Szent Márton kispapjai. Jelentés a szombathelyi papnövendékek Szent Ágoston-egyesületének működéséről 1943-1944 (Szombathely, 1944)

az asszonyok és lányok); kopasz mentség■,kedvlegelő jókedv; kerekletörött kocsis; módi inneplő ruhában; bőv cselédű főgazdaasszony; világ-oktalanította úrfíak. Ezek az ő szavai.

Faludi stilisztikai tehetsége eredeti munkájában, a Szent emberben ragyog a legfényesebben. Telerakta írását színpompás hasonlatokkal, példákkal és a nép ajkán élő ízes közmondásokkal és szólásmódokkal. Itt is csak néhány példát hozok. Hasonlatok: „Nem környékezi a rózsát annyi tüske, mint amennyi veszedelem bennünket.“ „Mint sűrű köd, úgy környékez a gazság.“ Közmondások: „Sereggel jön reánk a nyomorúság.“ (Ma: Seregestül jön a baj.) „Mentül jobban világosodik, attul inkább oszlik a setétség.“ Révai Miklós írja róla, hogy „szorgalmasan eljárogatott a köznép és a cselédek közé, csak a végett, hogy őket szabadabb beszédre felbátorítván, igazabban kitanulhassa a tulajdonabb magyar szó ejtéseket.. ." Az ő érdeme tehát, hogy a magyar prózát a népiesség berkei felé irányította, ő már akkor megérezte azt, — amit éppen a mi korunkban hangoztatnak, szinte tételszerűen — hogy a magyar irodalmi nyelv igazi felfrissülése csak a nép nyelvéből lehetséges.

Költészete már nem oly jelentős, mint a prózája. Hasznos fejlődést csupán forma és dallamosság tekintetében jelentenek a versei. Erős hatással volt rá az olasz, francia és a latin költészet gondolatvilága. ő is abba a hibába esett, — amiért Kölcsey megrótta Berzsenyit — hogy a római mithologia alakjait szerepelteti a magyar mezőkön.

Nagy volt Faludi, mint író, de nagy volt, mint nevelő is. Ügy emlegették, mint a „nemzet nevelőjét.“ Ez nem is szorul bizonyításra, hisz már hivatásánál fogva is nevelőnek kellett lennie. Az ő magyar szive igazán csak a nemzetért tudott dobogni. Rómában is mindjárt az jutott eszébe, hogyan segíthet távollevő édes nemzetén. Nevelőcélzatú munkákat fordított le; mert látta, hogy így kettős hasznot hajthat: jobbítja, nemesíti a magyar nép életét s egyben fejleszti, tágítja a magyar nyelvet.

*

Ez évben van kétszáz éves évfordulója, hogy Faludi lefordította Rómában Dorell Nemes emberét, amely „a személyes nagyoknak szól, mindazonáltal a felserdült, és már maga eszén, maga szárnyán járó fiatal rend is alkalmas hasznát veheti." Könyve célját így jelöli meg: „Amit írtam, azért írtam, hogy messze bújdosásimban ki ne kopnék élő nyelvünkből, példát adnék sok heverő pennának, olvasásra valót nyújtanék a hivalkodóknak, jóra emlékeztetném a világ gondjaiban elmerült elméket." A másik könyv, amit ugyancsak kétszáz éve fordított le, a Nemes asszony. Ebben pedig „tükört tart a patyolatos színnépnek, hogy igazán meglássák: kik és mineműek légyenek."

A mi egyházmegyénkben szinte hagyományos Faludi Ferenc kultusza. Kiváló, nagy püspökeink és papjaink mindig kötelességüknek érezték, hogy egyházmegyénk halhatatlan jezsuita-írójának mun20