Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)
Krónika. Szeptember 21-én nyíltak meg az Alma Mater kapui. Épúgy örömnap, mint a hazamenetel. Együtt látni ismét a régi kedves arcokat, s üdvözölni az újakat, akik még félénken húzódnak meg a vidám társaság között és csak akkor szólnak, ha kérdezik őket. Az öregekből pedig dől a szó. Vakációs élményekről beszélnek. Te, mi volt Érden ... Hárshegyen . . . Máriabesenyőn . . . stb. Csakúgy duzzad mindenkiben az erő, akarás, lelkesedés. A barna arcokon mosoly fénylik. Hatalmas kofferokat cipelnek a lépcsőházban. Van, aki már az ötödiknek segít szeretetből vagy a vita communis örömeitől indítva. Végre aztán öt órakor megszólal a csengő, a szabályok fáradhatatlan végrehajtója. Ez az első funkciója. A vidám társaság szétoszlik, gyülekezünk az első emeleti folyosón, s indulunk a székesegyházba Szent Márton oltárához. Megható látvány, amint 30—40 kispap-szempár szegeződik az aranyos ereklyetartóra. Csillog belőlük a bizalom, fénylik a szeretet, sóhajt a kérés. Másnap reggel Veni Sancte. Csak a Te Deum zenghet szebben nála. * Október 2. Szüret. Ez azt jelenti, hogy minden kispapnak messze el kell kerülnie a szőlőhegyet. Erkinger esperes úr őrzi a kapukat, és lélek az ajtón csak ki-, de be nem mehet. így történt aztán, hogy vícerektor úr is megkapta a szelíd rendreutasítást. Esperes úr ugyanis kispapnak nézte, amint a hegy felé tartott s rászólt: „Ne jöjjön kedvesem! Nincs rá szükség!“ Egyébként a szőlőrészünket megkaptuk étkezésnél. Sőt egy éjtszakai légiriadó alkalmával mindenki bőven kárpótolhatta magát a pincében. Szombat volt. Ragyogó októberi délután. Ütünk patak partján vezetett a nagygencsi Szentkúthoz. Egyik kispaptestvér megszólaltatta a kis kápolna harangját. Szólt a kis harang kedvesen. Hangja belevegyült a ragyogó októberi délután napkévéibe és szállt. . . szállt át a mezőn, dolgozók leikébe, át a faluba. Belevegyült a harang csengésébe mindnyájunk lelki vágya. Mindenkinek a szíve tele volt buzgósággal és szeretettel, amely azután mint drága könnycsepp gördült október Királynőjének lába elé. Egy diaconus elhozta a templomból az Urat. Litániát tartottunk. A harang szavára a mezőn dolgozók is eljöttek a Szűz Anyához, hogy Néki tisztelegjenek és 24
