Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)

káit kiadják, vagy életével és munkásságával, akár könyvben, akár kisebb tanulmányokban foglalkozzanak.

Révai Miklós 1787-ben, nyolc évvel Faludi halála után, Szily Jánosnak a költségén adta ki a Téli éjtszakák-at.

1850. július 6-án Szilasy János, a szombathelyi egyházmegye kitűnő papja — később a pesti egyetemi katedrán főisk. tanár, majd még később nagyváradi kanonok —• olvasta fel értekezését a Magyar Tudományos Társaság ülésén. Ez az értekezés megjelent a „Religio" című egyházpolitikai és irodalmi lapban is. (1850. júl. 18-i és 21 -i számok.)

1853-ban Szaniszló Ferenc, Szombathelyről elszármazott nagyváradi püspök adatta ki Toldy Ferenccel Faludi összes munkáit. Ezzel kapcsolatban Szilasy János levelet írt Toldy Ferencnek. A levélből ídeiktatunk egy részt: „Különös! Révait az első szombathelyi püspök, Szily János segítette Faludi munkáinak kiadásában. Űjabb időben én, szombathelyi pap, hoZám Faludi emlékezetét a M. Tudós Társaság előtt szőnyegre ... és íme most, ... a legjobb lelkű püspök, ki Szombathelyen született, nevekedett. . . adja a szükséges költségeket SF. műveinek kiadásához. .. Különben is csak saját dicséretére és dicsőségére szolgálhat az embernek, ha F, körül valamit tesz." (E publikálatlan levélrészlet Géfin Gyula dr. kéziratából való.)

Legutóbb, 1942-ben, Géfin Gyula dr., szemináriumunk rektora, írt kitűnő könyvet Faludi Ferenc életéről. A könyv, amint Gálos Rezső is megemlíti az „Irodalomtörténeti Közlemények"-ben, sok, eddig ismeretlen mozzanatát tárja fel Faludi életének. Különösen a gyermekévekre és az öregkorra vonatkozó részek tartalmaznak új mondanivalót.

Faludi Ferenc megérdemli a vele való foglalkozást. Rengeteg érték van munkáiban. Saját korában életszükséglet volt szinte minden mondata. Ezt mutatja, hogy hamarosan négy-öt kiadásban jelentek meg művei. Ma, mint a magyar prózai nyelv egyik úttörőjét s a legdallamnsahh költők egyikét tiszteljük.

Káldi János.

Infírmaríum, „Influenza! Most eZ a szezon van" — dörmögi a diagnózist az infírmarius végigmérve szipogó áldozatát. Mindjárt elő is írja a jól ismert medicinákat: „Tea, kinin, aspirin, izzadás." A boldogtalan páciens hátát még utoljára végigborsózza a hideg és megadással megy az infirmáriumba, hogy ott paplanok és dunnák védelme alatt verejtékes küzdelemben győzze le a gyilkos kórt.

Az infirmárius úr időnként benéz hozzá. Zsebeiből mindig jut valami a fönt említett gyógyszerekből, nem ritkán panaflu, ricinus, benzolsulfamid, ultraszeptil, és egyéb szörnyű újdonságok. Pár nap múlva aztán, bár legyengülve, ingó lábakon, de távozhatik a beteg.

21