolós" fülkékből állottak, melyeken nem volt se W. se C. j A városban két kávéház volt, a "Medve" és a városi "Nagykávéház". |

Mi fiatalok a Mf^J^Jrekelőéletemre" tekintettel, hamarosan tagja lettem a Úri kaszinónak, ahol alkalmam volt megismerkedni és barátságot kötni sok kedves úriemberrel, így jutottam baráti kapcsolatba Páskuj András gadag örmény marhakereskedővel és annak 42 éves legény fiával Bandikával, akit az apja valahol a túlvilágon még ma is bizonyára Bandikának szólít. Különben az egész környék igy becérte.

Erről a két Páskujról szól 02 én alábbi két igaz két kis karácsonyi történetem:

Ott kezdem, hogy az öreg Bandi bá hihetetlenül fösvény volt, de mulatni azért szeretett persze csak 16 krajcáros ko csis bor mellett.

A fiánál egy "fejhosszaT rövidebb volt Piros pozsgás erősen barna örmény ábrázatv